A magyar irodalmi reprezentációban egy eddig láthatatlan csoport hangját erősíti fel a Leányvállalat kiadó gondozásában megjelent friss kötet: a these roma are queer antológiában 10 történet által ismerhetjük meg, hogy 2024-ben mit jelent a roma LMBTQ+ közösség tagjának lenni. Az alkotók célja, hogy ezt a csoportot ne a bejáratott, könnyen elérhető kisebbségábrázolási sémák vagy a kultúrpolitikai diskurzusok paneljai alapján ismertessék, hanem valós megélések által kerüljön az olvasó közelebb ahhoz, hogy ezek az emberek milyen kihívásokkal szembesülnek.
A Háttér Társaság támogatásával készült könyv a Leányvállalat és az Ame Panzh kollektíva együttműködése által jött létre: utóbbi egy harmincas éveikben járó roma fiatalokból álló közösség, akik tavaly Az ébresztőkönyv című kötettel is igyekeztek már diskurzust építeni a többségi társadalommal.
A mostani könyv azonban teljesen más. Míg a korábbi csak fogódzkodókat nyújt azoknak, akik többet szeretnének megtudni a romakérdésről, de eddig nem tudták vagy nem merték feltenni a kérdéseiket, a mostani egy sokkal mélyebb kitárulkozás, ami már a munkafolyamat során számos félelmet ébresztett a szerzőkben.
Hol vannak a roma queer szerzők?
A pénteki kötebemutatón megtudtuk, hogy a szerzőket az alanyokhoz keresték, hiszen olyan embereknek akartak megszólalási lehetőséget biztosítani, akik nem tudnák maguk megírni a történeteiket, de olyan releváns a szempontjuk, hogy a tapasztalataikat el kell mesélni.
A kötet felelős szerkesztője és az egyik szöveg szerzője, Nagy M. Boldizsár elárulta, hogy az eredeti tervük az volt, hogy szintén roma queer embereket kérnek fel szerzőnek, de sajnos ez ma lehetetlen vállalkozásnak bizonyult.
Külön érdekes kérdés, hogy hogyan fordulhat elő egy társadalomban, hogy nem termel ki tíz roma queer szerzőt
– jegyezte meg.
Így a felkért szerzők többsége sem a roma, sem a queer közösséghez nem tartozik, és sokan leblokkoltak azon, hogy „ki tudnak-e hangosítani úgy valakit, ha nincs megélésük” arról, amiről írnak. Nagy M. Boldizsár minden bizonytalanságot félretett, amikor felismerte, hogy rajta áll, hogy az az ember elmondhatja-e a nyilvánosságnak a történetét vagy sem.
Minden kezdeti nehézség ellenére a szerző-alany párosítások nagyon szerencsésen alakultak, többen a közös munka után is közeli viszonyban maradtak. A szövegek szerzői Nili, Takács Bogi - György Gábor Benjámin, Kemény Zsófi, Tamás Etelka, Nagy M. Boldizsár, Tálos Atanáz - Farkas László, Ayhan Gökhan, Oláh-Bebesi Bori - Bódi Gabriella, Suha Nikolett és Illés Márton.
Gyári munkás és leszbikus virágárus
Az olvasó egy nagyon diverz nézőpontot ismerhet meg a szövegekből, sokféle hangon szólalnak meg az alanyok, más-más helyekről származnak, más az iskolázottságuk.
Márton Joci, a kötet egyik ötletgazdája megemlítette, hogy a megszólalók között van olyan, aki egy miskolci cigánytelepről jön és a gyerekkorában a családjával Kanadába menekült, van, aki gyári munkás, és megosztja a történetét egy nyolcadik kerületi leszbikus virágárus is.
Ennek ellenére az alkotók nem ígérik azt, hogy ebben a kötetben minden roma queer ember reprezentációja megjelenik, de minden bizonnyal egy tág képet kaphatunk arról, hogy hogyan élnek ma ezek az emberek.
Lehet, hogy ez a kötet külsőleg szexi meg friss, de az volt a célunk, hogy olyan emberek történeteit mutassuk meg, akik nem annyira elérhetőek
– utalt Márton Joci arra, hogy nem egy privilegizált nézőpontból akartak megszólalni.
Sok alany anonimitáshoz ragaszkodott, így a szerzők néhol egy kis fikciót is beleszőttek a szövegekbe, akár a saját életükből, ami Nagy M. Boldizsár szerint azt mutatta meg, hogy mennyire hasonló mintával találkoznak mindannyian, akik ezeknek a csoportnak a tagjai.
Van egy kis csavar
A kötet érdekessége, hogy kereskedelemben nem kapható. Az antológia egy összművészeti élmény része: a Bura Galériában egy kísérő kiállítás tekinthető meg, az érdeklődők jövő szombatig, november 23-ig itt szerezhetik be ingyenesen a könyvet.
A progresszív roma galéria célja kortárs narratívába helyezni a roma kultúrát, és a szövegek biztosan egészen más erővel szólalhatnak meg az olvasóban, ha képi reprezentációt is kap arról, hogy ezek az emberek milyen küzdelmeken mennek keresztül, amíg magukhoz találnak.
A Leányvállalat pénteken bemutatta Markó Barbara Eliza Tarot kollektíva című könyvét is. A meseterapeuta és a Tarot Kollektíva műhely alapítója szerint kötete azért hiánypótló, mert először olvashatunk magyar nyelven is a tarot modern megközelítéséről, ami kilép a múlt századra jellemző tarot-könyvek patriarchális nézőpontjából.