Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Mindig is érdekelt a kép és a szöveg játéka, több grafikai és fotós projektemben kísérleteztem ezzel, de ez volt az első alkalom, hogy az írásba emeljek konkrét vizuális elemeket. Azt gondolom, hogy fontos a sorrend, hogy valamelyik médium domináljon. A Pálok abból a szempontból volt rendhagyó a korábbi írásaimhoz képest, hogy
mielőtt egy betűt leírtam volna, már megvolt a fejemben a borító ötlete.
Eredetileg az volt a terv, hogy az illusztrációk növényhatározóként, fejezetenként egy-egy növényt bemutatva jelennek meg. Aztán elkezdtem írni, és ez a koncepció teljesen elveszett, vagy ha jobban belegondolok, a Pálok lettek a növények, akiket szövegesen illusztráltam fejezetenként.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Elmentem az Obiba húsevő növényt venni, mert tele volt a teraszom tigrisszúnyogokkal, és attól féltem ebbe fogok belehalni. Hazafelé menet született meg a kötet koncepciója, a főszereplő, Pál, a pálma és még a borítóterv ötlete is.
Mit vártál az első könyvedtől?
Amikor elkezdtem írni, abban reménykedtem, hogy be tudom fejezni, és ez nem öt évembe fog kerülni. Kezdetben csak írásgyakorlatként tekintettem rá, az volt a célkitűzés, hogy minden nap írjak egy picit, ezért is választottam a naplóformátumot. Munka közben nem gondoltam arra, hogy valaha kiadják, és ez jó, mert akkor biztos sokkal unalmasabbra sikerült volna. Mikor már kezdett összeállni a szöveg, titokban elkezdtem reménykedni, hogy kiadják. A fiktív olvasóimat pedig úgy képzeltem el, hogy ülnek a vonaton, néha hangosan felnevetnek, néha pedig pihenésképpen a tájat nézik, hogy elgondolkozzanak azon, mit is olvastak.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Alapvetően nem változtatnék rajta, mert nagyon nehéz lenne újra belehelyezkednem, viszont sok olyan visszajelzést kaptam, hogy olvasták volna még tovább, ezért ha visszamehetnék az időben, talán hosszabbra írnám. Bár amikor abbahagytam az írást, így éreztem kereknek. Egy újranyomás esetén a nyomdai kivitelezésen változtatnék, hogy
kényelmesebb és teljesebb élményt nyújtson az olvasás és az illusztrációk nézegetése.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Az első fejezeteket irodalomban kevésbé jártas barátnőimnek mutattam meg, az ő pozitív visszajelzésük elég löket volt ahhoz, hogy folytassam az írást, és végül a kézirat első verzióját prózakörös barátaimnak mutattam meg. Csak ezután vettem a bátorságot, hogy a FISZ prózaműhelyében is felolvassak pár részletet Tóth-Czifra Júliának és Gerőcs Péternek.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Egy barátnőm azt kérdezte, hogy sokan kérik-e a kötetbemutató óta, hogy megírjam a történetüket, mert ő
szívesen olvasná a saját életét a következő könyvemben.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Talán a Misi Mókus kalandjai. Nem sok emlékem van magáról a könyvről, de az, ahogy olvastam, pontosan a szemem előtt van, ugyanis valamilyen okból kifolyólag az íróasztalom alatt kuporogva tettem ezt. Ez a motívum később az érettségire való felkészülésnél is visszaköszönt, fogalmam sincs, miért.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Más művészeti ágban is alkotok és számomra ez örök kérdés. Mi a művészet? Mi az irodalom? A választ most sem tudom. Azt tudom, hogy 24 évesen kezdtem el tudatosan írni.
Akkor kezdtem el az első szupertitkos könyvemet, amit öt éven át írtam,
és soha senkinek nem mutattam meg. Csak egy-két részletet vittem el - félve - a FISZ prózaműhelyére, ahol Tinkó Máté megkérdezte, hogy volna-e kedvem ahhoz, hogy a FÉLonline-on publikálják. Egészen addig meg sem fordult a fejemben, hogy számomra is lehetséges egy irodalmi magazinban való megjelenés.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Halász Rita Mély levegő című könyve. Nagyon tetszett az elbeszélő hangja, a kötet érzékeny és bensőséges hangulata. A történet egy szakítással kezdődik, ahogy az én könyvemben is, persze ezután a főszereplők teljesen más utat járnak be, de talán ezért tudtam igazán kapcsolódni ehhez a szöveghez.
