Tóth Kinga: Maradéksziget
Tóth Kinga

Maradéksziget

miközben párizsban egy kisfiú bevásárlókocsit
mágneshorgászik a szajnán azt mondja nem csináltok
nem csinálnak semmit én motort fogok és kocsikat
és világítótornyot építek nektek hatalmasabb lesz
mint egy felhőkarcoló a tetején átlátni majd az összes
kontinensre olyan lesz mint egy rozsdafaerdő én is
gyökerestől tépem ki őket a szajnából nem akarok
többé rozsdavizet inni hogy nagyra nőjek a torony
tetején nem fogok fulladni sem odamászunk majd
akiket elfelejtettek akiket a maszkokkal dobtok a
restmüllbe nem válogattok szét mire lennénk még jók
vagy van-e ott bármi hordani megrágni megnőni belőle
rióban nagy lepkehálókkal műanyagot merünk 
másik toronynak integetni új őserdőkben újmajmokként
kapaszkodunk a kukászsákokba megkékülünk mint 
az üvegeknek félretett szatyrok akadozik a légzésünk
mikor felérünk a tetőre ahonnan a fémhegyeknek
integetünk át vagy a meghibásodott drónokkal küldünk
flakonüzenetet annyi mindenbe tudnánk merni
a vizet és van mindenféle doboz is az uzsonnának de
ragad a zsemlénk rátapad a gyomrunkra a hasunkban
hordjuk a gumilabdát a maszkok pépesek a zsinórját
nem tudjuk szabni


a kesztyűmaradékaitok belülről tömik el a szánkat
nem találunk magunknak helyet a házban
a hulladékotok tornyain lógunk haragos növénynek
haragos fémindái növik be a vezetékeket megzavarják
a tv-adást elrontják a beépített hűtőszekrényt 
szirénakórus üvölt a lakásban egyszerre sípol a tűzhely
a kazán a kerti világítás a tv-n rég kipusztult bogarak
zsizsegnek a ventilátor is leszakad a plafonról és a fejetek
körül kezd pörögni a porszívó zsákja felrobban és kiömlik
vijjogunk gyertek ki a kertbe
elhordták a százéves diófát a fenyőt
ásókkal vájatta ki a milliárdos behordta a saját szigetére
új kertet kellett ásnunk új fákkal beültetni őket kigyulladt
a teherhajó ami az utolsókat szállította lángol egy teherhajó
és mérgező gáz szivárog belőle a vadaspark határán 
pusztul el láttam amit nem szabadott volna láttam 
ahogy kiemelik a földből és nagy görgőkre teszik teherautókkal 
vontatják el a nagyapámtól aki szerint sokkal jobb lesz majd 
ott neki igazi földben ami nem mérgeződött még el 

Légszennyezéshez köthető elhalálozások oszágonként 1.000.000 főre vetítve

Légszennyezéshez köthető elhalálozások oszágonként 1.000.000 főre vetítve

Légszennyezéshez köthető elhalálozások oszágonként  1.000.000 főre vetítve


uszályokon úsznak a szigetre a grúz fák a nagyapámé 
az enyém is fúrókat nyomnak a gyökerei mellé utána ásókkal 
vágják meg a gyökér nyekereg a fák nem tudnak sóhajtani 
amikor kiszabják mi mégis halljuk őket innen a tornyokból 
nézzük ahogy a milliárdos hajói gyűjtik velük a levegőt 
nem éri őket a mérgezett víz talán nekünk is bárkát kellene 
építeni összekötözni a rosszul lefűrészelt agancsokat 
evezőnek a milliomosszigetre 
játszótérnek maradékgyerekeknek

szöveg
Tóth Kinga

Tóth Kinga intermediális alkotó, író-költő-fordító, performer, tanár. 1983-ban született Sárváron. A Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége tagja. Verseit angol, német és magyar nyelven performanszokkal, vizuális- és hanginstallációkkal mutatja be. Solitude, Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjas, Hazai Attila-díjas és Margó különdíjas. Eddig nyolc kötete jelent meg különböző nyleveken. Legutóbb az Írmagok/Offspring című háromnyelvű művészeti kiadvánnayl jelentkezett 2019-ben.

Tóth Kinga
fotó
Hamarits Zsolt

Hamarits Zsolt

MasterCard