Efrajim Kishon a vadonatúj izraeli lakos minden keservét bemutatja a fiatal államban, ahol igyekszik megküzdeni a mindennapok ezernyi akadályával, amit a gyerekcipőben járó ország az új bevándorló számára tartogat: nincs lakása, ezért eleinte a nagybácsija erkélyén lakik, balra a fikusz tövében; nem megy neki az ivrit (lásd Kishon egykorú apróhirdetését a helyi magyarok lapjában, az Új Keletben: „Héber nyelvtanárt keresek. Héber nyelvtudás szükséges”), aztán ott az állásvadászat, a protekciókeresés, a takarékossági megszorítások, a bolyongás a hivatalok és a házszámtáblák nélküli, nemrég felhúzott városrészek útvesztőiben… és így tovább, mindez a szerző saját rajzaival illusztrálva, a pesti kávéházak, Karinthy, Molnár Ferenc és Rejtő nyelvén elbeszélve, ivrit szavakkal és politikai viccekkel vegyítve, a kötet végén bőséges szövegmagyarázatokkal, hogy legyen min nevetnünk, és legyen miből tanulnunk.
Efrajim Kishon: Ige-mige (részlet)
Megérkeztünk. Ez az Izrael? Ezek a fehér házak? Jaj, de muris.
Tütütüüü… Zsidó kikötőmunkások megfogják a zsidó hajóköteleket, és jó erős zsidó csombékokat kötnek rá a kezeikkel. Óriási. Hogy mik vannak!
Kiszállás, tülekedés, az ember kicsit meghatódik, amikor alulról, felülről telefújják zsidó DDT-vel…(1) Mégiscsak más érzés… Zsidó föld a lábunk alatt… Aranyos zsidó vámőrök… Hatikva…(2) Semmi, csak a szemembe ment valami… Hogy ezt megéltük… De szép… Hallja, ne lökdössön…!!
Alig futott be a hajónk a haifai kikötőbe, és a parton máris egy pár személyes, lelkes csoport hívta fel magára a figyelmet. Ezek az én rokonaim voltak, akik elém jöttek, hogy ne álljak egyedül, támogatás nélkül a bevándorlás nehéz óráiban. Ott volt Ilka néni, apám nagybátyjának az anyósa, Salamon dr., egy távoli unokaismerősöm, és végül Jakab bácsi.
Mindnyájan sírtak az örömtől, amikor végre maguk között tudhattak.
Salamon dr. azonnal egy trópusi sisakot nyomott a fejemre,
mert azt mondta: pár másodperc a napon fedetlen fővel elegendő a gyors halálhoz. Ilka néni azonban leütötte a fejemről a sisakot, mert szerinte hozzá kell edzeni a hajat a klímához, különben leszárad. Végül is Jakab bácsi álláspontja győzött, és a sisakot pár centiméterre a fejem fölött kellett az egész úton tartanom.
Ezután rokonaim vetélkedni kezdtek egymással, hogy melyiküknél lakjam. Végül Jakab bácsi álláspontját fogadták el, mely szerint a leghelyesebb, ha Ilka néninél lakom egy albérleti szobában, mert a néninek a lakhelyéhez csak egy társbérlője van, és az is nemrégiben szélütést kapott, úgyhogy nem tudhat tiltakozni. Ilka néni ugyan ellenkezett, és inkább azt ajánlotta, hogy lakjam Jakab bácsinál, mert ott van jégszekrény is, de aztán mégis a néni mellett maradtunk, mert kiderült, hogy a bácsi lakása – a jégszekrény. Salamon dr. otthona szóba sem került, mert elvitte a szél a napokban.
Ilka néni hazafelé menet befizetett nekem egy gazozra (3), de én nem csüggedtem, és megtartottam kondíciómat. A néni egyébként már terveket szőtt a jövőmre vonatkozólag, és megkérdezte, hogy kitanultam-e azokat a szakmákat, amelyeket ő ajánlott nekem.
Pár hónappal ezelőtt ugyanis kaptam a nénitől egy levelet, amelyben megírta, hogy Izraelben most nagyon keresik a képzett újságárusokat,
tanuljam ezt ki, de az építészmérnökség sem rossz. Ezzel szemben Jakab bácsi táviratilag tiltotta meg, hogy mást tanuljak ki, mint a korcsolyacsatolást, mert szerinte az ereci műjéggyártás mai fejlettsége mellett ezé a foglalkozásé lesz a jövő, és még nincs egyetlen szakember sem ebben a szakmában. Salamon dr. viszont a legutóbbi levelében mindkét megoldást elvetette, és azt tanácsolta, hogy a búvárságot tanuljam ki, mert a jó búvár lemerülésenként 2 font 5 piasztert kap és ingyen életbiztosítást, de ha nem bírnám a magas víznyomást, akkor hozzak ki helyette egy kis autógyárat, az még nincs az országban, lehetne rá védővámot kapni.
Ilka néni eleinte dühös volt, hogy sem újságárus, sem építészmérnök nem vagyok, de otthon kissé megnyugodott, friss olajbogyókkal kínált meg, és vázolta az elképzeléseit.
– A legelső az ivrit (4) nyelv – mondotta. – Ha tudsz ivritül, akkor már holnap van állásod, ruhád, autód, s egy villád a tengerparton. Ezért a legokosabb, ha egy jobb kibucba mégy, de ott kikötöd, hogy te nem dolgozol, csak ivritül tanulsz egy fél évig, mert azután úgyis otthagyod őket. Közben kérsz a Szohnuttól lakást, bútort, iparengedélyt, üzemet és valami kis készpénzt.
Tehát: ivrit, kibuc, Szohnut!
Azonnal hozzáláttam az ivrittanuláshoz, és másnap reggelre már fújtam azt a szót, hogy ,,toda” (5), csak gyakran kiment a fejemből. A délelőtt folyamán viszont felkeresett Salamon dr., és gúnyosan nevetett Ilka néni gyerekes tanácsain.
– Látszik Ilkán, hogy csak hat éve van itt! – mondta. – Nem kell ivrit! Semmi szükség rá! Látod, én sem tudok ivritül egy szót sem, és mégis vittem valamire…
Ezt el kellett ismernem. Salamon dr.-ról mindenki tudta, hogy tíz éve pár száz nyomorult fonttal érkezett Palesztinába, és ma már saját biciklije van.
– Első a lakás! – folytatta Salamon dr. – Ha van lakás, akkor pár nap alatt megvan hozzá az ivrit nyelv… Ki kell menni vidékre, és romlakásokban bujkálni egy fél évig. Aztán, ha talál az ember egy megfelelő arab romot, akkor azt rendbe hozhatja, felhúzatja a falakat, a tetőt, a padlót…
– De nekem nincs egy piaszterem sem…!
– Ezért kell közben dolgozni. Csak bízd magad rám, be tudlak hozni egy tel-avivi automata büfébe automatának. Szép fizetést kapsz, csak guggolni kell éjjel kettőtől délig. A fontos csak egy: nem kibucba menni. Ott túl sokat beszélnek ivritül, és te azt nem érted. A Szohnuttól pedig óvakodj, mert ott regisztrálnak, és akkor véged van. Tehát még egyszer: lakás, semmi ivrit, és automata.
Aznap délre Jakab bácsihoz voltam ebédre hivatalos. A bácsi figyelmesen végighallgatta a néni és Salamon dr. tanácsait, aztán kijelentette, hogy
mindez felelőtlen mellébeszélés, amely a közeli végedet jelentené.
– Hallgass csak énrám, fiam! – így szólt hozzám.
– Negyvennyolc éve lakom az országban. Jelentkezz, fiam, egy bét olimban (6), és próbálj a konyhára. Félnapos elfoglaltság, és a koszt biztosítva van. Közben katonának is jelentkezhetsz kintlakással, mert a leszerelt katonák könnyebben kapnak vaságyat a Szohnuttól. Lakás nem kérdés, van elég, hála istennek. A fontos csak egy: ne kezdj el dolgozni a büfében, mert akkor nem marad időd üzlethelyiség után nézni…
– Minek nekem üzlethelyiség?
– Kiadod egy új bevándorlónak 40 font bérért havonta, és a pénzt befekteted egy vállalkozásba, amit majd én elintézek neked. Közben kitanulod magánúton a penicillingyártást, ami most cikk a piacon. Tehát röviden: fél nap bét olim konyha, fél nap katonáskodás, fél nap üzlethelyiség-keresés, fél nap penicillin. Mindez nem zárja ki a kibucot sem, de ott nyers a koszt. Szabadidődben ivrittel foglalkozol, ne-kem van egy héber–arab szótáram A-tól S-ig, abból sokat tanulhatsz. Erős akarattal mindent lehet…
Az ebéd véget ért, kiköptem a grapefruit héját, mert keserűnek találtam, és hálám kifejezése mellett elhagytam Jakab bácsi otthonát. Útközben csak úgy zsongott az agyamban a sok ötlet, terv és elképzelés. A rokoni tanácsok életemnek egészen új értelmet adtak. Már tudtam, mi a teendő.
Jelenleg már menekülésben vagyok. Ilka néni állítólag tegnap óta újból a nyomomban van.
Ki volna hajlandó egy fiatalembert elbújtatni?
(1) Rovarirtó szer.
(2) Izrael nemzeti himnusza.
(3) Szénsavas üdítőital.
(4) A modern héber nyelv.
(5) Köszönöm.
(6) Bevándorlók háza.
