- Figyelj, Peti, erről beszéltem, csak úgy dől befelé a fény… Látod, amit én látok? És milyen jó az elosztása…
- Hát ööö… Bizti ugyanabban a lakásban járunk? Nekem olyan rideg, elég alaposan ki kéne kalapálni. Nem tudom, miféle vezetékek lehetnek a falban… A kapcsolók legalább ötvenévesek. Jó, a falat lekenték többé-kevésbé, de hogy mi van a vakolat alatt…
Ez a parketta is úgy recseg, gondolj bele, éjszaka mész ki pisilni, mint egy géppuskasorozat…
Fel kell szedetni, lerakatni, de kevesen tudják már ezt jól megcsinálni, legegyszerűbb valami laminált vagy padlószőnyeg, de lenne vele macera, felszedni az egészet párnafástul, mindenestül… Ja, és ki tudja, mi van alatta, remélem nem fafödém…
- Fafödém, fafej! Ne viccelj már, kicsit ki kell pofozni, az biztos, de én már látom az egészet magam előtt végleges formájában. Gyerekjáték lesz, hívunk haverokat, hozunk egy rekesz sört, csinálok egy kondér paprikáskrumplit…
- Ezen a tűzhelyen? Felejtsd el, ha nem akarsz felrobbanni…
- Jaj, ne károgj már, elhozzuk a sütőlapot, bedugjuk, aztán hadd szóljon. Tiszta poén lesz, majd meglátod. Emlékszel, amikor apádék nyaralóját kentük ki, a legjobb buli volt a világon! Számonként váltogattuk, hogy ki a DJ, nyomtuk a béna retrózenéket a mobilokról a mini hangfalra, őrültünk meg, táncoltunk a festőhengerrel, halálra röhögtük magunkat… Lazíts már, nagyon is ránk férne egy hasonló parti!
- Oké, de itt ez az ormótlan teraszajtó, szétette az idő, legalább kétrétegű üveg kellene, de inkább három, s még úgy is ontaná a hideget. Ráadásul a méret is baromi speckó, ilyet nem kapsz a nagyáruházban, egyedit kéne csináltatni méredgrágán. Ja, és mire találsz egy becsületes mestert, aki nem csak évek múlvára vállalja… Mindenesetre ez a szecessziós vagy milyen műemlékcucc mehet csont nélkül a konténerbe…
- Viccelsz? Hát ennek lesz a legjobb hangulata az egész lakásban, restauráltatni kell, megőrizni, ahogy van. Ha kicsit húz a hideg, majd pokrócba bugyoláljuk magunkat a kanapén. Itt lesz az a pazar óarany kanapé, amit mutattam, szemben a hatalmas üvegajtóval, innen csodáljuk majd a naplementét egy pohár borral a kézben. Különben is arra a falra kandalló kerül, tutira nem fogunk fázni. Pazar márványlapokat láttam a múltkor annál a kövesnél, tudod, a tízes út mentén…
- Vá-vá-várjunk… Kandalló és márvány? De a kandallóhoz kémény kell, ráadásul bevizsgált kémény, tartós meleget nem is ad, legfeljebb ha null-huszonnégyben rakod rá a fát… Amit nem is tudom hol tárolunk majd itt, a harmadikon. Vagy fel-le liftezek egész nap a fáskosárral? A márvány is, Úristen, hát olyan csak a temetőben van meg a múzeumban… Modern lakás lenne, nem?
- Oké, barátkozz egy kicsit a márvánnyal. Ez a fal mélybordó lesz, egy nagyon finom csík fut majd körbe a plafontól mintegy húsz centire, tökre mint egy régi szalon, de közben a konyha falát ki kéne ütni, mert szeretném olyan amerikaira, a közepén egy nagy, rusztikus gerendákból ácsolt pulttal, amit körbe lehet járni, ételeket pakolni rá, akár reggelizhetünk ott, ha bárszékeket veszünk…
- Rusztikus gerendák és bárszékek… Szerintem kérdezzünk meg egy lakberendezőt, mielőtt… Ha egyáltalán pont ez a lakás…
- Ó, a Vica lakberendező, elmeséltem és lerajzoltam neki mindent, már el is hoztam ide, olyan jó tanácsokat adott, például hogy hogyan férjen el a jacuzzi a fürdőszobában, van már olyan kisebb, de háromszögletű, a kislányunk imádni fogja.
- A kislányunk?
- Hát persze, mert a két hálószoba közül az egyik az övé lesz, tuti, hogy kislányunk születik majd elsőre, ha nem, akkor meg másodikra.
Benne van ez a vérvonal az egész családban, gondold csak el, Kati, Luca, Petra, Vivien, nők, nők, rengeteg nő mindenütt, és a húgodat se felejtsd el.
Szóval baromi jó esélyünk van rá. Ha meg kisfiunk születne, arra is gondoltam, a gyerekszoba két fala világoskék lenne, a másik kettő rózsaszín. Így aztán egy-egy sarokba be lehetne tolni a két kiságyat, szuperül ellennének, mindenkinek a saját birodalma, plusz középen a közös tér. Még ha ikreink lesznek, az is belefér. Hármasikrek mondjuk nem, de az már tényleg nagyon ritka…
- De te most ezek szerint…
- Még nem, de ha megkéred a kezem, nem tudom, mit tervezel, gondolom, már nem sokáig halogatod, akkor aztán tényleg mire várjunk? Indulhat a babaprojekt, nem? Már mindennek utánaolvastam, a komplett babakelengyét pikk-pakk megrendelem a neten, gond egy szál se. Nem kell aggódni, apámékkal lebeszéltem, jönnek szívesen vigyázni a kicsikre, nem leszünk ide bezárva, mint valami börtönbe. Megyünk moziba, bowlingozni haverokkal, edzőterembe, romantikus borvacsorára. Simán. Ez már nem a középkor, apuska! A te szüleid is be lesznek sózva, nem lehet majd levakarni őket az unokákról, úgy zavarjuk el őket, ha kicsit magunk szeretnénk lenni, lefogadom. Ismered anyádat, milyen határozott, nem?
- Azt hiszem, ismerem…
- No, akkor kérdés, óhaj, sóhaj? Gyere, próbáljuk már ki ezt a nagyágyat, a pasas odaadta a kulcsot, addig maradunk, amíg akarunk. Mi lenne, ha?…
Egy szoba a képzelet segítségével kel életre. Ha el tudod képzelni, mit szeretnél, velünk meg is tudod valósítani. A cikket az OTP Bank támogatta.
