magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár. A nyelvtudomány kandidátusa. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol–olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. Nevéhez rengeteg Shakespeare-fordítás kötődik, az utóbbi évek egyik nagy vállalása volt Dante Isteni színjátékának újrafordítása, és ő volt az is, aki mai magyar nyelvre ültette át prózában a Bánk bán eredeti szövegét.
A szakállas Neptun
Esterházy Péter már jó pár éve megmondta, hogy Nádasdy Ádám nagy szerelmi író, és ennek bizonyítéka első széppróza kötete, A szakállas Neptun is, amelynek szereplői meleg férfiak, a témája pedig a szerelem és a vonzalom ellentmondásossága, törékenysége. „A szakállas Neptun hősei meleg férfiak, akik éppúgy ölelnek és civódnak, vágyakoznak és féltékenykednek, bántanak és megbántódnak, mint bármely párkapcsolat résztvevői. Csak éppen a sérülési felület nagyobb és a kockázatvállalás súlya nehezebb. Titkok, tabuk és nehezen kimondható szavak vonják körbe ezeket a szerelmeket, amelyeknek nem tud nem része lenni a lelepleződéstől és a környezet ítéletétől való félelem” – írtuk a kötetről, amelynek történetei a 60-as, 70-es, 80-as években játszódnak. A szakállas Neptun novellái intim, játékos, szép, néha fájdalmas történetek, amelyekben központi motívum a felvállalás és a titkolózás izgató, mégis nehéz témája.
Olvass bele a kötetbe ITT!
Nádasdy Ádám a PartizánPRIDE vendégeként gyerekkoráról, magánéletéről, rendszerváltás előtti és utáni tapasztalatairól mesélt. Az interjú végén pedig a kormányzat szexuális kisebbségeket támadó, a pedofíliát a homoszexualitással összemosó törvényére is reagált.
Tovább olvasokJól láthatóan lógok itt
2020-ban a Jól láthatóan lógok itt című verseskötetéért Nádasdy Ádám elnyerte az Aegon Irodalmi Díjat. A kötetet megjelenésének évében, 2019-ben mi is az év legjobb könyvei közé választottuk. Legmeghatározóbb témája a halál közelségének tapasztalata, amely számos motívumban köszön vissza a versekben, de jelen van azokban a nézőpontokban is, amelyekből a lírai én megszólal. Nádasdy a kötet bemutatóján, a Margó Irodalmi Fesztiválon mondta el, hogy nagyon beteg volt és a legtöbb vers ezalatt az időszak alatt, ennek hatására született meg. „A betegség, az öregség, a halál ott járt az ágyam körül” – mondta akkor, hozzátéve, hogy több szöveget is a kórházban írt, többnyire magazinok margójára jegyezte fel a sorokat. A kötetről ezt írtuk: „Nádasdy Ádám új versei úgy egyensúlyoznak a komolyság és komolytalanság határán, mint a vízisízők a víz felszínén, akiket száguldás közben csodálattal teli félelemmel nézünk, az elbukás pillanatában azonban nevetünk rajtuk. A Jól láthatóan lógok itt szövegeit ez a kettősség egyszerre jellemzi: a versek témájukban súlyosak, sok helyen megjelennek bennük az öregedés, a halál, a létösszegzés motívumai, mégis van bennük könnyedség és irónia is. A tragikum és a komikum azonban nem külön-külön, hanem együtt hatnak, egymást erősítve ütnek igazán nagyot. Mert a komolysággal való játék ellentmondása olyan erőket mozgósít, melyeknek hatását nem lehet könnyen kiheverni.”
Olvassatok bele a kötetbe ITT.
A vastagbőrű mimóza
Amikor annak idején Grecsó Krisztián felkérte Nádasdyt, hogy írjon tárcákat az Élet és Irodalomba, ő csak annyit kérdezett: mi lenne, ha a tárcák a melegségről szólnának. A 2014-ben publikált írásokat aztán kötetbe rendezte, és melléjük válogatta régebbi, témába vágó cikkeit a 2008-ban megszűnt Mások magazinból. Ez lett A vastagbőrű mimóza, amelyben helyet kapott egy interjú, néhány filmkritika, a 2009-es Melegfesztiválon elhangzott megnyitóbeszéd és számos személyes hangvételű írás melegségről, melegekről. Arról, hogy kinek szánta a könyvet, Nádasdy interjúnkban ezt mondta: „Nem szántam én senkinek, de úgy éreztem, hogy amit tudok, azt kötelességem elmondani. Egyfajta néptanítói jellege is van, de az anekdoták egy része önmagában is érdekes, függetlenül attól hogy kivel, milyen nemű emberrel esett meg. Lehet, hogy tíz év múlva egy fiatal meglátja majd a könyvtárban vagy az antikváriumban, és a szövegeim segítenek neki, hogy elhiggye, nincs egyedül. Nagyon nehéz így felnőni, mert mindenki azt hiszi, hogy csak ő olyan.”
Az író is elsősorban olvasó. A Könyves Magazin sorozatában írókat kérdezünk olvasási szokásokról, az éjjeli szekrényen heverő könyvekről, és arról, milyen regény határozta meg az életüket. Tizenegy kérdés az olvasásról. Ezúttal Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, esszéista válaszolt.
Tovább olvasokMilyen nyelv a magyar?
„Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a "gyönyörű" fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt. Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv - viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni” – így foglalta össze Nádasdy Ádám, hogy milyen jellegű könyv a Milyen nyelv a magyar. A kötetben szó esik többek közt arról, hogy veszélyeztetett nyelv-e a magyar, hogy nehéznek számít-e, vagy hogy létezik-e olyan, hogy nyelvromlás, de szóba kerül az is, hogy milyen szempontok alapján lehet a finnugor nyelvek közé sorolni.
A kötet bemutatójáról ITT írtunk.
Az ismeretlen újlipótvárosi cselédlánynak sejtelme sem lehetett arról, hogy a szobájában évtizedekkel később feltárulnak majd a Pokol, a Paradicsom és a Purgatórium titkai, és minden eddiginél közelebb engedik a magyar olvasókhoz Dantét. A néhai cselédszobában rendezte be dolgozóját Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, egyetemi tanár és hobbi-nótaénekes, Shakespeare és Dante fordítója. Nádasdy a dantei szövegpokol után egyelőre nem sürgeti a fordítást, mostanában öt, kötetben eddig meg nem jelent Shakespeare-dráma sajtó alá rendezését tervezi a Magvetőnél publikált sorozata harmadik részébe, és lányával, Nádasdy Vilmával közkívánatra újra beledalolja néhányszor a budapesti éjszakába, hogy „Piros rózsák beszélgetnek”. Valuska Gábor fotója.
Tovább olvasokDante Isteni színjátékának újrafordítása
Nádasdy Ádám egyik legnagyobb volumenű fordítási munkája volt Dante klasszikusának az Isteni színjátéknak az újrafordítása. Nádasdy eleinte azt tervezte, minden kötöttség nélkül, prózában fordítja le a művet, azonban ez az út végül nem bizonyult járhatónak, a szöveg bizonyos mértékű kötöttséget mégiscsak kikövetelt magának. Végül a verses forma mellett döntött: a háromsoros tagolást meghagyta, ám elhagyta a tercinákat. „Igaz, a rímekben kifejeződő hármasság, a végtelen hármas láncolat a műnek tartalmilag is, eszmeileg is fontos eleme, mégis ezt tartom a könnyebben feláldozhatónak. Engem jobban izgat annak tolmácsolása, hogy Dante mit írt, mint hogy hogyan írta” – fogalmazta meg fordítói előszavában. „Elsősorban az érthetőségre törekedtem, mert az Isteni színjáték csak félkarú óriás, ha a tartalma nem elég világos. Dante művének lényege nem a gyönyörködtetés, sokkal inkább a mesélés, a tanítás, az értékőrzés, a példákkal figyelmeztetés. Igyekeztem a nyelv és a stílus sokszínűségét visszaadni, hiszen Dante gyakran keveri a stílusárnyalatokat, az emelkedettől az alpáriig, a megrendítőtől a komikusig.” A Nádasdy-féle szöveg egyszerűbb, érthetőbb és könnyebben olvasható, mint a korábbi fordítás és bebizonyítja, hogy Dante még ma lehet is izgalmas.
