Október 10-én az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon bemutatták Roberto Bolaño A romantikus kutyák című verseskötetét, amely a nagy prózai művek után, mint például a Vad nyomozók, a 2666 vagy a nemrég megjelent Távoli csillag, végre a szerző költői oldalát is megmutatja. A boom-szerzői után a latin-amerikai irodalom egyik leghíresebb írója költőként kezdte a pályáját, ez viszont ritkán jut el a megjelenésig.
A beszélgetésben Urbán Bálint irodalmár, fordító és Mohácsi Balázs költő, szerkesztő vett részt, a moderátori szerepet Miklós Laura, a Sonora kiadó vezetője töltötte be. A könyv kapcsán felmerült, hogy miként lehet Bolaño verseit olvasni a nagy prózai művek után, miért nem nagyon fordítanak világirodalmi lírát, illetve hogy miért a romantika adja az egész 20. századi irodalom alapját.
Bolaño lebontotta a mágikus realizmus falait
A bemutató legelején a személyes és generációs Bolaño-hatás merült fel: ki hogyan találkozott a kultikus szerzővel. Urbán szerint ez a láz már 10 éve tart, úgy érzi, a generációjára nagy hatással volt a szerző. Számos kortársánál felfedezhető a hatása, mint például Bartók Imre, Nemes Z. Márió, Soltész Béla, de akár a tavalyi Margó-díjas Kemény Lili műveiben is. Ehhez Mohácsi is tudott csatlakozni, szerinte a Vad nyomozók megjelenése akkoriban eseményszámba ment, nem volt olyan, aki ne tudott volna róla.
Bolaño érkezését nagy várakozás előzte meg. Paradigmaváltó hatása volt, ezért olyanok is felfigyeltek rá, akik előtte nem olvastak latin-amerikai irodalmat”
– mondta Urbán.
Ennek a várakozásnak pedig jogos alapja volt, Urbán meglátásában Bolaño a latin-amerikai boom-korszak szerzői (Gabriel Garcia Márquez, Mario Vargas Llosa, Julio Cortázar stb.) után a legmeghatározóbb alkotó abból a térségből. Továbbá itt történeti váltást is felfedezhetünk: a ’70-es, ’80-as években berobbant mágikus realizmus Urbán szerint nagy, még ma is érezhető hatást váltott ki, ami az olvasókat és az írókat egyaránt befolyásolta. Viszont Bolaño sikere abban rejlik, hogy ezzel teljesen szembemegy.
Mohácsi számára nagyon érdekes, hogy akár a Távoli csillag című regénnyel is betekintést kap a latin-amerikai történelem közelmúltjába. Általánosságban pedig a diktatúrák és az elnyomó rendszerek nagyon is ismerősen hatnak a kelet-közép európai olvasóknak.
Bolaño világa olyan, mint egy tükörszoba
A beszélgetés ezt követően a Bolaño-i világra terelődött, vagyis hogy milyen átjárások, hasonlóságok lehetnek a nagy prózai művek és a korai versek között. Miklós szerint ez a felvetés azért is nagyon érdekes, mert a széleskörű irodalom mindig mitikusan kezeli az életművet, a költői szerep elhagyását, majd a váltást a prózai művekre egyfajta törésként határozzák meg. Erre Mohácsi érdekes magyar példát hozott: szerinte ez olyan, mintha visszafelé olvasnánk Kassákot:
Olyan, mintha az Egy ember élete után olvasnánk el a verseit.”
Viszont Urbán és Mohácsi egyetértett abban, hogy homogén az életmű, nem érdemes részekre bontani. A motívumok, szimbólumok, fontosabb témák már a legelső verstől benne vannak az életműben. Számos ponton össze lehetne kötni a verseket a regényekkel, akár helyszín, akár karakterek vagy éppen hangulat szempontjából. Urbán úgy fogalmazott, hogy a Bolaño-i szöveguniverzum minden szálon összekapcsolódik:
Bolaño szöveguniverzuma tele van öntükröző mechanizmusokkal, olyan mint egy tükörszoba.”
Kik azok a romantikus kutyák?
Az elsőre talán naivnak tűnő cím valójában sokkal összetettebb, mint gondolnánk, derült ki a beszélgetésből. A romantikus kifejezés itt nem a túlhevített szerelmi állapotot jelenti, mondta Urbán, hanem egyfajta iróniát vagy gúnyt, miközben az irodalomtörténeti korszakra is utal. Utóbbi azért is nagyon fontos a beszélgetés résztvevői szerint, mert a kötetben megmutatkozó avantgárd/neo-avantgárd a romantika szellemiségéből építkezik, így maga a szövegvilág is innen érthető meg. A lázadó zseni és kitagadott látnok költők, akik ebben a kötetben feltűnnek, a romantika költői szerepeit idézik.
A versek igyekeznek befagyasztani az idő múlását, egyfajta folyamatos ellenállást, lázadást fejeznek ki, ahol a fiatalság, a kicsapongás és az álmok adják a költők kiváltságos és egyben sanyarú sorsát, fejtette ki Urbán. Ez pedig azzal az általános társadalmi előítélettel is összekapcsolódik, hogy a költők nehezen érthető, szerencsétlen alakok, akik sokszor megragadnak a gyermeki világnál.
A vesztes a látnok költő, a beteg, aki az egész életét felteszi a művészetre. Az avantgárd erről szól, hogy mindenben ellent tartanak az aktuális kulturának (...) A nyelvi terror a történeti avantgárd mentén összefonódik egy tényleges terrorral"
– mondta Urbán a Vad nyomzók kötetre utalva, ahol a főszereplők ténylegesen zaklatnak más alkotókat az irodalmi elveik miatt.
Mohácsinak erre egy frappáns párhuzam jutott eszébe, korábban Ben Lerner A költészet utálata című esszéjét fordította, amelyben ugyanúgy előjön ez a kérdés:
Mindenki költőnek születik, csak van, aki fogorvos lesz.”
A beszélgetés végén pedig arról is szó esett, hogy miért egyedülálló ez a Bolaño-kötet. A világirodalmi líra fordítása nagyon nehéz műfaj kiadói szempontból, mivel sokszor nehezen térül meg, kevés rá a kereslet, nehezen lehet marketingelni. Ez Urbán és Mohácsi szerint is strukturális kérdés, a támogatások és a piac működése inkább a regények kiadását teszi lehetővé. De szerencsére vannak olyan kis és merész kiadók, mint a Sonora.
Fotó: Kováts Zsófi
