Nádasdy Ádám éppen önkéntes karanténban van pesti lakásában. Hazajött Londonból, kerüli az embereket, a bevásárlást a családja intézi neki. Szerinte nincs ezzel gond, az egész olyan, mint egy nyári vakáció, leszámítva persze, hogy munka van bőven. A legjobban szerinte ahhoz lehetne hasonlítani a helyzetet, mint amit A varázshegyben Hans Castorp érezhetett. Közben a tavaly megjelent Jól láthatóan lógok itt című verseskötete (kritikánk ITT) felkerült az Aegon-díj és a Libri Irodalmi díj rövidlistájára is, és újra is kellett nyomni. Nyáry Krisztiánnal az április közepén megjelenő Milyen nyelv a magyar? című kötetéről beszélgettek tegnap. Pár pontban összeszedtük, hogy mi mindenről volt szó (a teljes beszélgetés ITT visszanézhető).
- Nádasdy szerint a magyar nem veszélyeztetett nyelv. Az olyan jövevényszavak, mint a shorlist például nem jelentenek veszélyt rá.
„A magyar nyelv mindig nagy importőr volt.”
- Szerinte nem attól lesz veszélyeztetett egy nyelv, hogy mit mondanak az emberek, hanem attól, hogy használják-e. Ha 1 milliónál kevesebben beszélnek egy nyelvet, már nagyobb a rizikó, de az izlandit például csak 360 ezren beszélik, mégis virágzik. (A magyart mindeközben 13 millióan.)
- Létezik olyan eltűnt nyelv, amely újraéledt: a héber. Amikor Izrael született, elhatározták, hogy a héber nyelvet fogják használni, ami azóta változó, fejlődő nyelv lett újra. (Nádasdy szerint ez olyan, mint a gyereknevelés, nem lehet tudni, mi lesz belőle.)
- A magyar nyelv nem számít nehéznek, de természetesen mást jelent a nehézség az anyanyelv és az idegen nyelv elsajátítása tekintetében. Az anyanyelv megtanulásában nincsenek különbségek. Egy idegen nyelvet pedig akkor könnyebb megtanulni, ha hasonlít a saját nyelvünkre. Egy angolnak például ugyanolyan nehéz megtanulni csehül, mint magyarul.
-
- A nyelv bizonyos szempontból olyan, mint a nemi ösztön: egy bizonyos életkorban megjelenik és elkezdi befolyásolni az ember tevékenységét, anélkül, hogy tanítanák.
- Nagyon keveset tudunk arról, hogy miért kezd el beszélni egy gyerek, miért akarja tudni, mit hogyan hívnak. Valószínűleg ez egyfajta ösztön.
- A magyar elég homogén nyelv, nincsenek nagyon dialektusok. Erre nincs igazán magyarázat. Vannak nyelvek, amik magukat tagolják (például az olasz), és vannak olyanok is, amiket hatalmas területen beszélnek, mégis alig vannak változataik (például az orosz).
- Arra, hogy meg kell-e védeni a nyelvet, a nyelvészek nem nagyon tudnak mit mondani. Az persze kívánatos, hogy mindenki használhassa az anyanyelvét, hogy senkit ne fosszanak meg az identitásától. De ezek társadalmi, politikai kérdések.
- Nyelvészeti szempontból nyelvromlás sincs, hiszen nincsenek olyan kritériumok, amelyek alapján romlást lehetne megállapítani. Ha úgy vesszük, Rómában 2000 éve zajlik a nyelvromlás, hiszen csak meg kell nézni, mi lett a latinból.
- Azt nem tudjuk biztosan, hogy a nyelv hat-e a gondolkodásra. Magyarul például a sárgabarack és az őszibarack egy gyümölcs két fajtájának számít az elnevezésük miatt, más nyelveken viszont nem. Pl.: apricot-peach.
- A finnugor eredetre a legjobb bizonyíték a hangtörténet, mert a szavak hangteste önkényes, a hangok változása viszont nem függ kulturális dolgoktól. A magyar és a finn nyelv nagyon távoli rokonok (a nyelvészet ráadásul azt nem állítja, hogy a magyarok és a finnek rokonok lennének).
