"A sütő pittyegett, a villany elment. A hűtő mélyeket sóhajtott, mintha megkönnyebbült volna a pár másodperces áramszünettől. Aztán amilyen gyorsan jött, úgy múlt el az áramkimaradás. A sütő digitális órája megint villogott, a hűtő motorja felzúgott, az internetkapcsolat is lassan helyreállt."

"ahogy halkan nyílik az ajtó, / és mintha egy darab éjszaka / lépne be, homlokán a verejték / csillagképei."

"A néni egy romániai faluból jött. Kéthetes váltásban volt a menyével. Két hétig vele voltak a gyerekek, aztán utána megint Budapest, ő úgy mondta, Pest. Hogy Pestre megy, de akik munkát adtak neki a budai hegyvidéken, azok Budapestnek mondták."

"Az ágyon fekve bámulom a plafont, lelki szemeim előtt pörög a lájkszámláló, egy szívecske, száz szívecske. A telefon arccal lefelé nyugszik az éjjeliszekrényen, nem akarom nyomogatni, nem akarom megnyitni az appot, ha kibírom, csak vacsora előtt vetek rá egy pillantást, addigra kiderül, mekkorát megy a videóm."

"Mindenki a Kis János fiának holnapi lakodalmáról beszélt. Ebéd után lehevertek a keresztek tövébe. A temető téglakerítésén dolgoztak. A százéves fal megrogyott, itt-ott leomlott, újra kellett rakni. Kis János megette a szendvicset, amit a felesége csomagolt neki. Aztán a kalapját az arcára tette, nyomban elaludt."

"A második merülésünkre készülünk palackkal, K.-val már előre jelezzük, hogy a fotózkodás a tengerfenéken elhelyezett szobrokkal nem annyira érdekel minket, inkább menjünk rá az állatokra, mert az jó. Jó őket nézni tudniillik. A színre lépésükben és az elillanásukban is van valami izgató. Gyomoriránt." 

"Meglepődtem, amikor meghívást kaptam a Zöld Istállóba. Megtiszteltetés volt, ezt nagyjából mindenki tudta körülöttem, és én is sejtettem, noha ebben a pillanatban nem voltam felkészülve rá, hogy rögtön elinduljak, de Zsoci győzködött, hogy ez egyszeri lehetőség, vétek volna kihagyni." 

"miközben párizsban egy kisfiú bevásárlókocsit / mágneshorgászik a szajnán azt mondja nem csináltok / nem csinálnak semmit én motort fogok és kocsikat / és világítótornyot építek nektek hatalmasabb lesz"

"Kék volt a part és hullámzott az ég. Már kifelé tartott. Magasan fönt a Nap, mintha. A víz már csak térdig ért. Ekkor történt valami, ami az egyetlen történése volt ezeknek az alkotóházi napoknak. Történés vele. Minden más mintha kívüle, bár valamennyi beszívta, kiköpte, emelte, kétségbeesésbe taszította."

"A párna alá teszi a telefont, és ráül. Eddig a fején volt a párna, a telefon pedig az éjjeliszekrényén, de úgy alig kapott levegőt. Igaz, levegőt most se nagyon kap. Napok óta harminc fok van a panelfélszobában, éjszaka se megy lejjebb, hiába nyitja ki az ablakot, a homlokáról hízott cseppekben gurul le az izzadság a hasára, összegyűlik a hájjal telt pamutredők között, viszont a levegőt nem a meleg, inkább a telefon veszi el előle."

"Mintha siratóasszony kántálna elöl, a jobb első harmonikaajtó közelében. „Kuku menni, kuku meni, kuku menni, joj, joj, joj, kuku meni, kuku meni...”, hajtogatja vég nélkül valaki, úgy képzelem, fekete, csillámló fejkendőben. Nem látok belőle semmit, hiába pipiskedek a fejek fölé, csak találgatom, hogy helyi bunyevác vagy boszniai menekült-e, esetleg koszovói."

"Ahogy a hegyekbe / lassan visszatelepülnek / a farkasok a medvék / és a folyókba a hódok / úgy érkeznek meg újra / az országutakra és a fogadókba / a kóbor lovagok / Helyreállítják az ökoszisztémát / csak a selejtes egyedeket irtják /a túlszaporodott populációt / Farkas / medve / esetleg hód vagyok / jó lesz vigyáznom magammal / mosolyodik el Lovag Dulcinea / nehogy pont az embert irtsam ki / magamból a végén."

"Jönnek. Hajszálvékony lábaikkal tipegnek, fürgén szedik a nyeszlett pálcikákat, előlem menekülnek, érzik a szagomat, talán azt is tudják, én hozom a halált. Hangjuk is van, lustán berregő, mint egy elromlott helikopter. Az egyik üvegnek ütközik. Talán így halt meg az a másik is, ami az ablakpárkányon kiszáradva fekszik a hátán."

"Jó a fényképarcom, mégsincs sok barátom. / Sohasem tudom letenni a telefont. / Csenevész templomot ragasztok meredek hegyoldalba, / a papírhegy alatt vonat, a sínek alatt tenger, / a tengerben a hármas leánylíceum lesült növendékei. / Várom a következő földrengést, már kiszámoltam a kárt." 

"Nem tudom, mennyi ideje tértem magamhoz, az is eltart, amíg rájövök, hogy ébren vagyok, hogy zsákkal a fejemen, bekötött szájjal, a hátam mögött összekötött kézzel fekszem valahol, nagyon lassan tisztult ki a tudatom, érzem a testemben a döccenések erejét, lassan számolni kezdem őket, van, hogy nem jut eszembe a következő szám, olyankor újrakezdem egytől, elrontom, újrakezdem"

"– Amikor olvadni kezd a hó a hegyen, megindulnak a csermelyek a völgybe, és sorra pattannak el a jégfésűk a sziklákon, ahol zuhogni kezd a víz. Zenél a pattogó jég, tudod? 
A „jégfésűt” szerette hallani a legjobban, várta, hogy a nagyapja odaérjen a szóhoz. A lehetségesnél is hosszabban ejtette a magánhangzókat, amitől érezni lehetett az elpattanó jég kínját olvadáskor."

"apró, színes műanyag dinoszauruszok érkeznek / a jóllakott kisiskolások honismereti táborába. / kibontakozik a forradalmi káosz. / disznók, gyöngy – viccelődik a tanító néni, / mielőtt elsírná magát a fáradtságtól."

"– Meddig kell várnom? – ugrott a fiatal férfi a pulthoz ingerülten, a hátizsákját a betegszállító robotok akadálytalan surranásához alakított csúszásmentes padlóra ejtve. A recepciós homlokán kigyulladó apró lámpa jelezte, hogy a beszédhangot érzékelve bekapcsolt. A burkolata egy kissé molett, festett szőke hajú, szemüveges, középkorú nőt formázott." 

"Jaj, végre megkaplak. Már négyszer hívtalak. Dolgoztam, most fel tudom venni. Na, nem tudtam megcsinálni. Elmegyek személyesen. Azt írja az internet, hogy lehet. Hidd el, csak itt lehet. Megcsinálom neked. Mi nem megy? Mindent megpróbáltam, beírtam az összes jelszómat. Édesanya, nem kell jelszó. Nekem kért. Megcsinálom most."

"A hajnali tejköd és a vízről. / Felszálló gőz közös szűkössége. / Természetes lesz idebent. / Az elkerített szabadtér oltalmában. / Homlok és orr szeg ideiglenes. / Ösvényt ebbe a közös anyagba. / Közvetlenül a víztükör felett. / És ez történik aztán alámerülve is."