Szerinted melyik a legfontosabb közéleti vers, miért?
Nádasdy Ádám: A hazafiúi hűségről. Mert nem tudok egyetlent választani, de legutóbb ettől állt meg bennem a levegő. Ha klasszikus kell, akkor: Kölcsey: Zrínyi második éneke vagy József Attila: Hazám. (Azért sem írtam csak egyet.)
Számodra ki tiszteletreméltó/példaértékű politikai gondolkodó/filozófus a történelemből, és miért?
A magyarból? Eötvös József. Mert mindig a szabadság tételesen végiggondolt eszméje vezette. Nemcsak világos vízióval rendelkezett, nemcsak talpig becsületes volt (az sem kevés), hanem tudott rendszereket is építeni. Az ő liberális nemzetiségi és vallási emancipációs törvényeinek köszönhetően lett Magyarország páratlanul sikeres negyven évig. Az ő oktatási törvényeinek köszönhető, hogy a magyar oktatás 140 évig képes volt a legbornírtabb rendszereket is túlélni. Ma már szinte semmi sem látszik ki a művéből a romok alól. De példaként tovább él.
Mit ajánlanál a magyar állampolgároknak olvasni a választásokra készülve?
Az Édes hazám című versantológiát (Magvető, 2012).
Melyik könyv elolvasását ajánlanád/tennéd kötelezővé a legfőbb politikai döntéshozók számára, és miért?
Hans Rosling - Ola Rosling - Anna Rosling Rönnlund: Tények – Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot, avagy miért állnak jobban a dolgok, mint gondolná (Libri, 2018. Angolul: Factfulness). Mert közérthetően, tényekkel alátámasztva próbál megvédeni a populizmustól, a jobb- és baloldali kollektivizmustól, és cáfol számos katasztrofista legendát.
Melyik fikciós állami/politikai rendszerben élnél szívesen, és miért?
Az elképzelt világokkal, utópiákkal az a bajom, hogy kivételezettnek, arisztokratának vagy boldogan munkálkodó tudósnak mindenütt jó lenni, de valahogy az átlagpolgár élete nincs kitalálva sosem. A kedvenc történelmi korokkal is hasonló a helyzet. Szívesen lennék jómódú művészetpártoló a 19. század végének Budapestjén, egy kisebb vidéki kastéllyal és egy párizsi lakással a háttérben. De zsellér vagy városi cseléd nem szívesen lennék ugyanekkor. Azt hiszem a legfantáziátlanabb, mégis legmerészebb vágyam: szeretnék tevékeny polgár lenni egy sima, jelzők nélküli liberális demokráciában. Ahol magától értetődő a joguralom, a szabad identitásválasztás, a szabad piaci verseny, az állam pedig tartaléklángon működik. Azért vágyom erre, mert jobban hiszek az emberben, mint az államban, és a szabadságot tartom a nyugati civilizáció alappillérének. A woke baloldali és az alt-right jobboldali ideológiák egyaránt a szabadságot támadják, és – miközben egymást szörnyülködve liberálisnak nevezik – éppen le akarják rombolni mindazt, amit a felvilágosodás és a liberalizmus hozott az emberiségnek.
(Eredeti fotó: Szalmás Krisztina)
