Török Ábel: A mesék gyakran sokkal többet, sokkal szebben mondanak, mint a regény

TÖRÖK ÁBEL

A gonosz erdő meséi

Animus, 2022, 325 oldal

Megveszem

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban? 

Talán az, hogy ismerni kell a szöveg természetét, szerkezetét. Nem elég, ha az embernek van egy története, annál sokkal fontosabb, hogy eligazodjon a szövegekben, a sajátjában és máséban egyaránt. Mindig pontosan tudni kell, hogy az egyes elemek miért úgy épülnek be a nagy egészbe, ahogyan: a szavak miért oda kerültek a mondatban, a mondatok miért oda kerültek a bekezdésben. Minden egységet tudatosan kell elhelyezni. 

Az írás is, mint minden más, folyamatos döntések sorozata, és minden döntést meg kell tudni indokolni.

Ösztönösen is lehet írni, az is működhet jól, de utána mindenképpen szükség van rá, hogy az ember tudatosan átgereblyézze, megigazítsa a szövegét. 

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét? 

Gyerekkorom óta közel áll hozzám az állatmesék világa, ezekben nőttem fel. 

Az elmúlt évszázadokban lefolyt kulturális, társadalmi változások miatt a regény vált az uralkodó irodalmi műfajjá, de a mesék gyakran sokkal többet, sokkal szebben mondanak

(gondoljunk csak arra, milyen döbbenetesen erős irodalmi élmény a szanszkrit Pancsatantra, Homéros Békaegérharca, Phaedrus költeményei vagy a középkori Róka-regények). A Gonosz erdő meséi valójában azért született, mert szerettem volna egy kifejezetten mai felnőtteknek szóló állatmesét írni, nyilván a kor követelményeinek megfelelő módon, könnyedebb stílusban, a ma emberének emészthetőbben az említett óriásoknál. Ha a regény bármennyire is felhívja a figyelmet a mesék fontosságára, már bőven elérte a célját. 

Mit vártál az első könyvedtől? 

Egyáltalán nem voltak elvárásaim. A műfaj nyilván megosztó, ami miatt úgy gondoltam, csak egy bizonyos réteg érdeklődését keltheti fel. Annak nagyon örülök, hogy ez végül nem így történt – sokan olvassák, akik egyébként sosem vettek a kezükbe hasonló történetet. Az, hogy ráadásul még pozitív visszhangja is van, nyilván jólesik. 

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön? 

Nem hiszem, hogy bármit megváltoztatnék. Kikerült a kezem közül, már nem az enyém, haladjon csak a saját útján. 

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet? 

Először a testvéreim olvasták el a kéziratot, de elsősorban íróbarátom, Jandácsik Pál javaslatai segítettek abban, hogyan alakítsam-formáljam ezt az elképzelt világot. Szakmai szempontból pedig a kötet nagyszerű szerkesztőjének, Kukucska Zsófinak köszönhetek a legtöbbet. 

Túlélni Caracasban, a tüdő cseresznyéskertje és egy bosszúálló ragadozó [Kroki]

Új, rövid ismertetőkből, kritikákból álló sorozatot indítottunk a Facebookon, ezeket hármasával a Könyvesen is megosztjuk: első alkalommal a kínálat egy mellbevágó, dél-amerikai kisregény, egy bemutatkozó verseskötet és egy grimdark fantasy.

Tovább olvasok

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán? 

A legfurcsább az volt, hogy a kötet még édesanyámnak is őszintén tetszett, akitől nagyon távol állnak az ilyen véres történetek. 

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla? 

Nagyon nehéz ez a kérdés, nem emlékszem rá. Egész gyerekkoromban, óvodás koromtól kezdve mindennap olvastam, nehéz lenne megmondani, melyik regényt először. Inkább néhány maradandó élményt mondanék:

 a Kincskereső kisködmön csodálatos volt, gyönyörű és szívszorító maga a történet is, de Móra stílusában megírva egyszerűen páratlan;

Vázsonyi Endrétől a Rémusz bácsi meséi szintén remek, illetve a Geronimo Stilton-köteteket is nagyon szerettem. 

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

Mi az irodalom? Tizenkét évesen is írtam regényt, nyilván olyan szinten, ahogy egy tizenkét évestől elvárható. Abban a történetben akkor nagyon benne voltam, lelkesen mutogattam a családnak. De az akkori véleményemet nem feltétlenül gondolom érvényes értékítéletnek. Inkább rövidebb novellákkal kezdődött az, amit ma is irodalomnak gondolok, ezeket tizennégy éves korom környékén kezdtem írni.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért? 

A Sátántangó egy szépen összerakott kötet.