Jaj, végre megkaplak. Már négyszer hívtalak. Dolgoztam, most fel tudom venni. Na, nem tudtam megcsinálni. Elmegyek személyesen. Azt írja az internet, hogy lehet. Hidd el, csak itt lehet. Megcsinálom neked. Mi nem megy? Mindent megpróbáltam, beírtam az összes jelszómat. Édesanya, nem kell jelszó. Nekem kért. Megcsinálom most.
Azt is írta még az internet. Most ne beszélj, ha beszélsz, nem tudom kitölteni.
Leteszi a telefont maga mellé, az anyja is leteszi, beszél tovább. Mama, most ne beszélj, nem tudok figyelni. Nem hozzád beszélek, ugye, Pamcsi?
A francba, aki kitalálta ezt.
Mondtam, hogy nem fog sikerülni. Nem az. A telefonszámod már négy formátumban beírtam. Végre. Akkor fogsz kapni egy levelet, visszajelzés, benne lesz az időpont, el kell fogadnod. Kattints rá egy linkre.
Várjál, nyitom. Melyikre? Itt annyi van. Megválaszolom, hogy köszönöm, ott leszek. Ne, nem, arra nem tudsz válaszolni. Várjál, belépek neked. Mi a jelszavad? Hát nem tudod? Nem szoktam a másét. Lépj csak be. Nincsenek titkaim.
1. kép: Szombat Éva - Anzix, 2008
2. kép: Szombat Éva - Apocalyptic horniness, 2020
Este a nővérével beszél. Nem tudná-e mégis elhozni az anyjukat? Az őszi szünetben. Egyedül biztos nem tud eligazodni. Dehogy tudom. Az őszi szünetben. Ezer dolgom van. Továbbképzésre is megyek. Dodo sem tudom, hol lesz. Gyertek hárman, kifizetem a repülőtöket. Nem tudok.
Na? Nem tud jönni. Nem tud elhozni. Akkor megyek egyedül. El tudok. Ti azt hiszitek, hogy én már teljesen. Hülye vagyok. Te, én tizenkilenc évesen egyedül mentem Pestre! ’60-ban. Szerinted nem tudok? Dehogy. Csak féltünk. Értsd meg. Könnyebb volna ketten. Át is kell szállni. Kétszer.
A nővére két nap múlva üzen: menjenek együtt az őszi szünetben a gyerekkel. Ketten nem tévednek el. Péntekre összehoznak egy közös beszélgetést. Mama, kapcsold be a géped, hívunk. Csak ne azon a kis kék kockán, mert azt nem tudom, hogy kell. Mindig jelszót kér. Dodo erre a hétvégére elment hozzá, ő kezeli a gépet. Konferenciabeszélgetés lesz, mondja Do. A delegáció utazása előtt konferencia! Micsoda urak lettünk, mi?
Na, akkor ketten utaztok, jó? Persze, mondja Do, van telefonom, ha eltévedünk, megnézzük a térképet, és az vezet. Két napig kínlódtam, amíg lebutítottam a telefonját, mondja az anyja. Mit csináltál?, kérdi a mama. Hogy ne legyen rajta semmi. Mindent gyárilag ráraknak, úgy adják. Alig tudtam leszedni. Csak egy szám kellett neki, meg az az app, hogy az apjával tudjon beszélni. Applikáció!, kiált Do. Applikáció nem jön velünk, de kérek tőle pénzt. Telefonon szokta küldeni anya telefonjára. Telefonra pénzt?, kérdi a mama. És akkor lesz net a telefonomon?, kérdi a gyerek. Csak az utazás idejére, feleli az anyja szigorúan. És mama, nem engeded, hogy internetezzen. Nem azért utaztok kétezer kilométert.
Ketten nem fogtok eltévedni. Leírok mindent részletesen, átküldöm a jegyeket is. A mama címére. Meg nekem is, kiált a gyerek. Nincs is címed. De van. Ja, amit az iskola miatt.
Elmondom, mit kell csinálni, ha megvannak a bőröndök. Kimentek az épületből. Gondoltam, hogy kimegyünk és nem fogunk ott aludni. Figyelj most egy kicsit, ne beszélj. De előbb még tudni akarom, mi lesz a cicákkal. Figyelj most. Dodo, tudod írni? Írni? Nem. Ha írni kell, nem megyek. Nagyi, te írod. Hol a szemüveg? Hozom.
Tehát, kimentek. Ne mondd el még egyszer. Vesztek két jegyet. Vagyis nem, azt a transzferjegyet a városba átküldöm. Vigyázzatok, itt nem nagyon tudnak angolul. Itt se. Mi se tudunk. Te tudsz, nagyi? Na most, nincs direkt vonat a repülőtérről a pályaudvarra. Előbb bementek a városba, ott felszálltok. Előbb jegyet vesztek. Várj, azt mondta egy kollégám, hogy azt is lehet neten. Múltkor próbáltam, nem sikerült. Majd megnézem még egyszer. Lehet, hogy semmit nem kell vennetek, mindent át tudok küldeni. Nem kell kinyomtatni, ha van telefonja Dodónak. Meg az a kódolvasó kell hozzá. Letöltöm, kiált Do. Nem töltesz le semmit, szól az anyja.
Amikor megérkeztek hozzád, te elveszed a telefonját. Oda fogom adni az én régimet, mert ezt nem tudom most visszacsinálni. Elveszed, jó? Nem veszi el. Az az én telefonom. Akkor nem megyek. Dehogy, majd figyelünk, minden rendben lesz. Itt már nem kell nektek semmi. Itt a tenger.
Nagyi és Dodo elköszönnek. Lezárom a gépet, mondja a mama, de hallják, amit beszél. Na most mondok neked egy nagy titkot, Dódika. Az édesanyád amikor fiatal leány volt. Anya!, kiált, halljuk. Jaj, rosszat nyomtam.
Tényleg nagyon figyelj, hogy ne telefonozzon. Tudod, milyen anyánk, nála mindent lehet. A legjobb, ha elveszed. Éjszaka is telefonozott, az ágyában találtam meg. Persze. Nem fogja használni. Tuti? Tuti. Hülyeségeket keres folyton. Megnéztem az előzményt. Anyánk is épp itt volt azon a hétvégén. Rákente. Azt mondta, ő kereste, a nagyi. „A világ legszebb sege”. Mert nagyi is már tud keresni.
Tompa Andrea. Író, színikritikus. 1971. július 4-én született Kolozsváron, jelenleg Budapesten él. Az ELTE Bölcsészkarán végzett orosz szakon. 2005-től a Színház folyóirat szerkesztője, 2015-től főszerkesztője. 2008 óta tanít a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán. Munkásságát számos díjjal elismerték már. Legutóbb a 2021-es Merítés-díjat nyerte el.
Szombat Éva a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) fotó szakán szerzett mesterdiplomát 2012-ben. Munkái több hazai és külföldi oldalon és magazinban jelentek már meg, olyan felületeken, mint a Vice, a Huffington Post, a GUP magazine, vagy a Vogue Spain. Műveit Budapest mellett kiállították többek között New Yorkban, Jeruzsálemben, Amszterdamban, Bécsben, Bogotában is. Jelenleg a Mome doktorandája és tanára a fotográfia szakon.
