Ön szerint melyik a legfontosabb közéleti vers, miért?
Szeretném, ha Tolnai Ottó Lötyöge, avagy be kell-e avatkozni?-ja lenne az. Az igazi erőről beszél. Az alapsztori fontos: Lötyöge a legerősebb fiú az osztályban, mikor kiakad valakire, tajtékzani kezd, és azt üvölti: "fogjatok le, mert megölöm!". És a srácok lefogják, ő pedig úgy tesz, mintha tényleg nem tudná lerázni magáról őket, és lassan lecsillapszik. Persze gyönyörű vers, rengeteg minden van még benne, kéretik elolvasni, de ezt a mozzanatot nagyon erősen meg kéne jegyeznünk. Bármennyi hatalmat kapunk is, bármennyire úgy érezzük, igazunk van, bármennyire felbőszítenek, pont így viselkedni. Hagyni, hogy lefogjanak, és nem ölni meg.
Az ön számára ki tiszteletreméltó/példaértékű politikai gondolkodó/filozófus a történelemből, és miért?
Furcsa lesz, de Salkaházi Sára szerzetesnővért mondanám. Aki nagyon erős, felszabadult és szeretetalapú életmodellt hirdetett a háború előtti lányoknak, asszonyoknak országszerte, olyan volt, mint egy száguldó, szent coach, bár ilyen kifejezés nem létezett még akkor. A zsidótörvények idején kalandosan bújtatta az üldözöttek gyermekeit, és a felnőtteket is, rendjével, a Szociális Nővérekkel együttműködve. És habozás nélkül odaadta az életét másokért, a nyilasok végezték ki sok zsidó származású magyarral együtt.
Mit ajánlana a magyar állampolgároknak olvasni a választásokra készülve?
Én speciel az Evangéliumot, mert fontos, hogy miközben mindenki a maga meggyőződése szerint szavaz, ne harapjuk el egymás torkát. Meghirdetem a kedvesség forradalmát: ha támadnak minket, akár a cybertérben, akár szóban, válaszoljunk szeretettel. Mindig a személyt tartsuk szem előtt. Sőt, törekedjünk arra, hogy legalább napi 4-5 kedves üzenetet, mondatot bocsássunk útjára a világban. Nem, ne mondjunk le az elveinkről holmi álságos béke jegyében... Csak próbáljunk meg nem savazni, nem gúnyolni, nem ostobázni, nem alázni a másikat, akinek... egyszerűen más a véleménye. Akkor se, ha ő minősíthetetlenül kommunikál. Azért is fontos embernek maradni, mert a választások után is lesz élet, és pont olyanok leszünk akkor, amilyenné most formáljuk magunkat.
Melyik könyv elolvasását ajánlaná/tenné kötelezővé a legfőbb politikai döntéshozók számára, és miért?
Székely Jánostól A nyugati hadtestét mindenképp. Ott olvashatjuk: a fogolytáborban úgy adták a raboknak a kockaformájú, fekete kenyeret, hogy az hat ember egynapi fejadagja. Így aztán spontán csoportokat kellett formálniuk, és mindig más mérte ki a porciókat. A legegyszerűbb elv szerint, mely ma is megoldaná a demokrácia, a kapitalista nyomulás, a közpénz-síbolás, a lobbizás, a protekció problémáit: "az osztó vesz utoljára". Aki szétszabdalta a kenyeret, hátralépett, és az utoljára megmaradó szelet lett az övé. Soha olyan akkurátus törekvést az egyenlőségre, mint ott, azokban a háborús időkben! És persze minden nap más volt az osztó, mindenki sorra került!
Melyik fikciós állami/politikai rendszerben élne szívesen, és miért?
Laura Ingalls Wilder Kicsi ház a nagy erdőben című regénye természetközeli család életét rajzolja meg, ahol nyilván ugyanúgy vannak gondok, mint másutt, de a családért végzett kétkezi munka, a kisközösség egymásra utaltsága, kölcsönös segítségnyújtása, feladatmegosztása a rengeteg közepén sok mai elmérgesedett emberi viszonyra jó hatással lehetne. Ha nem formálunk összetartó mikroközösségeket, lassan élhetetlenné tesszük nemcsak a bolygót, de a saját emberi környezetünket is...
