Turai és Gál, a sikeres színműíró-páros Ádám Alberttel, a fiatal zeneszerzővel váratlanul érkezik meg az itáliai kastélyba. Meglepetést akarnak okozni, és ők lepődnek meg: a fülig szerelmes Ádám a menyasszonya melletti szobát kapja, ám épp mikor a három barát készül kinyitni a szobákat elválasztó ajtót, szenvedélyes párbeszédre lesznek figyelmesek, ami a gyönyörű színésznő és egykori kedvese, Almády között zajlik. Ádám csalódottsága kétségessé teszi Annie-val készülő házasságát és az új operett premierjét is. Turai megpróbálja helyrehozni a dolgokat, a fikcióhoz igazítja a valóságot, így lesz színjáték a kastélyban. A Játék a kastélyban nem csupán az egyik legeredetibb és legbravúrosabb Molnár-színdarab a megannyi világsiker között, hanem az egyik legszemélyesebb is, a varázsló tehetségű drámaíró ars poeticája, rezignált vallomás az élet hazugságairól és a színpad igazságairól.
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban (részlet)
Személyek
Turai
Gál
Ádám
Annie
Almády
Titkár
Lakáj
Történik egy kastélyban az olasz tengerparton.
TURAI
(Kissé figyel.) Érdekes. A mi menyasszonyunk, és mégis Kálmán Imrétől énekel. (Fejcsóválva megy a bejáratajtó felé, kinyitja, és kiszól.) Urak! Fiúk! Megállj! Ne menj be a fürdőbe! Hazajött az angyal! Pszt! Öltözz fel rögtön! Te is! (Kimegy, nem látni, csak hallani.) Hát mondom, hogy megjött! Hamar, hamar! Pezsgőt már hozattam! Várj, fiacskám, majd segítek!
Az ajtó becsukódik. A színpad üres. A szomszéd szobából még hallatszik egy ideig az ének, aztán elhallgat. Azután tisztán, hangosan, érthetően a következők hallatszanak a falon keresztül a szomszéd szobából.
ALMÁDY HANGJA
Mondd, kérlek, truccból énekelsz? Pukkasztani akarsz?
ANNIE HANGJA
Azért énekelek, mert énekelni akarok. Ha te pukkadni akarsz, azt ettől függetlenül megteheted.
ALMÁDY
Kínozol? Kínozol? Kínozol?
ANNIE
Egyáltalán micsoda szemtelenség, hogy csak így egyszerűen bejössz a szobámba éjjel?
ALMÁDY
Veled jöttem be.
ANNIE
Én nem hívtalak.
ALMÁDY
Tegnap te voltál nálam.
ANNIE
Mert megint öngyilkossággal fenyegettél, és azzal, hogy kiirtod az egész családodat. Vedd tudomásul, hogy nekem ebből a komédiából elég volt.
Az én életem mást irányt vett.
Én menyasszony vagyok, és tisztességes feleség akarok lenni. A legnagyobb szemtelenség, hogy engem itt, ebben a társaságban kompromittálsz.
ALMÁDY
Én kompromittállak? Én? Téged? Én? Téged?
ANNIE
Ma is, a kiránduláson. Ehhez semmi jogod nincs!
ALMÁDY
Nekem nincs jogom? Nekem, ki neveltelek? Nekem, akivel annyi lángoló órát éltél át, annyi szerelmes, édes, felejthetetlen…
ANNIE
Nem igaz! Nem felejthetetlen! Felejthető!
Majd meglátod, milyen felejthető!
Menj innen! Ne nyúlj hozzám! Nem mégysz! Nézd, légy okos, és utazz el. Ne tegyél idegessé. A vőlegényem mindennap jöhet.
ALMÁDY
(Ordítva.) Megölöm!
ANNIE
Nem ölöd meg. (Almády hangosan zokog, kis szünet.) Nahát, ezt aztán hagyd, kérlek. Ezt nem bírom nézni, ha sírsz. Ne sírj, kérlek, ez rémes! Egy felnőtt férfi! Egy családapa, akinek négy gyereke van!
ALMÁDY
(Zokogva.) De mikor olyan borzasztóan szeretlek!
ANNIE
Te olyan feltűnően szenvedsz, Almády! Ezt nem bírom ki! (Kis szünet.) Mi az? Leveted a kabátodat?
ALMÁDY
Nagyon meleg van.
ANNIE
Rögtön vedd fel a kabátodat! Nézd csak! (Szünet.) Úgy! És most eriggy szépen a szobádba, hagyj aludni. Holnap énekelnem kell a nagy hangversenyen. Menj szépen. (Türelmetlenül.) Nézd, menj már, ne légy tolakodó!
ALMÁDY
Jó, fiam. Csak megvárom, amíg lefekszel. Van itt valami pálinka?
ANNIE
Ott van az előszobában. Vidd el az egész üveget. De aztán menj rögtön! (Kis szünet. Felkiáltva.) Ott, ott, abban a kis szekrényben! De most maradj ott kint egy kicsit, ne nézz ide, amíg felveszem a pizsamámat! Fordulj el!
Csend. A három szmokingos úr lábujjhegyen bejön.
TURAI
(Figyel.) Csend van. Lefeküdt!
ÁDÁM
(Suttogva.) Talán már alszik.
TURAI
Ki van zárva. Ide gyertek. Így, ide, a falhoz!
A fal felé mennek, amelyen átjáróajtó van. Ott sorakoznak, arccal a közönségnek.
TURAI
(Halkan.) Vigyázz! Mindenekelőtt háromszor kiáltjuk: Annie, Annie, Annie! Majd én dirigálok. (A fal felé fordulnak. Turai magasra emeli a karját, mint valami karmester, mikor dirigálni kezd. Ebben a pillanatban a szomszédból a következő hallatszik.)
ANNIE
(Kiáltva.) Nem, nem!
Nagy megrökönyödés. Villámgyorsan előrefordulnak.
ANNIE
Mit akarsz? Újrakezded?
Nagy rémület, ijedt mozdulat.
ALMÁDY
(Szenvedélyesen kiáltva.) Újrakezdem! Igenis újrakezdem! Szeretlek, imádlak, megőrülök érted!
Mind a hárman rémülten szaladnak el a faltól. Hirtelen megállnak és figyelnek.
ALMÁDY
(Kiáltva.)
Úgy szeretlek, mint egy felhőkarcoló a felhőt, amely felette lebeg, de az első széllel elröpül!
Nem bírok nélküled élni! Egy hétig se! Egy napig se! Egy órát se!
A három úr egyszerre ül le.
ANNIE
Csaló vagy! Ezek frázisok!
ALMÁDY
Nem! Nem! Megőrülök érted! De te kihasználtál és kifacsartál, mint egy citromot, és most el akarsz dobni!
ANNIE
Ki akar eldobni, te bolond? Ne őrjöngj! Az előbb már okos voltál. Gyere ide, megcsókolom azt a szép, klasszikus fejedet. (Csók.)
ALMÁDY
Ez nem csók, ez borravaló!
Szünet.
ÁDÁM
(Kezébe temeti arcát.)
GÁL
Itt nem lehet semmit se csinálni. Ez világos, mint a nap. Ez egy fejlövés.
ÁDÁM
(Suttogva.) Ezek a szavak! Ez a hang! (Fájdalmas gúnnyal ismétli.) „Megcsókolom azt a szép, klasszikus fejedet.”
Odaát.
ALMÁDY
Borravaló!
ANNIE
Ne ordíts!
ALMÁDY
De ordítok! Kifacsart citrom vagyok! Citrom vagyok!
(Zokogva.)
Tudja meg az egész világ, hogy citrom vagyok!
Turai és Gál a fejükhöz kapkodnak.
ÁDÁM
Istenem! (Az asztalra borul.) Odaát.
ALMÁDY
Oh, sok szerelmes éjszakánk fellángoló emléke!
Csend.
ÁDÁM
(Maga elé meredve.) Ez Almády.
GÁL
(Félénken.) Nem biztos.
TURAI
Szamár vagy. Egy egész ország ismeri ezt a baritont. Zenésznek akarsz hangot letagadni? Itt nem segít semmi. Ez katasztrófa.
GÁL
Péntek.
Odaát.
ANNIE
Az emlékek megmaradnak. – Eriggy innen.
Szünet. Turai Ádámhoz megy. Odaát.
ALMÁDY
Oh, ha ezt látom! (Nagyon érzékien.) Oh! Ezek a formák! Ez az isteni rózsaszínű bőr! Hát van még ilyen a világon? Oh, ezt simogatni!
ANNIE
Nem mégy innen?
ALMÁDY
Oh! mily gömbölyű! Sima! Bársonyos! Illatos!
ANNIE
Ne, ne harapj!
ALMÁDY
De mikor olyan kívánatos!
Csend.
