Cserna-Szabó András: Komédia
Cserna-Szabó András

Komédia

Fotó: Apáti-Tóth Sándor

Mindenki a Kis János fiának holnapi lakodalmáról beszélt. Ebéd után lehevertek a keresztek tövébe. A temető téglakerítésén dolgoztak. A százéves fal megrogyott, itt-ott leomlott, újra kellett rakni. Kis János megette a szendvicset, amit a felesége csomagolt neki. Aztán a kalapját az arcára tette, nyomban elaludt. Még annyit hallott, hogy azok hárman arról diskurálnak, a János borjút is vágatott a lakodalomra. Azzal elaludt. Nem mondta, hogy szó sincs borjúról, nincs is borjúja, csak két disznaja. Három kondérban fog főni a birkapörkölt, a tyúkleves és a töltött káposzta. Meg van hívva a három szaktársa, a Kovalcsik, a Jurenák és a Szabó, meg az összes rokonok. Ötvenen lesznek az udvaron, legalább. Mikor Kis János felébredt, első dolga volt megnyalni a száját. Álmában a fia lakodalmában volt, és nagyon jól teleette magát. Mikor lejárt a munkaidő, megérkezett fekete Mercedesszel a vén Sarudy. A főnöke, az építési vállalkozó.

– Hányra mehetünk a párommal vasárnap, Kis? – kérdezte vigyorogva Sarudy.

Kis János köpni-nyelni nem tudott. Tehetetlen harag, vad düh fogta el. A keze ökölbe szorult, és érezte, hogy most olyat, de olyat tudna ütni, hogy minden törne-zúzna utána. De végül csak annyit nyögött ki: – Négyre.

– Egye meg a fene a vén Sarudyt – mondta otthon János a feleségének –, eleget dolgoztam neki életemben. Éhbért fizetett mindig, a vérünket szívta, mi meg nyomorgunk. A tető a fejünkre omlik, a disznót alig tudjuk etetni. Erre a lakodalomra is hitelt vettünk fel, nem is keveset. De egy fiunk van, legalább annak legyen rendes lakodalma. Az a szemét Sarudy meg dúsgazdaggá hízott az önkormányzati megbízásokon. Zsebében van az egész tanács. És akkor még meghívatja magát a fiam lakodalmára – dühöngött Kis János.



1. kép: Apáti-Tóth Sándor - Cím nélkül 1., 2020
2. kép: Apáti-Tóth Sándor - Cím nélkül 2., 2020

A felesége csak legyintett: – Hadd laknék jól egyszer. Az a kikent-kifent kurva, aki miatt otthagyta az asszonyt meg a gyerekeket, úgyse főz neki birkagulyást. Ahol jut ötvennek, nem marad éhes az ötvenegyedik sem.

– Üssön meg a guta, vén Sarudy! – káromkodott Kis János, és aztán nem beszéltek erről többet.

Sarudy kövér ember volt, azt beszélték róla, két dolog érdekli: az evés meg a szex. A lakodalom előtti este Klárival, az élettársával étterembe mentek. Klári állítólag pornózott, amikor megismerkedett Sarudyval. A vállalkozó kivette a filmezésből, lehozta falura, azóta együtt vannak. Sarudy nem szeretett Klárival vacsorázni, mert ilyenkor csupa kímélő ételt kellett ennie. Klári vigyázott a férfi egészségére. Most is lazacot meg Szent Jakab-kagylót rendelt neki – salátával. Miközben a férfi unottan falatozott, arra gondolt, hogy mit volna jó enni holnap. „Lesz húsleves”, gondolta. „Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abból megeszek egy tállal.” És már habzsolta is, szopogatta a sűrű, apró, sárga színű tésztacsigákat, amiket marokszámra eregetett le a nyeldeklőjén. „Azután töltött káposzta… Hatvanat megeszek belőle, …de ha ötvenet nem, egyet se.” Egész éjszaka nem tudott aludni. Sokszor felébredt, ébren hánykolódott.

Másnap reggel mogorván ébredt. Ahogy a rossz álmot kidörzsölte szeméből, tisztán érezte, hogy igen nehéz a melle. Mintha pántok szorítanák. Összerántotta a szemöldökét.  „Egye meg a fene a Klárit, ha ő is jön, nem zabálhatok.” Nem mert reggelit enni. Ebédre meg se kóstolta az ételt, Klári rendelte, valami fűszeres indiai zöldségragu volt. Félt, hogy estére nem lesz éhes. Aztán megkérdezte az élettársát, volna-e kedve bemenni a városba.

– Na és a lakodalom? – kérdezte csodálkozva Klári.

– Nem neked való hely egy kolduslagzi. Nekem muszáj elmennem, száz éve kenyeret adok annak a félkegyelműnek. Felnéznek ott rám. Nem bocsátanák meg, ha távol maradnék. Le kell ereszkednem hozzájuk. De te inkább csak szórakozz, szívem – mondta Sarudy, és egy köteg pénzt adott a nőnek. Azzal Klári bepattant a piros autójába, és elviharzott.

Sarudynak reszketett az egész belseje, szédülés fogta el az éhségtől. Összeszorította a fogát, széles, erős, nagy csontú állkapcsát, és szürke szemeivel mereven nézett előre. „Ötven töltött káposztát”, ismételgette magában, amíg a Kis Jánosék rozzant háza felé autózott. Megszűnt körülötte a világ. Nem látott semmit, nem volt múltja, jövője, egész valója egyetlen nagy akarattá keményedett.

Élet összkomfort nélkül

A fürdő, zuhanyzó és benti öblítős WC nélküli háztartásban élők aránya az EU-ban országok szerint

Forrás: Eurostat

Élet összkomfort nélkül

Végre alkonyodott. Megérkezett. Ott már dél óta állott a lakodalom. Idő sem volt a hozzákészüléshez, le kellett ülni a terített asztalhoz. Hozták a levest. Jó mély tányért kapott, amit Kisné színig öntött neki. Ujjnyi vastag volt tetején a sárga zsír. Sarudy fogta kanalát, és nyugodtan, komolyan kezdett munkához. A bele reszketett, alig bírt uralkodni a mohóságán. A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbenés érte. Úgy érezte, jól van lakva. Sápadtság futotta el az arcát. Megérezte, hogy roppant feladatot vállalt magára. Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át agyán a gondolat, hogy nem fogja bírni, amit vállalt. Összerántotta vastag szemöldökét. Alacsony homlokán függőleges ráncok gyűrődtek, széles vasállkapcája összekattant, és nekiült újra a csatának. A tányér kiürült. Akkor szédülést érzett, és utálatos csömört. Az étel túl zsíros volt fine dininghoz szokott gyomrának. Túrós csusza következett. Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér. Kisné telerakta a tányérját. Sarudy ezt is gépiesen falta fel. Nem érezte az étel ízét. Nyomást érzett odabent. Végtelen fájdalommal, irigységgel nézett körül a népen. Mindenki vidám volt, nevetett. És ő már tudta, hogy vége. Ma már evett annyit, mint egész héten szokott. De összecsikorgatta fogát, és odatartotta a tányérját a harmadik fogásnak. Ez birkapörkölt volt, krumplival. Így ment ez megállás, pihenés nélkül. Akkor jött a töltött káposzta.

– Ötvenet! – mondta maga elé, és a szemére fátyol szállt.
Nagy darab húsok voltak a töltött káposzták közé téve ráadásnak. És Sarudy, amint a három óriási töltelék után egy ilyen darab füstölt húsdarabot le akart gyűrni, hirtelen azt érezte, nem megy. De erőltette. Heroikus harc volt, a szeme kidagadt, szinte kiugrott vastag szemöldökei alól, a nyakán az erek kötélvastagra dagadtak. De végül sikerült, lenyelte. Boldogan mosolyodott el. Győzött. Ültében hátát nekivetette a falnak.

A vén Sarudy csak mosolygott, a győztesek mosolyával. Nyitott szemmel somolygott. Reggelig beszéltek hozzá. Sokszor csörgött a zakója zsebében a telefonja. De nem vette fel. Nem tudta felvenni, mert meg volt halva, boldog halott volt. Körülötte mulattak, nevettek, táncoltak, ittak és faltak.

Az éjféli menyecsketánc után még a részeg házigazda, a Kis János is meglapogatta a vállát.

– Minden ízlett, főnök úr?

Sarudy csak mosolygott. Elégedetten. Sőt, hálásan.

– Szegények vagyunk, de jól élünk! – mondta büszkén Kis János, azzal ivott még egy pálinkát, és intett nejének, hogy jöhet a hurka-kolbász.

szöveg
Cserna-Szabó András

Cserna-Szabó András író, újságíró. 1974-ben született Szentesen. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarán végezte. Szépirodalmi munkássága (novellák, esszék) mellett gasztronómiai írásai is népszerűek. 2012-től a Hévíz című irodalmi lap szerkesztője, 2018-tól főszerkesztője. Móricz Zsigmond-ösztöndíjas (1999), József Attila díjas (2010), Szépíró-díjas (2020) szerző.

Cserna-Szabó András
fotó
Apáti-Tóth Sándor
"Hatéves koromban kaptam az első fényképezőgépemet. Kamaszkori sikeres pályakezdés, majd
néhány évnyi keresgélés után nem tudtam nem fotográfus lenni."
Apáti-Tóth Sándor
MasterCard