1.
A hajnali tejköd és a vízről.
Felszálló gőz közös szűkössége.
Természetes lesz idebent.
Az elkerített szabadtér oltalmában.
Homlok és orr szeg ideiglenes.
Ösvényt ebbe a közös anyagba.
Közvetlenül a víztükör felett.
És ez történik aztán alámerülve is.
A légvétel akkor a legkevésbé.
Túlértékelt a medencetérben.
Ha a parton sem kell.
Megküzdeni a mondatokért.
1. kép: Barta Zsolt Péter - Áramlás, 2014
2. kép: Barta Zsolt Péter - Vízpart, 2014
De hiába van elegáns.
Ritmusa a leszegett fejnek.
Ha csak illúzió a téglatestnyi.
Mélység tisztánlátása.
A szájüreg ilyenkor, akár.
A horizont, csempézett.
Töltse hát tágra a gyarmatosító.
Mélység, amit ne engedjen.
Elszivárogni a torokzár, de.
Zárja el útját a hangnak is.
Mert hogyan lehetne folyót.
Rekeszteni kiénekelhetetlenül?
2.
Az elnémultak aztán.
A kifolyónál gyűltek.
Volna össze végül.
Hogy beletátogják.
Mondataikat az épp.
Elkeveredő termálvízbe.
De rejtőzködni sem lehet.
A szabad ég alatt.
Mert hiába mosódnának.
Kékre, zöldre, pinkre.
Hiába mosódnának ki.
Vagy vetődnének partra.
A nyelvet használó weboldalak százalékos aránya az adott nyelvet beszélők arányához képest Forrás: Visual Capitalist
Nem lehetnek már elég.
Fehérek egy fehér vacsorához.
És mégis hogyan jelölhető.
Egy versben a szürcsölés.
A bugyborékolás.
Akkor, ha vád.
Akkor, ha ima.
Vagy ha épp halálsikoly?
Pedig a kétkedőknek.
Azt felelhették volna.
Hogy minden valaha.
Kimondásra szánt mondat.
Hiába írásjel és.
Hiába hanglejtés.
Eleve félbeszakított.
Eleve félbehagyott.
S ha félbeszakított.
Vagy félbehagyott.
Akkor bepótolhatatlan.
Akkor megbecsülhetetlen.
Utolsó, mint utolsó.
Bármelyik szívverés.
Aztán saját válaszukat sem.
Méltatták folyóba súghatónak.
Költő, kritikus. 1989-ben született Szombathelyen. ELTE Bölcsészettudományi Karán irodalom- és kultúratudomány szakon végzett. 2007 óta rendszeresen publikál. 2017-től a Hévíz folyóirat munkatársa, 2018-tól pedig szerkesztője. 2017 és 2018 között a Litera.hu szerkesztője. A Csirimojó Kiadó szerkesztője. Első verseskötete 2014-ben jelent meg Garázsmenet címmel, amelyért ugyanebben az évben Zelk Zoltán-díjat kapott. Második kötetét 2018-ban Holtidény címmel adta ki. Mindkét kötetet a Magvető Kiadó gondozta.
Barta Zsolt Péter, Balogh Rudolf-díjas fotóművész. A legnagyobb katasztrófának azt látom, hogy elfordulunk a természettől, mert a ma emberénél a szerves teremtett természet elveszíti korábbi szerepét. Ezért munkáimban célommá vált fölfedezni az észrevétlenül lappangó analógiákat, rámutatni az organikusság átfogó jelenlétére, a transzcendensre, a szakrális megfoghatatlanra. Az így kiemelt fotográfiai képek megőrzik organikus hatásukat, architektúrájukat, sőt a részletgazdagság révén és az életnagyságtól eltérő méret miatt fölerősödnek.
