Visky András: Kísérletező alkat vagyok, szeretek nagy tétekben játszani

Visky András: Kísérletező alkat vagyok, szeretek nagy tétekben játszani

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Ahogy mindig, most is interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Kecöli K. GergőGaál-Nyeste Katalin, Szűcs Ádám, Bánhidi Lilla, Török Ábel, Gleb Anitta, Iglódi Csaba és K. Varga Bence után most Visky András mesél lélektapasztalatról, a regény szigorú formájáról és a szöveggel való folyamatos kísérletezésről.

Nyitókép: Valuska Gábor

ro | 2023. szeptember 18. |

Visky András
Kitelepítés
Jelenkor, 2022, 439 oldal
-

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Egyetlen könyvként gondoltam rá, és egyetlen könyvként született meg. Regényt akartam írni, ez fontos, mert a regény világszerű műfaj. Márpedig engem egy gulág típusú láger rekonstrukciója érdekelt, mert ez a gulágtapasztalat formált engem. Az írás során az vált felszabadító felismeréssé számomra, hogy a munka elvégzése önmagában lélektapasztalat, és amennyiben nem jutok el a nyilvánosság előtt vállalható könyvig, még mindig jól jártam.

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát?

A forma szülte meg a regényt, a regény szigorú formája pedig a regény végtelen mondatait. Kísérletező alkat vagyok, szeretek nagy tétekben játszani. Ezért aztán hosszú éveken át a kudarcok váltak a regényhez vezető lépegető kövekké. És egyszer csak, váratlanul, a töredékek kezdtek összeállni egy lineáris elbeszéléssé. A szó azonnali értelmében nem az alapötlet vezetett el a munkához, hanem

a folyamatos kísérletezés a szöveggel vezetett el saját tapasztalataim feltárásához.


Mit várt az első könyvétől?

A szakma értő figyelmét, ennél nem többet. Ami persze egyáltalán nem kevés. A piaci sikerre egyáltalán nem számítottam, és tulajdonképpen most sem így tekintek a könyv körüli élénk beszélgetésekre. A valódi beszélgetések vákuumában élünk, a regény talán ezt a hiány érintette meg.

Ha tehetné, mit változtatna a könyvön?

Nehéz kérdés. A saját munkáimat rendszerint legyűrhetetlen önemésztő kétellyel szemlélem, ehhez az első regényhez viszont írói eszközökkel már képtelen vagyok viszonyulni. Most készül éppen a hangoskönyv változata, naponta bejárok egy hangstúdióba felolvasni, és miközben a saját hangomon hallom a könyvet, egyre erősebbé válik a meggyőződésem, hogy én ezt a könyvet akartam megírni. Nem egy tökéletes irodalmi művet, hanem

a számomra visszavonhatatlant.

A teljes könyv felolvasása a regény rituális elhagyását is jelenti nekem, a könyv változtat meg engem, én képtelen volnék változtatni rajta. Így válok késszé, talán-talán, a folytatásra.

Kinek a véleményére adott a leginkább írás közben, kinek mutatta meg először a kész kötetet?

A legtöbbet Nagy Boglárka szerkesztővel dolgoztunk a már majdnem kész kéziraton, nagyon fontos volt nekem a figyelme és a szakmai tapintata. Neki köszönhetem a regény, mint kiderült, egyik legfontosabbá vált fejezetét, amit gyávaságból nem akartam megírni. De végül megírtam, mert felhívta a figyelmemet arra a szakadékra, ami könyvben tátongott, és amibe, ha a hiányzó fejezet nélkül jelenik meg, az egész regény menthetetlenül belezuhant volna. Az írás folyamán volt még valaki, akinek időről időre megmutattam fejezeteket, sőt olykor fel is olvastam részleteket – maradjon az ő neve titokban egyelőre. Ő abban segített, hogy legyőzzem az intellektuális kísértéseket, és inkább az érzéki megismerés irányába mozduljanak el a mondataim.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Nagyon sok volt, furcsának egyiket sem mondanám. Volt, aki amellett érvelt, hogy a regény giccs, mert érzelmes, és voltak, akik megsértődtek amiatt, hogy a könyv tulajdonképpen Isten-regény.

A könyv persze nem akar, és nem is tud megfelelni semmilyen elvárásnak.

Az olvasói levelek és fotók sokasága megtöltötte fénnyel a szívemet.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvasott? Milyen emlékei vannak róla?

Talán az Iliász prózába átírt változata, ha jól emlékszem, ami hamar elvezetett magához az eposzhoz. Apám segítségével olvastam végig, legfőképpen azért, mert apámmal lehettem együtt a közös olvasásban. A magányos olvasásnál sokáig a felolvasások sokkal nagyobb erővel hatottak rám, mielőtt még olvasni tudtam volna, és azután is. Ha az Eszter könyve regény, márpedig az, akkor lehet, hogy ez volt az első. Vagy a Kivonulás könyve? Esetleg Sámuel első és második könyve, ezek a szenvedélyes szerelemmel és vérrel átitatott háborús regények? Nem tudom. Tüneményes elbeszélések mindenesetre.

Hány évesen írta meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutatott meg másnak, hogy irodalomnak tartotta?

Verssel kezdtem, nagyon hamar, talán másodikos vagy harmadikos lehettem. Megmutattam apámnak a verseimet, és persze irodalomnak tekintettem, mert

író akartam lenni, még mielőtt írni tudtam volna.

Középiskolás korom óta publikálok.

Mi a kedvenc debütáló kötete, és miért?

A regényem megjelenése óta alig élek, megyek vakon a könyv után, nagy adósságok tornyosulnak előttem, pontosabban mellettem, a íróasztalomtól balra. Szenvedélyes olvasó vagyok, behozom a lemaradást, ígérem.

A jövőt azok teremtik meg, akik hisznek magukban és az ötleteikben. Higgy magadban és légy a saját történeted hőse! Az Erste már hisz benned. Margó-díj az Erste támogatásával.
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Bánhidi Lilla: Hagytam teret a regénynek, hogy alakíthassa magát

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Bánhidi Lilla, a rövidlistára került Sorsod Borsod szerzője a regionális krimik sajátosságairól, illetve arról az érzésről mesél, amikor a regény viszi az íróját.

...
Nagy

Iglódi Csaba: Eluralkodott rajtam a mesevágy

A kilencedik Margó-díj rövidlistásainak bemutatkozó interjú közül most Iglódi Csabáét tesszük közzé, aki Dreher-szimfónia című családregényével került a legjobb tízbe.

...
Nagy

Szűcs Ádám: Azt vártam, hogy öröm legyen írni - és öröm volt

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Sorozatban mutatjuk be a top10 jelöltjeit, ezúttal Szűcs Ádám mesél az írás felszabadító élményéről és az emlékezetes olvasói visszajelzésekről.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

...

Péterfi Judit: Kőkemény önismereti tréning kellett a túléléshez [Podcast]

...

drMáriás: Lehet 20 éves az ember, de 100 év történetét hordozza

...

Ezt senki nem mondta: Hallgasd meg a podcast első évadának összes epizódját!

A hét könyve
Kritika
Daniel Kehlmann Goebbelst is megduplázza, miközben a művészek megalkuvásáról ír
...
Podcast

A töltött káposztától a nemzeti szuverenitásig: hová tűnt a magyar konyha?

Mit kezdhetünk a 160 évvel ezelőtti ételekkel ma? Jókai Mórt és Ács Bori gasztroújságírót a kolozsvári töltött káposzta és a perec is összeköti. A Könyves Magazin podcastjában Ács Borival, a Telex újságírójával beszélgettünk. 

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Kiemeltek
...
Nagy

Bánhidi Lilla: Elfordítja a fejét

„Indulás előtt mindig van szex. Olyan, mint érkezés után a közös reggeli, nem fontos, milyen, csak legyen.” Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész.

...
Nagy

Nádasdy Ádám: Úgy írtam a halál küszöbén, mint a gyerek, aki mondogatja magának, nem lesz baj

Bemutatták Nádasdy Ádám tizedik, Billeg a csónak című verseskötetét. A beszélgetésen szóba került a humorizálás és a komolyság, de az emlékek és a halál lehetősége is.

...
Nagy

Görcsi Péter: Szerettem volna, hogy a regényem azoknak a szócsöve legyen, akik elhagyják Magyarországot

Ahol most élek, az az otthonom, Magyarország meg a hazám - mondja Görcsi Péter, akivel íróvá válásról, önéletrajziságról, kivándorlásról és irodalomról is beszélgettünk.