Na de melyik Mikulás igaz meséje? Hiszen annyi van belőle! Kicsi, nagy, közepes, lila és piros és ezüst és arany. Hívják Télapónak, Hóapónak, Mikulásnak. Lackfi János szívmelengető meséje arról szól, hogyan lett Szent Miklós minden adakozó, minden ajándékhozó ember példaképe.
Horváth Ildi meghitten kedves illusztrációival kiegészülve örök ismerős és egyidejűleg abszolút újszerű lesz a sokszor hallott rege, a legkisebbek és a legnagyobbak is örömet lelnek benne.
Lackfi János: Igaz mese a Mikulásról - Horváth Ildi rajzaival (részlet)
Na de melyik Mikulásról fogok mesélni? Hiszen annyi van belőle! Kicsi, nagy, közepes, lila és piros és ezüst és arany. Hívják Télapónak, Hóapónak, Mikulásnak, Szent Miklósnak.
Szarvasháton közlekedik a levegőben. Vagy kötélen kapaszkodva próbál felmászni a nagyáruház fényfüzéres falára. Vagy vígan szánkózik a háztetőn, sipkája meg villog ezer színben. Vagy becsúszdázik a nappaliba a kéményen keresztül. Plüssből van vagy műanyagból. Csokiból vagy növényi zsírból. Él és mozog, nagyszakállas és pirosköpenyes, szaloncukrot osztogat mosolyogva az utcán.
Telis-tele dobálja ajándékkal az ablakba kitett cipőket, csizmákat. Nagyobbat ugrik, mint az amerikai kosarasok, még az emeleti párkányokon álló lábbeliket is eléri. És muszáj elaludni, mielőtt jön, nehogy ébren találjon, mert akkor huss, elröppen a titok!
Azt az egyetlen embert, akinek jószívűsége most beborítja az egész világot, Szent Miklósnak hívták. Több mint ezerhatszáz évvel ezelőtt született! Az nagyon sok idő, az apukád apukájának apukájának apukájának apukája sem élt akkor. Nem is beszélve az anyukád anyukája anyukájának anyukájáról. Ő sem volt sehol!
