Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli

Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli

Tavaly jelent meg Háy János Mamikám című regénye (olvass bele ITT), amelynek elbeszélője egy vidéki, mélyszegénységben élő cigány nő. A könyvvel mi is sokat foglalkoztunk, év végi top50-es listánkra is felkerült. Kritikánkban felvetettük, hogy bár a regény izgalmas írói vállalkozás, nem mindegy, ki és hogyan jeleníti meg egy etnikai, vallási vagy akármilyen kisebbség szempontjait, főleg, ha maga a kisebbség kevés teret és lehetőséget kap arra, hogy a saját nézőpontjából és hangján mondja el a történetét. Háy Jánossal akkor interjút is készítettünk, aki amellett érvelt, hogy nem volt célja egy kisebbséget reprezentálni, egy írónak a szereplők, az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselnie (ezek a kérdések a könyv margós bemutatóján is felmerültek, amiről ITT írtunk). Az utóbbi hetekben a Józsefváros Újságban bontakozott ki vita a Mamikámról, Kalla Éva véleménycikkére Háy János is reagált, később pedig Parászka Boróka is írt a könyvről. Most Márton Joci roma aktivista írását közöljük a regényről. (Háy János válasza ITT olvasható.)

Fotó: Végh Dániel/ CEU

Márton Joci | 2022. február 11. |

Háy János Mamikám című könyve már a megjelenésének pillanatában felkeltette az érdeklődésem, az ajánlókat olvasva egyértelmű volt, hogy a romák egy újabb irodalmi reprezentációjával lesz dolgunk. Nem kellett sokat várnom, máris többen jelezték számomra, hogy a könyv felülmúl mindent, amit eddig káros roma reprezentációról gondoltunk. A könyvet még tavaly decemberben megvásároltam, de két hónap kellett ahhoz, hogy el tudjam olvasni, a roncsolt nyelv, amin íródott, sem könnyíti meg a történetben való előrehaladást, de a tartalma az, ami egészen visszataszító. Nem irodalmi ízlés kérdése ez: ha szépirodalomról van szó, huszonévesen teljesen rá voltam kattanva dél-amerikai írókra, akik úgy írtak kegyetlenségekről és különböző szexuális devianciák megnyilvánulásáról, hogy ahhoz képest a Mamikám egy estimese. Nyilván felmerül a kérdés, hogy miért nem tudtam letenni azokat a könyveket, és ezzel ellentétben miért éreztem leküzdhetetlen ellenállást arra, hogy a sarokba dobjam, aztán pedig soha többet ne vegyem a kezembe a Mamikámat.   

A dél-amerikai társadalmat nem ismerem mélyrehatóan, nem kapcsolódom sehogyan sem Peru történelméhez, de amikor a brutalitás teret kap, hiába szól konkrétan egy időben és térben is jól beazonosítható közösségről, az valóban az emberiségről szól.

A Mamikám azonban, hiába állítja a szerző, nem az emberi lét mélységeit tárja fel, hanem a cigányok mocskait.

Nem érvényesül az emberi egyetemesség, a „bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ” (Kertész Imre) elve; ez nem történhet meg boldog-boldogtalannal a körülmények változásával, ez egy elképzelt cigány világ, egy unikum. Itt nem emberi sorsok vannak, hanem cigány sorsok, ha sorsokról beszélhetünk egyáltalán, mert a főszereplő cigány nő elbeszéléséből csak utalások szintjén tűnnek fel a történet szereplői, és csak akkor, amikor éppen erőszakolnak, ütnek, lerészegednek, lopnak, átvernek, bűnelkövetésre kényszerítenek, vagy éppen zsinagógát bontanak tégláira, hogy ott elrejtett értékre bukkanjanak.  

Háy János nem tudta cigányként megírni ezt a könyvet, én meg nem tudom többségi fehér magyarként olvasni azt.

Éppen ezért jogosnak tartom, hogy Kalla Éva újságíró, kritikus a Józsefvárosi Újságban megjelent kritikájában amellett érvel, hogy nem tudjuk ezt a történetet leválasztani magunkról, és nem cigány sajátosságként dekódolni az abban írottakat. „A baj ott kezdődik, hogy a főszereplőnek nincs neve, nem tudjuk azt sem, hogy szép vagy csúnya, kövér vagy sovány, cigánynak néz ki vagy nem, nem tudjuk, hogy hány éves lehet az elbeszélés pillanatában, egy arctalan ‘cigány nő’, akinek így a jelleme és a cselekedetei ráhúzhatók bárkire, aki cigány, szegény és vidéken él.”  

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni
Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

A könyvhétre jelent meg Háy János új regénye, a Mamikám (olvass bele ITT, kritikánk ITT), amely egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk, de szóba került az is, hogy a mai Magyarországon létezik-e társadalmi mobilitás, és hogy miért fontos egy író számára a folyamatos önvizsgálat és a figyelem újrapozicionálása.

Tovább olvasok

A szerző erre azt feleli, hogy a történetnek nem a cigányság a főszereplője, hanem konkrét nők, csak az a probléma, hogy ez édeskevés. Mivel a szereplők teljességgel beazonosíthatatlanok, elképzelhetetlenek, csak a tetteikből tudja az olvasó őket elgondolni valamilyennek, valóban bárkik lehetnek, de csak közülünk bárki és ez a legnagyobb probléma.  

Cigányként rengeteget dolgozunk azon, hogy önképünket tisztogatjuk, egy teljes élet megy erre rá, hogy ne gondoljunk magunkra úgy, mint egy önsorsrontó, haszontalan, kiszámíthatatlan, az érzelmein uralkodni nem képes, velejéig romlott szerencsétlenségre, ez a könyv viszont ezt a szennyet zúdítja a nyakunkba, és ez tette számomra olyan nehezen olvashatóvá. Mivel tudtam, hogy az olvasáson kívül még azzal is munkám lesz, hogy ezeket a jól ismert, cigányoknak tulajdonított jellemzőket eltávolítsam magamtól. Tőlem ennyi telik: saját magamnak dolgozok ki stratégiákat a káros roma reprezentáció ellen, nem állhatok egy könyvesboltban és nem adhatok javaslatokat arra, hogy tudatosan olvassák a fehér szerzők tollából született roma reprezentációkat.  

Háy János: A magyar társadalom ösztönösen kidolgozta a kasztrendszert
Háy János: A magyar társadalom ösztönösen kidolgozta a kasztrendszert

Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon Valuska László beszélgetett Háy Jánossal a Mamikám című regényéről. (A Mamikámról szóló recenziónkat itt találod, a Háy Jánossal készült interjúnkat pedig itt, a regénybe itt bele is olvashatsz.) A beszélgetést most teljes egészében végig is hallgathatod, mi pedig pontokba szedtük a fontosabb, érdekesebb gondolatokat.

Fotó: Posztós János

Tovább olvasok

Ez a könyv már megszületett, csúnya kifejezéssel élve már forgalomban van, és nem is gondolom, hogy sokat segítene rajtunk, ha bárki bojkottra szólítana fel. Egyébként is hamarosan fel fogja ütni a fejét a fehér férfi bajtársiasság, és az irodalmi élet krémje pártfogásba veszi a szerzőt, kioktatva mindenkit arról, hogy nem tudunk olvasni, és az irodalomnak egyébként sincs sem bőrszíne, sem neme. Ez a könyv iskolapéldája annak, hogy pedig van, mert csak egy fehér értelmiségi férfi gondolhatja, hogy egy cigány kislány, miközben a nevelőapja erőszakolja az anyját és az idősebb nővérét, akiből folyik a vér, eljátszik a gondolattal, hogy tulajdonképpen meglehet, ő is vágyott erre.  

Számomra ijesztő tendencia, hogy amikor kisebbségi reprezentációról beszélnek érintettek, akkor védekezésképpen az irodalom valami groteszken kifordított és megerőszakolt egyetemességére hivatkoznak.

Egyrészt egy irodalmi mű nem szükségszerűen egyetemes, attól még, hogy tollat veszek a kezembe nem fogok automatikusan olyan művet letenni az asztalra, amivel tömegek tudnak azonosulni, felismerni magukat benne, tértől és időtől függetlenül. A jó könyvek egyetemesek. Másrészt hazug az a megközelítés, hogy nem számít, ki írta, mert csak az számít, hogy „ember” írta „embereknek”. Ehhez nem kell az irodalom szakértőjének lenni, már az általános iskolában is megtanuljuk az írók, költők életrajzát, és nem tiszteletből tesszük ezt, hanem azért, hogy azok mentén tudjuk elemezni a műveket, azon a szinten, ahogy azt egy iskolásnak az életkorához képest kell. Ha egy 12 éves gyereknek tudnia kell, hogy József Attila szegény családban született, ahhoz, hogy értse, miért vágyik olyannyira libasültre és kuglerre, nekem miért kell úgy csinálnom, mintha Háy János roma nőkhöz társított szexuális túlfűtöttsége nem egy fehér férfi fantazmagóriája lenne a roma nőkről.  

Ezért arra szeretnék mindenkit kérni, aki olvasta, vagy tervezi a mű elolvasását, tudatosítsa magában, hogy ez nem önreprezentáció,

 ez nem a cigányságról szól, hanem arról, hogy Háy János hogyan képzeli el a vidéki cigánysorok életét.

Nyilván tudatában vagyunk annak, hogy egy fikciót emeltünk le a polcról, és az is tudatos, hogy egy fehér férfi könyvét tartjuk a kezünkben, ami egy vidéki iskolázatlan cigány nőről szól, de amikor elkezdünk olvasni, a történetek megelevenednek, a szépirodalom képessé kell, hogy tegye az olvasóját arra, hogy elveszítse a realitással való kapcsolatát. Miközben olvasunk, eggyé válunk a történettel és ezek a történetek nagyon mélyre mennek, ahová már a könyv kiválasztásánál még jelenlévő tudatosság már nem ér el.  

Sajnos nem a levegőbe beszélek, a könyv ismertetője a következő mondattal kezdődik: „A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikről ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereplőket igazából soha nem képes megszólaltatni.” 

Sőt még ennél is tovább megy: „A sajátos elbeszélés a lehető legautentikusabban adja vissza ebben a roncsolt nyelvben a mai magyarországi falu mindennapjait.” 

Ez egy megtévesztés, az olvasók nem nyernek betekintést a kirekesztettségben és szegénységben élő roma nők életébe, de ha valóban ezt szeretnék, akkor talán őket kellene meghallgatni. Elősegíteni a roma nők irodalmi életbe való bekapcsolódását, aminek nyoma sincs. A fehér feminizmus, aminek a szele megcsapta már a magyar irodalmi életet, egy szót sem ejt roma nők reprezentációájáról.  

Mindenki megnyugodhat: a roma aktivisták sem szeretnének korlátot szabni, és eszünk ágában sincs megtiltani, hogy fehérek romákról írjanak, én személy szerint azt sem szeretném korlátozni, hogy azt milyen módon teszik.

Az viszont számunkra is elidegeníthetetlen jog, hogy egy műről elmondjuk a véleményünket, és kikérjük magunknak, hogy bárki arra vegye a bátorságot, hogy egy számunkra sértő ábrázolást autentikusnak nevez,

vagy félrevezesse az olvasókat, azt állítva, hogy ez a regény a mi hangunkat juttatja el hozzájuk. Ez a könyv Háy Jánosnak adott hangot, és csak azzal lettünk okosabbak, hogy megtudtuk, az ő képzeletében hogyan élünk.  

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A Mamikám nyelvén feltárul egy világ, amit alig ismerünk

"A Mamikám olyan nézőpontot kínál, amely nemcsak Háy János prózájában új, hanem a kortárs magyar irodalomban is realatíve egyedinek számít" - írtuk a Mamikám recenziójában, amikor a hét könyvévé választottuk. Most itt az alkalom, hogy beleolvass a könyvbe!

...
Podcast

Háy János: A magyar társadalom ösztönösen kidolgozta a kasztrendszert

Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon Valuska László beszélgetett Háy Jánossal a Mamikám című regényéről. A beszélgetést most teljes egészében végig is hallgathatod, mi pedig pontokba szedtük a fontosabb, érdekesebb gondolatokat.

...
Kritika

Háy megmutatja, milyen mélyszegénységben élő, falusi cigánylányként felnőni

Egy vidéki, mélyszegénységben élő cigány nő az elbeszélője Háy János legújabb regényének, amely egyetlen magával sodró gondolatfolyam a kisebbségi létről, a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. A Mamikám a hét könyve.  

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Semmelweis 50 éve egy norvég drámában szagolta ki a kérlelhetetlen igazságot

Bjørneboe-t nem a Semmelweis alakja köré utólag szőtt magasztos vagy patetikus tisztelet foglalkoztatta, hanem a személyiségét és a küzdelmeit szétfeszítő ellentmondások. A Semmelweis ma is pezsdítően és bicskanyitogatóan aktuális dráma.

...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A világ legmegátalkodottabb gyerekkönyve mindent elkövet, hogy ne tudjátok elolvasni

David Sundin interaktív képeskönyve, A könyv, amelyik nem akarta, hogy elolvassák minden idők egyik legdacosabb gyerekkönyve, cserébe viszont felejthetetlen kalandot ígér azokra az estékre, amikor a gyerek sehogy sem akar elaludni, sőt, azt is megmutatja, hogy az olvasás nemcsak a passzív befogadásról szól, hanem valódi varázslat.

...
Gyerekirodalom

Egressy gyerekregényében zajos gördeszkások borzolják a lakótelepi kedélyeket

Egressy Zoltán dráma- és regényíró új gyerekregényében egy csapat gördeszkás zavarja meg a lakótelep nyugalmát, az ellentétek viszont nem feloldhatatlanok.

...
Gyerekirodalom

Pavlova kisasszonytól Petunia néni lazacáig - 3+1 gasztrokönyv gyerekeknek

Az ételekkel és ízekkel való tudatos ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni, éppen ezért most összeszedtünk néhány kimondottan gyerekeknek szóló könyvet, amelyek szemléletesen mesélnek a gasztronómiáról, és még recepteket is tartalmaznak.