Milyen egy amerikai magyar szemével Budapest? Mit jelent az emigráció után újrakezdeni a világ másik felén? A Hullámzó horizont főszereplője Kiss Villő, egy amerikai magyar családban született és New Yorkban nevelkedett huszonéves, aki 1993-ban úgy dönt, hogy Magyarországra jön. Míg a tengerentúl másodgenerációs bevándorlónak számított, úgy a rendszerváltás utáni Budapesten ő lesz az amerikai kislány, aki pont beleillik a határokat feszegető, új utakon járó ország világába. Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi kétkezes regénye egy dinamikus és éles kérdésekkel teli regény, amely az identitás, az otthon és a hovatartozás témát dolgozza fel a Manhattan-Lipótváros tengelyen.
Ha még több friss magyar megjelenésre vagy kíváncsi, ezt a listát neked készítettük!
Garaczi László–Nagy Ildikó Noémi: Hullámzó horizont (részlet)
Vali
Üres a lakás, elmaradt a közös reggeli a szüleimmel. Tojás, sonka, palacsinta, juharszirup. Összeszedem a földről a számlákat. Kiderül, hogy a hátsó szoba tele van döglött léggyel. Találok egy üzenetet az ajtófélfán, apám szálkás kézírása hosszúkás hurkokkal, elmentek sétálni. Még mindig nem tudják, hogy Európába utazom, pedig már tervezem a csomagolást. A duct tape-pel összeragasztott bőrönd mellé vennem kell egy másikat.
Magyarország, Budapest, képek a lakásunk falán, a száműzött fejedelem, Körszálló, Hősök tere és a Lánchíd, amit állítólag betolnak éjszakára az Alagútba. Néptánc, gyerekmondókák, a magyar templom könyvtárából kölcsönzött ifjúsági regények. Színes táblaképek a földrészekről az iskolai atlaszban, Magyarország pici zöld folt hét más színű ország közt.
Az állandóan cigarettázó szakállas költő és a borostás jogászfiú, akinek a kedvéért focimeccset szerveztek Lake Hope-on, és ő rúgta a legtöbb gólt.
Palkó könyvében a régies szavak, líceum, nebuló, cudar. Műdalok az összekaristolt lemezeken, anyám ezeket azért tanulta meg zongorázni, hogy apám kedvébe járjon. Nyitva lesz a szemem, hogy még egyszer lássalak, ne félj a szememtől, holtan is áldalak.
Megjönnek anyámék, jókedvűek, mintha történt volna valami, mondjuk, eldöntötték, hogy mégsem válnak el. Felköszöntenek, kapok születésnapomra egy Márai-könyvet, csokit és kétszáz dollárt. Megmutatom a döglött legyeket a hátsó szobában. Kávézunk, ekkor beszélek nekik arról, hogy elutazom Budapestre. Szóba kerülnek a robbantásos merényletek és a délszláv háború. Ők is terveznek egy nagy utazást, ezt találták ki séta közben. Apám nyári szünete alatt anyám fizetés nélküli szabadságot vesz ki a hospice-ból, és Vali mama örökségéből elutaznak Távol-Keletre. A klasszikus házasságmentő projekt. Apám kitakarítja a hátsó szobát. Vinetasalátát vacsorázunk pirítóssal. Budapestről beszélgetünk, ahol anyám született, de már szinte semmire nem emlékszik.
Apám szétbeszéli a múltat, anyám és Vali mama elhallgatják.
Félszavak, legyintések, véletlen elszólások. Hiányos a mozaik, de össze lehet rakni a képet. Anyám leesik a hintáról a Duna-parti játszótéren, telemegy a szája homokkal, ezt a mintát ismétlem a balesetemmel a baptista erdei iskolában. A kommunista hatalomátvétel után Valikáék alkalmazottként dolgoznak saját boltjukban a bevétel töredékéért. Vali férje kórusvezető a Hazatérés templomában, kedves fiú, művelt, intelligens, de mindig megmondja, mit hogy kell csinálni. Valika szüleivel laknak a Néphadsereg utcai leválasztott, egyszobás lakásban. Feri vallásos képeket gyűjt, szeret fotózni, és megcsalja Valit egy kóristalánnyal.
Valika olvasta valahol, hogy Görögországban a meddő nők gyermekszobrokat ölelgettek. Meglátogatja a barátnőjét, aki nemrég szült, nézi a bölcsőt, a hófehér pólyát. Pár hónap múlva terhes anyámmal. Most már öten élnek a pici lakásban, Évike a rácsos ágyban a babájával játszik, ha lefekteti, becsukja a szemét. Feri esténként kottát másol, idegesíti, hogy Évike gügyög, sír, nyafog. Miért nem tud ez a gyerek rendesen viselkedni. Ha Vali vécére megy, Évike áll az ajtó előtt, várja, hogy kijöjjön. Ötévesen már magabiztosabb, segít a trafikban kiszolgálni. Tudja, hol a dohányáru, a cukorka, a képeslap. Ha szép az idő, kitesznek egy hokedlit az üzlet elé. Az emberek mosolyogva köszönnek, Évikével jól lehet beszélgetni. Feri ekkor már nincs velük, azzal a másik nővel él.
A minisztérium előtt lövések dördülnek, Vali nem nyitja ki a trafikot, összepakol, elbúcsúznak a nagyszülőktől és vonatra szállnak Győr felé.
Útközben derül ki, hogy az alvóbabát otthon felejtették, Évike összeszorítja a fogát, nem sír. Lovas szekéren utaznak tovább, vastag takarókba bugyolálva. Lekváros kenyeret esznek, ha szomjasak, a havat nyalogatják. Mindenki ideges, rémhíreket suttognak, de aztán Évike nyugalma átragad rájuk. Micsoda kék szeme van ennek a gyereknek. Hódara hull az ágakról a nyakukba, lekushadnak az erdőszélen, a kucsmás férfi előrelopakodik. Akinél van fehér lepedő, magára teríti, hogy ne látszódjon a hóban. Átrohannak az úton, Vali felkapja Évikét, csúsznak a dombon lefelé.
Vali felrúgja a szabályokat, kilép a rendes feleség, készséges eladó, lojális állampolgár szerepéből. Nem akarja, hogy a lánya diktatúrában nőjön fel, nem akarja, hogy átélje a veszekedéseket Ferivel, a válási tortúrát, a gyűlölködést. Nem akarja, hogy Évike megismerje azt a másik nőt, akár egy percig is a közelében legyen. Elszakítja a gyereket az apjától, új apát keres neki.
Az ausztriai menekülttáborban egy kisfiú könyörög Valinak, hogy szoptassa meg, cicike, mondja, adjál cicikét. Savanyú izzadságszag az óceánt átszelő hajó fedélközében.
Vali hotelban takarít, a többi szobaasszony is magyar, hunkiesnak hívják őket.
Évike a szállásukon cetliket ragaszt a tárgyakra az angol nevükkel. Vali újra férjhez megy, Sanyi a háború után emigrált Amerikába, a lánya Kati, pontosabban Cathy, már alig tud magyarul. A kanadai határnál élnek egy farmon. Sanyi nem szereti, ha magyarul beszélnek. Évike iskola után a pajta szalmájára heveredik, idegesen szusszan a tehén, a tőgye foltos, meg kellene fejni. Évike simogatja a fejét, a tehén elalszik. Vali titokban énekel a lányának, versekre, magyar mondókákra tanítja.
Megszöknek a farmról, és visszaköltöznek New Yorkba. Vali megint szállodákban takarít. Kibérel egy boltot, ami jóval nagyobb, mint a Honvéd utcai trafik. Évike néha emlékeztet az apjára, a borítékot ugyanazzal a mozdulattal tépi fel, ugyanolyan pózban alszik. Szerda este bibliaórára járnak, vasárnap istentiszteletre. Évike zongoraleckéket vesz, később már ő orgonál a templomban. Kórházban dolgozik, nem érdekli a karrier, azt mondják, élhetetlen. Amerikai álom a haldoklók közt. Megfogja a beteg kezét, a beteg megnyugszik. Vali mama eltervezi, hogy anyám feleségül megy Gyurihoz, együtt fognak hárman lakni egy Long Island-i ikerházban. Gyuri gyarmatáruval foglalkozik, és szőrös a füle. Anyám még csak tizennyolc éves, Sprite-tal koccint az esküvőjén.
Istentisztelet után Gyuri anyjánál ebédelnek. Grízgaluskaleves, rántott csirke. Anyósa megkérdezi, mikor lesz már nagymama. A nőgyógyász vért vesz anyám karjából, spriccel a fiolába, jó érzés, megtisztulás. Tablettákat szed, hígítják a vérét, ami ezek szerint túl sűrű. Naponta kétszer méri a hőmérsékletét, felírja az adatokat.
A naptárban ki van jelölve, mikor kell szeretkezni. Ez először vicces, aztán már nem.
Szex, vezényszóra. Meg sem fogant a gyerek, máris dirigál. Vali mama tanácsára meglátogat egy ismerőst, aki nemrég szült. Nézegetik a boltban a pelenkázóasztalokat, tapétaminták közt válogatnak a majdani gyerekszobába. Anyósa azt mondja, az unokája mindent meg fog kapni, amire szüksége van, a legjobb babakocsit, a legdrágább rugdalózót. Vér csöppen a vécékagylóba, anyám könnyek nélkül zokog. Vasárnap eszi a rántott húst és a petrezselymes krumplit. Anyósa erőltetett vidámsággal érdeklődik, mikor lesz már végre nagymama.
Gyurit is kivizsgálják, ő nem szereti a vérvételt, nem néz oda, a tűszúrásra felszisszen. Anyám új gyógyszert kap. Hőmérőzés, betáblázott szerelem. Az anyósa egyre hidegebb hangon kérdi, mikor lesz nagymama. Eltelik egy év, és már nem kérdezi. A családban születő gyerekekről mesél, büszkélkedik az unokahúga ikreivel, mutatja a fényképeket. Sóhajt, neki már nem lesz soha unokája.
Anyám méhe száraz sivatag.
Becsapta Gyurit, hagyta, hogy feleségül vegye.
Reggel elmennek dolgozni, este hazajönnek, esznek, nézik a tévét, alszanak. Szombaton takarítás. Vasárnap Gyuri a garázsban barkácsol, anyám orgonál a templomban. Ujjai a billentyűkön, cipőorra a fapedálon. Zeng a templom, áhítat, Isten szól hozzá, azt mondja, legyen türelmes. Gyuri üzleti útról jön haza, anyám várja a reptéren, de Gyuri nem érkezik meg. Nincs rajta az utaslistán, a hotelban, ahol lakott, azt mondják, kijelentkezett napokkal ezelőtt, de hagyott egy üzenetet. A recepciós szavanként erőlködve, angol kiejtéssel olvassa fel a magyar nyelvű szakítólevelet a telefonba. Anyám nézi a lábujjait a padlószőnyegen. Kinyitja a szekrényt, a férje öltönyei, a felső polcon egy üveg Unicum, a Paprikás Weissnél vették az ünnepekre.
Nem szült gyereket a férjének, és aki nem szül, azt elhagyják, így igazságos.
Az üvegen piros kereszt. Először iszik alkoholt. Keserű, kirázza a hideg. Nem kell többé az anyósához menni vasárnapi ebédre.
Vali sok férfit ismer a boltból, István biztosítási ügynök, korábban klímaberendezésekkel kereskedett. Harmincnégy éves, rendes, elvált ember. Anyám nem ellenkezik, azt teszi, amit Vali javasol. István színes selyemsálakat hord. Kérdés, meg kell-e neki mondani, hogy Évike meddő. Már csak Gyuri aláírása hiányzik a válási papírról. Anyám kap egy szép új jegygyűrűt, ingatlanhirdetéseket nézegetnek, kitűzik az esküvő időpontját. Vali fizeti a nászutat a Niagarához, de Gyuri ismeretlen helyen tartózkodik, nem tudják megszerezni az aláírását. Az utat már nem lehet lemondani, elmennek hármasban, Vali, Évike és István. Előnászút. Majd lesz igazi is, ha rendeződnek a dolgok. Mire a vízeséshez érnek, lekapcsolják a világítást, csak a zúgás hallatszik. Remeg a föld. Reggel befizetnek egy hajóútra, madarak köröznek fölöttük, tűz a nap, a vízesés dübörög. Évike zsebkendővel törli le a madárpiszkot a ruhájáról. Másnapra belázasodik, a szállodában marad. Vali és István elmesélik este, merre jártak, mit láttak. Mintha ők lennének az ifjú pár. Vali összebarátkozik a panzió horvát tulajdonosával, ő lesz a következő férje.
Egy hónap múlva anyám nézi otthon a Tom és Jerryt a tévében, csengetnek, a postás haja fekete, a cipője tiszta és fényes. Anyám aláírja az elismervényt.
Magyarnak tetszik lenni, kérdi a fiú.
Udvariasan bemutatkozik, Jánosnak hívják, nagyváradi, egy éve érkezett Amerikába. Hajnalban a köztisztaságnál dolgozik, délután postás, egyetemre fog jelentkezni. Pár nap múlva megint hoz Vali mamának egy ajánlott levelet, anyámnak meg egy origami virágcsokrot. Megvárja a kórház előtt, amikor vége az éjjeli műszaknak, beszélgetnek a kukáskocsiban, búcsúzóul megcsókolja, és azt mondja, feleségül veszi. Ekkor látják egymást harmadszor. János egy pici lakást bérel Queensben, az ágyon csíkos üdvhadseregpokróc, a kikapcsolt hűtőben ingek, zoknik, alsónadrágok. Az ételt kint tartja a tűzlétrán, sajt, zöldség, felvágott, macskakonzerv. Hol a cica, kérdi anyám. Kiderül, hogy János nem látta a címkén a feliratot, és cicakaját eszik reggelire.
Anyám ekkor Gyuri felesége, István menyasszonya és János szeretője. Azt hazudja Vali mamának, hogy két műszakot vállalt a kórházban. Egyik reggel nemcsak Jancsi, hanem István is várja a munkahelye előtt. Vali mama őrjöng, úgy hívja Jánost, jöttment oláh. Ők is jöttmentek, csak régebb óta. Vasárnap délután nézik a tévét, csattanás kintről, a kukáskocsi hűtőrácsa pár hüvelykre áll meg a faltól. Feltúrt virágágyás, a veranda korlátja letörve, a szélharang a földön. János kiszáll a vezetőfülkéből, elindul a bejárat felé.
Ahogy annak idején Vali mama, anyám is fellázad, és a snájdig biztosítási ügynök helyett a nincstelen kukáslegényt választja.
Az apja rossz génjei, gondolja Vali mama. Csak rontsa el az életét, ő nem könyörög neki többé. Elutazik Niagara Fallsra, anyám pedig Jánoshoz költözik, és hamar kiderül, hogy nem meddő.
A nyarak egy részét Vali mamánál töltöm, bed and breakfast panziót vezet a Niagaránál, harmadik férje, Bogdan meghalt síbalesetben. Segítőket vesz fel, hogy többet tudjon velem lenni. Csibének hív a szöszös hajam miatt, reggelenként úgy heverek az ágyban, mint naposcsibe a keltetőn. Óvatos vagyok, visszahúzódó, Vali mamának nem kell játszótársakról gondoskodnia, elvagyok egyedül. A panzióhoz nem hallatszik fel a vízesés robaja, kertvárosi csend ül a dombokon. Vali mama pampuskát süt, lekvárt tesz a tányér szélére a forró korongok mellé. Sigrid, az asszisztense is velünk eszik, Izlandról érkezett a montreali McGill Egyetemre vendéglátást tanulni. Szőke haj, keleti vágású szem, tejfehér bőre tele narancssárga szeplőkkel.
A medence mellett játszom, ragyog a betonba kevert csillámpala.
Délután IMAX moziba megyünk, a vízesés története után megnézzük az őslakos kiállítást.
A Guinness Rekordok Múzeumában fotók dokumentálják, hogy egy ember évtizedek alatt megevett egy Boeing 747-est. Vacsora után lesétálunk hármasban a vízeséshez, arcomba csap a hideg permet. Lefekvés előtt megcsinálom a házi feladatot. Ha magyarul írok, máshogy fogom a tollat. A könyv címe, amit olvasok, Rendhagyó emlékkönyv, a szereplők végig szomorkodnak és veszekednek. A másik a Jó szelet, kapitány!, ennek már a címét sem értem. Vali mama azt mondja, a magyar nyelv a fiúk miatt lesz fontos. Tudja, mi jó nekem, kitalálja a gondolataimat. Levest főz csirkeszívből, szerinte a kedvenc ételem. Megvitatjuk, legyen-e frufrum, úgy dönt, hogy legyen. Kapok tőle színezőfüzetet. Jobban szeretek rajzolni, mint színezni. Fák, hegyek, házak. Hosszú hajú lányok sétálnak a virággal behintett utcán. Augusztus végén apám kikérdezi az Egri csillagokat. Gergely és Vica története nem érdekli, csak az ostrom. Az öreg Cecey falábbal üli meg a lovat, az íjat fél karral feszíti ki.
Egy szobában alszunk Vali mamával, reggel vonalzóval lesimítjuk az ágytakarót, egyetlen ránc se maradhat. A folyosóról csigalépcső vezet fel a kis toronyba, úgy hívják, widow’s walk, özvegyek útja.
Ott várták az asszonyok, hogy a férjük hajója feltűnjön a hullámzó horizonton.
Amikor Sigrid beköltözik, saját szobát kapok a földszinten. Ők az emeleten alszanak két egymásba nyíló szobában. Sigrid járt Budapesten, szép város, mondja, de összevissza parkolnak az autók, a járda kutyaszaros, az eladók gorombák. Vali mama nem beszél Budapestről. Sárga villamosok, a Néphadsereg utcai fodrászat illata, a hokedli, amin a kislánya üldögélt és a kuncsaftok, akik az életükről panaszkodtak, ez mind nincs.
Fotó: Wikipédia / Szépírók Társasága
