Jó a fényképarcom, mégsincs sok barátom.
Sohasem tudom letenni a telefont.
Csenevész templomot ragasztok meredek hegyoldalba,
a papírhegy alatt vonat, a sínek alatt tenger,
a tengerben a hármas leánylíceum lesült növendékei.
Várom a következő földrengést, már kiszámoltam a kárt.
A kitört fákat mindig elfelejtem,
pedig a lány, akit szeretek
mindig természetképekkel felel a kérdéseimre.
Sokat írok neki: például, hogy Japánban a cunami után
többen panaszkodtak arra, hogy megszállták őket
elégedetlen szellemek. Meg hogy Messinában az Aida
teljes szereplőgárdája meghalt a földrengésben, kivéve
Aidát. Ezekre csak egy-egy birsalmafát küldött.
*
1. kép: Gaál Zoltán - Aranyhalak, 2018
2. képe: Gaál Zoltán - Hiroshima, 2018
Szent égi Ftha, szent égi Ftha!
És áldott, boldog örökélet hív, énekeltünk
én és Ramses a sír mélyéről, felhangzott a taps,
legördült a függöny, végighordoztak bennünket a városon,
boldog örökélet hív, Aida, csengett a fülemben még hajnalban is
amikor morogni kezdett ágyam alatt a föld,
felháborodtam, és még azzal az indulattal elugrottam
a zuhanó csillár alól, aztán mivel máshova nem léphettem
az összeomló szobából idegesen felmásztam az ablakpárkányra,
hátha vége lesz, de ott sem pihenhettem meg, pedig nekem van igazam,
gondoltam magamban, miközben kiugrottam az ablakon.
*
Végtelen sok Hirosima-filmet látott
a japán lány, akit szeretek.
Fekete macskájával háttal ülnek a párkányon
nézik a sötét, szennyezett vizet.
Megrázza kibontott haját, és ezt kiáltja:
„Diófa lëvëlë, diófa lëvëlë,
légy ojjan jó álmos, mint én!
Légy ojjan jó álmos, mint én.
Mire lëhull a dió, mire lëhull a levél,
az vëgyën e, kit ién akarok!”
A lány a Magyar ráolvasások I.-ből tanult
határidős növényfenyegetéseket és szerelmi kötéseket.
*
Az elsüllyedt szomszédok szeme
újra megjelent a házak előtt a vizekben
sokan sétáltak a tengerparton akkoriban
például a nő, aki öt taxiba is beszállt egymás után
és ezt mondta: „A Mijagi-negyedbe. Most akkor én nem élek?”
Az ötödik taxis berohant a teájával együtt a mocsárba
és hiába mormoltak körülötte gyémánt szútrákat,
hiába fényképezték, jó ideig ott maradt.
*
Keresem a szememmel de nem a szívemmel
és ha szemzugomból aranygyíkot húzok elő
nem elég neki
ha kígyót a karomból
akkor azt mondja félelmetes vagyok
és még a levegőben megöli.
*
Az összes természeti katasztrófa vonatkozásában: szárazság, áradás, extrém időjárás, extrém hőmérséklet, földcsuszamlás, erdőtüzek, vulkáni aktivitás, földrengések Forrás: EMDAT (2020): OFDA/CRED International Disaster Database
A lány, akit szeretek, jobban illik hozzám, mint a férjéhez,
de ez nem jelent semmit rám nézve, el is felejtette, ki vagyok.
Nem akarom magam azzal kínozni, hogy azért nem szeret,
mert egy katasztrófa-konferencián kiderült,
nem számoltam a szökőárral, és nem tudok suttogni.
Végül nekem nem marad más, mint az elemes Fukusima-modellem.
Hangosbeszélőjéből mindig ugyanaz a két mondat hangzik el,
amikor jelez a szeizmográf, és kigyullad a földrengésfény:
Istenëm! Istenëm!
*
Költő, filmrendező. 1981-ben született Kolozsvárott. 2005-ben az ELTE magyar–német szakán szerzett diplomát, 2009-ben pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2013-ban jelent meg első verseskötete Kétvízköz címmel, kétnyelvű kötetét, a Dán púdert 2017-ben adta ki az Akademie Schloss Solitude. Filmjei (A kivégzés, Déva) számos nemzetközi fesztiválon szerepeltek.
A MÚOSZ Újságíró Iskola fotóriporteri szakán szerzett képesítést. Az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál volt gyakornok, majd a Pajtás, a Mai Magazin, a Magyar Ifjúság és az Ifjúsági Magazin szerkesztőségében dolgozott. Közben a Képes 7 munkatársa volt.1986 és 1988 között az Oszakai Művészeti Egyetem Fotográfiai Tanszékének kutató ösztöndíjasa volt. Egyéni és csoportos kiállításain részben a hazai riportképeit, részben a Japánban készített felvételeit mutatta be itthon és külföldön egyaránt. Számos önálló albuma jelent és jelenik meg napjainkban is város, táj, ember, test, érzés témákban, egységes sorozatot alkotva.Műveit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Mai Manó Ház Archívuma és a Tokió Városi Fotóművészeti Múzeum és a Budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi.
