Lezajlott az első Futurotecha fesztivál, melynek során izgalmas előadások és kerekasztal-beszélgetések segítségével kaphattunk választ arra, milyen kötetek érdemelnek helyet a jövő könyvtárában. A változatos program négy szekcióra oszlott, melyek egyike az anya-gyerek kapcsolat útvesztőibe, illetve a nőiség és a szülővé válás különféle aspektusai között kalauzolt. A házigazda Ott Anna volt, aki megnyitójában az Ezt senki nem mondta! podcastsorozat megkoronázásaként utalt az eseményre, és a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a frissen megjelent, azonos című Könyves Magazin-bookazine-t is.
Fel kell dolgoznunk a saját mintáinkat
Elsőként Orvos-Tóth Noémi, a nagy sikerű Örökölt sors szerzője lépett a színpadra. Előadásában azzal a kérdéssel játszott el, milyen lenne a szülők iskolája, és a pontos tantervet is röviden felvázolta. „A saját hiányaimból vagyok szülő” – szögezte le, arra utalva, hogy amikor babát vállalunk, általában nem az ő igényeihez kezdünk el alkalmazkodni, hanem azt próbáljuk megadni neki, amit mi nem kaptunk meg.
Az első félév éppen ezért abból állna, hogy felidézzük fájdalmas gyerekkori emlékeinket, és ezek idegrendszeri lenyomataival dolgozunk.
Ha ez megvan, akkor megtanuljuk többek között az érzelmi elérhetőséget, és megpróbáljuk létrehozni azt a támogató közösséget, amely a régi falunép mintájára segíthet nekünk a nevelésben. Az iskola homlokzatán ez fog állni: „Támogasd a szülőt, hogy egészséges legyen a következő generáció!”
Orvos-Tóth Noémi
Mi van, ha az anyaság nem elég?
A szekció következő fellépője Szécsi Noémi volt (olvass bele a könyvébe!), aki Anyának lenni régen és most – az anyaszerep változásai címmel mesélt arról, mennyiben változott meg a nők helyzete a 19. századtól napjainkig. A folyamat szemléltetéséhez az első magyar orvosnő, dr. Hugonnai Vilma alakját választotta, hiszen bár ő időben már távol van tőlünk, vágyai és problémái nagyon is modernek. Saját korában semmi mást nem vártak el tőle, csak hogy jó feleség és jó anya legyen, de mindig is többre vágyott, ezért külföldre utazott tanulni. Diplomája megszerzése után itthon még nem praktizálhatott, eltökéltségére és kitartására azonban ma is példaként tekinthetünk.
„Azt hiszed, Julcsika, hogy az ügyelet a kemény?”
A délelőtti program egyik fénypontja számomra egyértelműen az Ott Anna által vezetett kerekasztal-beszélgetés volt, ahol Orvos-Tóth Noémi mellett Fedor Anna babaalvás-tanácsadó (olvass bele a könyvébe!), Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász (olvass bele a könyvébe!) és Blaumann Debóra, az Erste Marketing- és PR-vezetője osztották meg saját „Ezt senki nem mondta!”-élményeiket. Benkovics elmesélte például, hogy a terhessége idején pont egy olyan kórházi osztályon dolgozott, ahol sok nő vette körül. Előre figyelmeztették, hogy az otthoni éjszakázás még az ügyeletnél is keményebb lesz, de így is meglepődött.
Az alváshiányt szinte mindegyik résztvevő kiemelte, ugyanakkor a gyerekeik iránt érzett leírhatatlan szeretet is közös volt a válaszaikban.
Az anyaság mellett a családdá válás témája is előkerült, melyben Orvos-Tóth szerint kulcsfontosságú a kommunikáció, hiszen csak így működhet a szövetség, amelyet azért kötünk a párunkkal, hogy egy új embert bevezessünk az életbe.
Fontos kérdés volt a beszélgetésben továbbá, hogy miként tehetjük minél biztonságosabbá magunk számára a szülést. Ahogy Blaumann hangsúlyozta, ilyenkor az is kontrollvesztett állapotba kerül, akinek lételeme a tervezés, de éppen ezért rengeteget lehet tanulni ebből a helyzetből. Benkovics szerint a legjobb, amit tehetünk, ha engedjük az ősi reflexeinket működésbe lépni, és hagyjuk, hogy a testünk tegye a dolgát.
„Ne szakértők legyünk, hanem útitársak!”
A BMC koncerttermében ezek után minden szem a kivetítőre szegeződött, egy különleges online találkozásnak lehettünk ugyanis tanúi Ben Yalommal, a világhírű egzisztencialista pszichológus, Irvin D. Yalom fiával, akit Milanovich Domi, a WMN főszerkesztője kérdezett. Bár Ben sokáig nem akart édesapja nyomdokaiba lépni, így színházcsinálással foglalkozott, nemrég ő is terapeutaként találta meg (második) hivatását.
Rájött, hogy valami olyasmit szeretne dolgozni, ami gazdagabb, teljesebb emberekké tesz minket, és ezt a művészet mellett a pszichológiában találta meg.
A terapeutáknak általában azt tanítják, ne nyíljanak meg a pácienseik előtt, de a különleges apa-fiú páros hisz abban, hogy útitársként kell működniük, és hagyni, hogy az ülések érzelmi hatást gyakoroljanak rájuk is. Az idősebb Yalom, sokak ikonja, jelenleg 94 éves: szellemi fénye már fakul, de a humorérzéke még megvan.
Kik a „női szörnyetegek”?
Az Ezt senki nem mondta! szekció egy nyilvános podcastfelvétellel zárult: Koniorczyk Borbálával Női szörnyetegek című könyvéről (olvass bele!) Valuska László beszélgetett. A kötetben 7 inspiráló, múltbeli nőalak történetét olvashatjuk, a címet pedig Kmetty Károly egyetemi tanár és országgyűlési képviselő 1907-es megnyilvánulása ihlette, aki azokat a nőket illette ezzel a kifejezéssel, akik nem az anyaságot és a háztartás vezetését tartották legfőbb életfeladatuknak.
A rendkívül olvasmányos, izgalmas fordulatokat tartogató kiadványból megismerhetjük többek között Madzsar Alice-t, aki a meztelen tornát forradalmasította az akkor még igencsak fiatal Budapesten, és Kaffka Margitról is újabb információkat tudhatunk meg, aki öltözködésével is megingathatatlan szabadságát jelezte a külvilág felé. A szerző szerint a felvonultatott karakterekben közös a legyőzhetetlenség és az erő, problémáik és vágyaik pedig ma sem szűntek meg aktuálisak lenni.
Fotók: Kováts Zsófi