A második kötete jelent meg Kustos Júliának Tehetetlen bálványok címmel. Kisgyerekként már írni kezdett, új verseiben az őszinteség és a személyesség költői eszközeivel dolgozik, ami egyáltalán nem volt könnyű. Beck Zoli azt írta fülszövegnek, hogy "ez a kötetnyi vers bátrabb nálunk: nyelvet ad annak az Énnek, amelyik leleplezi napi gyakorlatunkat. Szerepet keres, ahonnan beszélni tud: Jusztícia, Lilith, Júlia, a kislány, a magányos nő, az ügyetlen feminista szerepeit, hogy magát kimondani képessé váljon: ha ez vagy te, hát ez te vagy. Tehetetlen bálványai vagyunk a magunk életének.
Egyedül lét van - akár különírjuk, akár egybe."
A beszélgetés témái:
- A költő tőmondatokban írja körbe magát
- Miért kezd el írni 9-10 éves korában írni?
- Az őszinteség és az alkotás viszonya, mit ad a szerzőnek, és mit ad az olvasónak?
- A személyesség legalább olyan nehéz, mint a hexameter
- Bálványokról és fel nem tett kérdésekről
- A kötet nőiről, akik ideológiákat jelenítenek meg
- Mi a viszony a költőnek a csendhez? A csend mint büntetés
- A szöveg többet tud a szerzőről, és ez a különböző karakterek miatt derült ki
- Hogyan és miért jelenik meg ennyiféleképp a test a kötetben?
- Banális kérdés: mit jelent közel 30-hoz költőnek lenni 2025-ben?
