Az év vége egyik legszórakoztatóbb tevékenysége a listázás, amikor sorra vesszük, mit szerettünk idén, mi hagyta bennünk a legmélyebb nyomot, melyik könyvről beszéltünk és vitatkoztunk a legtöbbet. Nekünk is nagyon jó ilyenkor végignézni, milyen volt a könyves év, közben óriási dilemma, hogy mi kerüljön fel a listára, amelyen szigorúan csak ötven hely kiadó. Ahogy mindig, most is felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez nem egy átfogó, hanem szubjektív lista, csupa olyan könyvből válogatva, amelyeket idén olvastunk, és amelyek nekünk valamiért nagyon emlékezetesek. Ráadásul, ahogy eddig is, most is gátlás nélkül keverednek rajta a műfajok, így a mi listánkon a nagyregények, a novelláskötetek és a sci-fik is elég jól megférnek egymás mellett. Így olvastunk mi 2019-ben: 50-41, 40-31, 30-21, 20-11.
30. Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Libri Könyvkiadó, 2019, 213 oldal, 3499 HUF
Egy kislány és a nagypapája mesélnek párhuzamosan Péterfy-Novák Éva regényében, és mivel a könyv címe az lett, hogy Apád előtt ne vetkőzz, ezért sejthetjük, hogy semmi jóra nem számíthatunk. Mármint ez túlzás, mert kettejük viszonyában is van valami jó, plusz rengeteg olyan súlyos határátlépés, amilyenekre gondolni sem szeretünk. A nagypapa és a kislány közötti erős érzelmi kapcsolatot borzasztó, beteges szexuális kisajátítás mérgezi meg. Péterfy-Novák Éva érzékenyen, a belső megértés felől közelít a szereplőihez, és úgy meséli el a történeteiket, hogy ne foglaljon állást. Az év legnagyobb pofonját ezért ettől a regénytől kaptuk idén: hogy lehet feldolgozni egy abuzív kapcsolat megismerését biztonságos morális ítélkezés nélkül? Júniusban azt írtuk a könyvről, hogy nem lehet szeretni, mert könyörtelenül szembesít családi és társadalmi beidegződéseinkkel, viszont azt nagyon lehet szeretni, ahogyan ezt Péterfy-Novák Éva teszi.
Beszámolónk a bemutatóról ITT olvasható.
Kritikánkért pedig katt IDE!
29. Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Fordította: Csonka Ágnes, Libri Könyvkiadó, 2019, 426 oldal, 3999 HUF
Ahol a folyami rákok énekelnek, a mondás szerint az a hely, ami túl van az ember által lakott és ismert vidéken, ott, ahol még érintetlen a természet, a vadon, ez esetben a láp sötétlő mélye. Ez a távoli, titokzatos tér, a lápvidék a „főszereplője” Delia Owens regényének, amely az idei év egyik legnagyobbat szóló sikerkönyve volt. Ebben a mesésen és részletgazdagon megfestett környezetben él az Ahol a folyami rákok énekelnek főhőse, Kya, akinek életét 1952 és 1970 között követhetjük nyomon, nagyjából hattól huszonöt esztendős koráig. Kyát kislányként hagyja magára a családja, így egyedül kell megtanulnia túlélnie ebben a cseppet sem veszélytelen környezetben. Itt cseperedik aztán gyönyörű és különleges kamasszá, és kerül közeli kapcsolatba egy Tate nevű fiúval, majd a város szépfiújával, Chase-zel is szerelmi kalandba bonyolódik. Életét a cserbenhagyások és megaláztatások kísérik, azt tanulja meg, hogy csak magára és fogadott családjára, a lápra számíthat. A könyvről ezt írtuk: „Bár Kya története alapvetően a túlélés és a magány története, mégis nagyon sokat mond a közösségek működéséről is, méghozzá úgy, hogy rávilágít, hogyan bánnak a városbeliek a szerencsétlenül járt, kitaszított lánnyal.”
Ted Chiang: Kilégzés
Fordította: Ballai Mária, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Huszár András, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna, Agave Könyvek, 2019, 336 oldal, 3680 HUF
Ted Chiang úgy vált az egyik legizgalmasabb scifi íróvá, hogy igazából nem ír sokat, és akkor is novellákat, plusz kifejezetten visszahúzódó a közösségi médiában. A mainstream olvasóközönség Denis Villeneuve rendezésében készült Érkezés című film miatt ismerhette meg, nálunk is akkor jelent meg az Életed története és más novellák. Már abból a kötetből kiderült, mennyire máshogy gondolkodik a scifiről és az írásról is Chiang, aki izgalmas filozófiai, vagyis inkább létezésünket érintő kérdésekkel foglalkozik. A Kilégzés és más novellák című kötetében a szabad akarat kérdését járja körbe: Kairóban megépül az első időgép, egy nő felnevel egy mesterséges intelligenciát, gépek nevelik az elit gyerekeit. Chiang novelláinál nem szabad hangsúlyozni a scifit, bár fent mi is ezt tettük: mindenesetre, ha valaki nagyon izgalmas, elgondolkodtató és ütős novellákat olvasna jövőről, tudásról, gépekről és emberekről, akkor mindenképp vágjon bele.
Kritikánk ITT olvasható.
A könyvbe ITT tudtok beleolvasni.
27. Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Magvető Könyvkiadó, 2019, 64 oldal, 1999 HUF
A Jól láthatóan lógok itt legmeghatározóbb témája a halál közelségének tapasztalata, amely számos motívumban köszön vissza a versekben, de jelen van azokban a nézőpontokban is, amelyekből a lírai én megszólal. Nádasdy a kötet bemutatóján, a Margó Irodalmi Fesztiválon mondta el, hogy télen nagyon beteg volt és a legtöbb vers ezalatt az időszak alatt, ennek hatására született meg. „A betegség, az öregség, a halál ott járt az ágyam körül” – mondta akkor, hozzátéve, hogy több szöveget is a kórházban írt, többnyire magazinok margójára jegyezte fel a sorokat. A kötetről ezt írtuk: „Nádasdy Ádám új versei úgy egyensúlyoznak a komolyság és komolytalanság határán, mint a vízisízők a víz felszínén, akiket száguldás közben csodálattal teli félelemmel nézünk, az elbukás pillanatában azonban nevetünk rajtuk. A Jól láthatóan lógok itt szövegeit ez a kettősség egyszerre jellemzi: a versek témájukban súlyosak, sok helyen megjelennek bennük az öregedés, a halál, a létösszegzés motívumai, mégis van bennük könnyedség és irónia is. A tragikum és a komikum azonban nem külön-külön, hanem együtt hatnak, egymást erősítve ütnek igazán nagyot. Mert a komolysággal való játék ellentmondása olyan erőket mozgósít, melyeknek hatását nem lehet könnyen kiheverni.”
Olvassatok bele a kötetbe ITT.
Závada Pál: Hajó a ködben
Magvető Könyvkiadó, 2019, 416 oldal, 4299 HUF
Egy elsőre feloldhatatlannak tűnő dilemmát állított legújabb regénye középpontjába Závada Pál. Adott egy remek politikai és társadalmi kapcsolatokkal rendelkező, tehetős, zsidó származású család, történetesen Magyarország egyik leggazdagabbika, amely 1944-ben kénytelen alkut kötni a nácikkal. Vagyonukról lemondanak, cserébe a család 40 tagja elhagyhatja az országot. Weiss Manfréd leszármazottainak viszonylag ismert történetét vette tehát alapul Závada Pál, aki vállaltan nem történelmi regényt írt, hanem az alkuhoz vezető úton vezeti végig az olvasót. A Hajó a ködben a vívódások regénye, amely ezzel egyidejűleg messze túlmutat a történelmi tényeken. Kritikánkban annak idején a következőt írtuk róla: "Pontosan ezért izgalmas kötet a Hajó a ködben, mely egy mindenki által ismerni vélt – részleteiben ugyanakkor mégsem ismert – történelmi mozzanatból kiindulva vet fel a regénybeli regiszteren túlmutató kényelmetlen, és pont ezért mindenképp megválaszolandó, vagy legalábbis elgondolkodtató kérdéseket. A válaszok ráadásul csak visszatekintve egyértelműek, a helyzetből fakadó feszültség feloldására pedig a regénybeli szereplők közül sem volt mindenki alkalmas vagy képes".
A könyvbe ITT beleolvashattok.
25. Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Fordította: Csáki-Sipos Kata, Nagy Marietta, Európa Könyvkiadó, 2019, 415 oldal, 3990 HUF
Bár Elif Shafak új regénye magyarul csak a napokban jelent meg, világszerte az év egyik legfontosabb megjelenésének számított. A 10 perc 38 másodperc egy szexuális erőszak történetét meséli el az áldozat, Tequila Leila szemszögéből, aki a halála utáni pár percben emlékezik vissza az életére, miközben teste egy szemeteskonténerben hever. A különleges nézőpontból elmesélt történet idén felkavarta az állóvizet az egész könyvpiacon és persze Törökországban is. Míg Shafak a könyvével a Booker-djí rövidlistájára is felkerült, addig hazájában a hatóságok vizsgálatot indítottak ellene, amiért erről a témáról írt. A könyv a modern Isztambul számkivetettjeinek életét mutatja be: a prostituáltak, transzvesztiták, menekültek, a családon belüli erőszak elől megszökő, a becsületgyilkosságtól rettegő nők mindennapjait. Olvassatok bele ITT.
24. Schein Gábor: Megleszünk itt
Schein Gábor: Megleszünk itt
Magvető Könyvkiadó, 2019, 268 oldal, 3699 HUF
Egy depresszív, kiégett vidéki matematikatanár áll Schein Gábor komor hangulatú, mégis rendkívül lírai regényének középpontjában. A testvére halála után magára maradt, állását és emberi kapcsolatait tudatosan felszámoló hőst talán csak egy véletlen, mégis meghatározó találkozás mentheti meg a teljes elszigetelődéstől. A negyven év körüli, boldogtalan házasságban vegetáló feleség talán reményt és az újrakezdés lehetőségét adhatja ennek az egyre inkább magába záródó, szinte már a becketti vagy bernhardi sorsokra emlékeztető életnek. Mindehhez háttér egy vegetáló, utolsó óráit élő iparváros: „Az egész város mállott. Ette a rozsda. Savanyú szagok terjengtek a levegőben, amilyet öreg és beteg emberek párnáján lehet érezni. Húgyszagú lépcsőházakból indult, és ott is fejeződött be a nap. Bűzlött a férfiak szája, ágyéka, rossz szagú volt a nők hónalja, a buszok belseje. A tél az égett szemét szagával fojtogatott, a nyár a kukákban mocskot erjesztett. Aki itt élt, hozzászokott ezekhez a szagokhoz, nem is érezte. A legkevésbé sem számított, milyen évszak van, milyen napszak, melyik pillanatban tart az élet.” Végigviszi-e a férfi a fennálló társadalmi és erkölcsi rend elleni önemésztő lázadását, vagy képes lesz megnyugvást találni? A szöveg három különböző befejezése számot vet a lehetőségekkel, az olvasóra hagyva annak végiggondolását, vajon elképzelhető-e radikális fordulat, vagy a sorsok kötött pályán mozognak, irányváltásra nincs esély.
Kritikánkat ITT olvashatod.
ITT pedig beleolvashattok a könyvbe.
Rafael Chirbes: A parton
Fordította: Pávai Patak Márta, Magvető Könyvkiadó, 2019, 408 oldal, 5499 HUF
A 2015-ben elhunyt spanyol író, Rafael Chirbes könyve a „krízis nagyregénye”, azaz a kétezres évek nagy gazdasági világválságának irodalmi lenyomata. A főhős-elbeszélő, Esteban életének történetét, a csőd szélére jutásának körülményeit meséli el. A parton azonban nemcsak egy férfi anyagi tönkremenetelét örökíti meg, de ezzel párhuzamosan megmutatja öregedését is, és ez utóbbi jóval tragikusabbnak tűnik. Az idősödő férfi kendőzetlenül beszél saját magáról, vallomása tulajdonképpen számvetés, életének retrospektív vizsgálata. Ennek az önanalízisnek, mérlegelésnek a végén azonban a semmibe ütközik, rezignáltan veszi tudomásul, amit már visszaemlékezése elején is tudott, hogy élete értéktelen és üres: „Úgy éreztem magam, mint az ügyetlen űrhajós, akit otthagynak egy sivár meteorkőzeten, miközben a legénység folytatja útját az ismeretlen kék bolygó felé, melyet növénytakaró borít, tavak tarkítanak, és csábító nimfák meg mohó faunok népesítenek be. Ambícióhiány, a környezet befolyásoló tényezői. Arra gondoltam: a hiányaim az enyémek. Egyetlen tulajdonom az, ami hiányzik nekem. Amit nem tudok elérni, amit elvesztettem, az van nekem, ami valóban az enyém, az az üresség, ami vagyok.” Társadalomábrázolás, egzisztenciális válság, filozofikus gondolatfutamok és egy halálra készülő férfi: A parton egy eltékozolt élet megindító krónikája.
Kritikánkat olvasd el ITT.
22. Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Fordította: Verseghi Anna, Park Kiadó, 2019, 502 oldal, 4490 HUF
A legrejtélyesebb és az egyik legsikeresebb olasz írónak tartott Elena Ferrante minden egyes könyvmegjelenése eseményszámba megy (elég csak megnézni, micsoda médiakampányba kezdett az olasz kiadója az új regénye kapcsán), nem csoda, ha óriási várakozás előzte meg a Nápolyi regények néven ismert tetralógia zárókötetének megjelenését is. Ferrante biztos kézzel vezette végig két hősét, Elenát és Lilát, egészen a felnőttkorig; az első kötet megjelenésekor ezt írtuk: "Elena Ferrante úgy beszél az egyetemes női tapasztalatról, legyen az elnyomás, áldozathozatal vagy elhagyatottság, hogy nőnemű olvasóként nehéz nem a legbizalmasabb, legbriliánsabb barátnőnket felismerni benne. A női lélek legsötétebb mélységeibe ereszkedik, és olyan érzéseket hoz a felszínre, amelyekről a társadalom szemében illetlenség beszélni. Hősei nem színlelnek, nem félnek feláldozni az identitásukat, és nem hajlandóak azonosulni a szerepekkel, amelyeket a társadalom rájuk kényszerít."
Grecsó Krisztián: Vera
Magvető Könyvkiadó, 2019, 336 oldal, 3699 HUF
Vera egy 10 év körüli kislány, akinek átlagosnak tűnő élete egy szép napon atomjaira hullik. Mert az egy dolog, hogy betoppan a mindennapjaiba egy Józef nevű fiú, és legfőbb bizalmasa, Sári barátsága szemlátomást már a múlté. Van azonban itt valami sokkal fontosabb. Vera családját ugyanis egy évtizedes titok feszíti, amelynek létéről látszólag mindenki tud a környezetében, egyedül Vera az, akinek fogalma sincs róla. Örökbefogadás, elfogadás, fullasztó élethelyzetek idegenségérzés - mind-mind sarokkövei ennek a nagy empátiával megírt hiperérzékeny regénynek, amelyet kritikánkban a feltétel nélküli szeretet regényének neveztünk. Most sem gondoljuk másként. A Radnóti Színházban tartott bemutatón a szerző amúgy elmondta, hogy a saját gyerekéveiből meglehetősen kevés konkrétum került be a regénybe, "ám a szorongó érzést, amely például már az első iskolai nap első tízperces szünetében a hatalmába kerítette, átadta a regénybeli Verának".
Borítópornó rovatunkban Baranyai (b) András mesélt a kötet borítójáról.
