Szűcs Ádám: Azt vártam, hogy öröm legyen írni - és öröm volt

Szűcs Ádám: Azt vártam, hogy öröm legyen írni - és öröm volt

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Mint mindig, most is interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Kecöli K. Gergő és Gaál-Nyeste Katalin után most Szűcs Ádám mutatkozik be, és mesél az írás felszabadító élményéről, valamint az emlékezetes olvasói visszajelzésekről.

Nyitókép: Domsa Mihály

ro | 2023. szeptember 08. |
Szűcs Ádám
A játék neve: Budapest
Lampion Könyvek, 2023, 489 oldal
-

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Húú, rengeteg áttörés és ráeszmélés volt, mire meg tudtam írni ezt a regényt. De ha kihagyjuk az egészből azt a tanulási fázist, ami a kézirat első változatáig tartott, akkor azt mondanám, hogy

a legfontosabb az alázat az alkotás iránt.

Én az első perctől kezdve nagyon bíztam a szerkesztőkben, és ők is bennem. Balázs Eszter 60 oldalt látott a könyvből, amikor rábólintott, és nagyon szerettem volna, ha utólag is boldog lesz a döntésével. Így aztán én mindig abban voltam érdekelt, hogy a mű legyen a legjobb, és mindent ennek rendeltem alá. A szemem sem rebbent, amikor ki kellett szedni részeket, sőt, egy komplett szálat, vagy akár újra kellett írni a végét. Nagyon kellett, hogy a szerkesztők hihetetlenül ügyes szeme észrevegye, hogy ami döcög, az miért döcög. Ami nem megy, miért nem megy. És amikor megtaláltuk, úgy írtam újra a könyv egynegyedét, hogy utána sem néztem a kidobott részeknek. És persze sokkal jobb lett a végeredmény.

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Sági hangja. Ahogy Sági beszél, ahogy reflektál a világra, ez volt az, ami vitt magával. Kimondta, amit gondolt, és nem érdekelték a mellébeszélések. Vagány, a barátaiért bármit bevállaló srác, de azért a maga módján mégis kifejezi az érzelmeit is. Az a fiú, akit jól meg kell ismerned ahhoz, hogy meg tudd szeretni, de még akkor sem biztos, hogy könnyű lesz a barátjának lenni. Egyszer pattog, és azonnal meg akarja oldani a legnehezebb helyzeteket. Máskor leereszt, és képtelen megmozdulni. Izgalmas volt felfedezni a mélységeit, nehezen mutatta meg magát.

Az egész úgy indult, hogy épp egy olyan szövegen dolgoztam, ami túlságosan behatárolt, és szerettem volna lazítani egy kicsit. Nyitottam egy új dokumentumot, és elkezdtem írni az első oldalakat, nagyjából úgy, ahogy most is látjátok a könyvben. Olyan volt, mintha egy forró nyári napon belecsobbanunk a vízbe,

felszabadító volt, ahogyan a karakter beszélt,

hogy bármit mondhatott, és nem érdekelte senki véleménye. Aztán még egy kis időbe telt, míg rájöttem, hogy ez a hang többet érdemel, és elkezdtem dolgozni vele. Köré építettem egy sokfelé ágazó sztorit.

Mit vártál az első könyvedtől?

Mindig mást vártam, attól függően, épp hol tartottam a folyamatban. Először arra vártam, hogy kiadják. A szerződéskötés már egyfajta eufória volt. Aztán azt vártam, hogy öröm legyen írni. És öröm volt. Aztán vártam, hogy amikor visszaolvasom a végén, sehol ne szisszenjek fel. Aztán hogy másoknak is tetsszen, és erről kapjak visszajelzést is. Nem volt olyan, hogy „ennek a könyvnek díjat kell kapnia”, vagy „el kell adni ebből a könyvből tízezret”, hasonló célom nincs. Persze, örülök minden ilyesminek is.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Arra gondolsz, hogy ha nem lett volna határidő, és a végtelenségig bogarászhatom a szöveget, mit tennék még vele? Rengeteg apró finomítás, csiszolási lehetőség adódik, persze, de amikor én elengedtem a kéziratot, akkor tényleg elengedtem, és semmiféle vágyam nem maradt vele kapcsolatban. Később, amikor dolgoztam a regény filmes forgatókönyvének ötletén (kaptunk egy díjat is, mint a leginnovatívabb filmötlet) persze megint bele kellett ugranom, újragondolnom. Például Deé motivációja nem érthető meg könnyen másfél óra alatt, így itt nagyobb hangsúlyokat kellett kitalálni, illetve a játékot jobban összekapcsolni a tanár személyiségével. Szerettem, hogy a regény nem annyira szájbarágós. Egy filmnél jobban kell gesztikulálni az írónak is.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

Egyértelmű, hogy Balázs Eszter, a Lampion Könyvek kiadó főszerkesztője, és a többi szerkesztő, Vereckei Andi és Pavlovic Tijana véleménye volt a legfontosabb. A feleségemmel is megtárgyaltuk a dilemmáimat, ő is mondott jó tanácsokat. Egyébként elég magányos farkas vagyok, az erdőben egyedül sétálva oldottam meg a problémákat, és

nem szívesen mutattam meg senkinek írás közben azt, amin dolgozom.

Maga a folyamat, a kézirat megszületése volt olyan izgalmas, hogy azzal traktáltam mindenkit: hogyan tudott egyetlen ötlet négy problémát megoldani, miközben két elvarratlan szálat is bedolgoz, például. De sosem magát a történetet meséltem, azt furának éreztem volna, az valahogy magánügy olyankor. Édesanyám és a keresztanyám voltak a leglelkesebb olvasóim, szerintem ők végeztek először a könyvvel, de ők már szerkesztés előtt is megkapták. Sokat számított a sok dicséret, amit tőlük kaptam, mert ebben a folyamatban sokszor elbizonytalanodik az ember saját magában is.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Az egyik jóbarátom lánya olvassa éppen a könyvet, és nagyon tetszett, amit mondott róla az apjának. Azt mondta, hogy milyen bunkó ez a Sági - mármint a főszereplő. De nem úgy mondta, mint ami zavaró lenne, inkább szórakoztatta a felfedezés. Amikor felnőttek olvassák a könyvet, sokszor ítélkeznek, és hallottam már olyat, aki kifejezetten hátrányára hozta fel a regénynek, hogy a főszereplő nehezen szerethető. Én meg pont azt látom, hogy kicsit elkényelmesedtünk: elvárás, hogy íróként nagyon kihangsúlyozzuk, ha valaki bunkó. Ugyanígy kihangsúlyozzák, háromszor aláhúzzák, ha kedves. Nálam ez úgy van, ahogy az életben: helyzete válogatja. Ezért nehezebb picit megfogni a karaktereket, de pont az ilyen reakciók miatt csináltam ezt. „Jé, milyen bunkó volt… most meg milyen kedves...”

Nem kell mindig egyetérteni a főszereplővel sem.

És meg lehet látni az antagonistában is a szeretetteljes lényt.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Robert Franklin Leslie: A medvék – és én. Én a mai napig beleborzongok, ha rágondolok. Úgy emlékszem, hogy miközben olvastam, ott jártam azon a tájon, a behavazott erdők és tavak világában, éreztem a hideget, a medvék leheletének páráját, a dögök szagát, ahogy a fehér havat megszínezik a vérükkel. Akárhányszor, amikor az elbeszélő csónakba ül, belenyúltam a vízbe, és alig vártam, hogy megint csónakázhassak. Olyan volt, mintha erre az élményre vártam volna egészen addig, és ezt az élményt várom azóta is minden könyvtől.

Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

A kamaszkorom versein kívül? Mondjuk, hogy úgy 20 éve az első jobb novelláimról már azt gondoltam, van bennük mutogatnivaló érték. Aztán persze visszanézve mindig láttam, mit kellett volna máshogy, vagy jobban. De általában az az apróság, ami miatt jónak tartottam egy-egy ilyen írást, kiállta az idő próbáját. A többi meg úgyis csak egy átmeneti kabát volt. Ha most kellene megmutatnom bárkinek,

először úgyis varrnék nekik új ruhát.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Totth Benedek Holtversenyét mondanám. Elképesztett, milyen nyers erő árad a narrációból. Eleinte kerestem, vártam, hogy megérkezünk Magyarországra, és észrevehetem azokat az utalásokat, amik miatt a történet csak itt történhet meg, de nem volt ilyen. Szerintem azért fontos könyv, mert megmutatja, hogy a kiüresedés mennyire félelmetes, és hogy mennyire nem csak a koszos vécében földön fetrengő Trainspotting-figurák vagy a Patrick Batemanek sajátja lehet, hanem simán elmész azok mellett a gyerekek mellett, akik érzelmeivel egyszerűen nem foglalkoztak a szüleik, és zsibbadtan élik át a leggyomorforgatóbb jeleneteket is.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Gaál-Nyeste Katalin: Bizonyos témák újra és újra előkéredzkednek bennem

Az idén már kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díjra jelentkezők közül szokás szerint tízen kerültek a rövidlistára. Közülük ez alkalommal Gaál-Nyeste Katalin mutatkozik be. 

...
Nagy

Kecöli K. Gergő: Nincs kerülőút, kockáztatni, repülni kell

Immáron hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a Margó-díj top10-es körébe került jelölteket. Ezúttal Kecöli K. Gergő mesél alkotói szikráról, szerkesztői szimbiózisról és a legemlékezetesebb olvasói reakcióról. 

...
Nagy

Ebből a tíz könyvből kerül ki 2023 Margó-díjasa!

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg a legjobb első prózakötetes a Margó-díjat. A nevezettek köre mostanra tízre szűkült; a lista további sorsának alakulása a szakmai zsűri kezében van, a díjazott nevét az októberi Margón hirdetik ki. Mutatjuk a kiválasztott tízet!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

Hírek
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

...
Hírek

Elhunyt a Dumbledore professzort alakító Sir Michael Gambon

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

...
Hírek

Népmesék, megelevenedő nevek és a víz történetei [Programajánló]

...
Zöld

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

A Bookline Zöld ehavi adásában Frank Schätzing Mi van, ha megmentjük a világot? című könyve apropóján beszélget Litkai Gergely Ürge-Vorsatz Diána asztrofizikussal, a környezettudomány doktorával.

Szerzőink

...
Valuska László

Benedek Ágota felboncolt teste és az irodalmi striciskedés

...
Sándor Anna

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

...
Vass Norbert

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját