Nádasdy Ádám: A pedofíliát nem szabad összemosni a melegséggel

Nádasdy Ádám a PartizánPRIDE vendégeként gyerekkoráról, magánéletéről, rendszerváltás előtti és utáni tapasztalatairól mesélt. Az interjú végén pedig a kormányzat szexuális kisebbségeket támadó, a pedofíliát a homoszexualitással összemosó törvényére is reagált. 

Forgách Kinga | 2021. június 23. |

A beszélgetés elején Gulyás Márton egy Nádasdyval készült interjút idézett 98-ból, amelyben azt mondta, a depressziót nem ismeri, de a tragikus szomorúságot igen. Nádasdy tartotta magát ahhoz, amit akkor mondott, hogy hála Istennek nem ismeri a depressziót, bár persze magánéleti csalódásai, “pofára esései” neki is voltak. 

Ezt követően mesélt a gyerekkoráról is, amit meghatározott a kívülállás tapasztalata.

Az édesanyja osztrák volt, és bár kisgyerekkora óta Magyarországon élt és jól tudott magyarul, alapvetően német anyanyelvű volt, ahogy a nagyszülei is. Otthon németül beszéltek, ez volt a természetes. “Bizonyos értelemben a kívülállását a családnak már ez a németnyelvűség is mutatta” - mondta, majd hozzátette, hogy erre még rátett, hogy a szüleinek furcsa munkája volt más gyerekek szüleihez képest, mert mindketten az Operaházban dolgoztak. Az apja, Nádasdy Kálmán még filmet is rendezett, például a Ludas Matyit. Hogy az apja hogyan próbált művészként autonóm módon létezni az 50-es években, azt Nádasdy Ádám nem nagyon tudta megmondani, nem beszéltek ilyenekről otthon.”A mi családunkban nem volt szokás magánügyekről, érzelmekről beszélni.” Az apja aztán az Opera igazgatója is lett, akkor elhangzott tőle, hogy egy operaházat csak az uralkodó kegyeiből lehet működtetni. 

Kiderült az is, hogy gyerekként Nádasdy Ádám sok időt töltött a nagyszüleivel, akik nagyon szeretetteljesek voltak. Ugyanabban a házban két lakása volt a családnak. Az egyikben a szülei laktak és ő, illetve a háztartási alkalmazottak. A másikban a nagyszülei és a féltestvérei. A nap nagy részét ő a nagyszüleinél töltötte, ahol sok szeretetet kapott. Politikailag a család a reakciósok közé tartozott, a kommunista szó veszélyes, ijesztő és kínos szó volt, amit lehalkítva mondtak. “Nálunk senki se volt párttag, de apám útitársa volt a kommunista rendszernek, mert azt akarta, hogy az Operában felmenjen a függöny.” Nádasdy azt is elmesélte, hogy nem nagyon lázadt, csak annyiban, hogy nem akart betagozódni a kulturális elitbe, és olyan barátokat választott, akik nagyon szeretetteliek, de egyszerűek voltak. El is titkolta a barátai elől a hátterét, tudását. 

Gulyás Márton arról is megkérdezte, hogyan élte meg 1968-at, amikor 21 éves volt. 

“Halálosan szégyelltem magam a magyar részvétel miatt és nagyot csalódtam” - mondta

az író, kiemelve, hogy mivel az édesanyja Prágában született, az ismerős város volt számukra. Ráadásul csehszlovák barátok meghívására ő 1968 tavaszán járt is Prágában, ahol csodálatos volt a felszabadulást látni. “1969-ben újra mentünk Prágába, de az már nagyon szomorú volt.”

A rendszerváltásról Nádasdy azt mondta, az egy csodás élmény volt számára, amit tőle elvenni nem lehet. Az azóta történtekkel persze más a helyzet. Csalódott amiatt, hogy a magyarság jelentős része mennyire hagyja magát az orránál fogva vezetni a propagandisztikus médiától, a hamis prédikátoroktól, például Soros Györggyel kapcsolatban, aki nagylelkű jótevője a magyarságnak. 

Nyelvészeti munkásságát annyiban érintették, hogy szóba került, 2010 után sok kritikát kapott a jobboldaltól, mondván, a magyar nyelv becsületét megsértette azzal, hogy ragaszkodik a finnugor eredethez. Nádasdy erre annyit reagált, hogy ez hülyeség.

Miért kéne támadni egy tudóst azért, mert állít valamit, ami ráadásul úgy is van?

- tette fel a kérdést. Szó esett a nyelv változásáról is, ami szerinte nem egyenlő a nyelv romlásával. Leszögezte, hogy nem ő, hanem a nyelvtudomány mondja ezt. “Évezredek óta a művelt emberek idősebb korukban úgy érzik, hogy romlik a nyelv. Dehát ez az idősödő emberek optikai csalódása” - mondta. 

Ha már a szóhasználatról esett szó, Gulyás Márton szóba hozta, hogy Nádasdy Ádám tudatosan használja a buzi szót, hogy visszahódítsa azt a szélsőjobboldaltól. Aztán egy emlékezetes 444-es villáminterjút is bevágtak, amelyben az író arról beszélt, hogy nem szereti az LMBTQ mozaikszót, nem gondolja, hogy azok az emberek, akiket ez a szó lefed, mind egy csoportba tartoznának. 

“Én szeretném leszögezni, hogy én nem vagyok mindez, hanem csak az vagyok, ami vagyok.”

Azt is hozzátette, hogy nem szereti, hogy betűszavakat képeznek, azt sunyításnak érzi. A szexuális orientációt és a nemi identitás kérdését szerinte nem kellene összekapcsolni. “Én nem örülök annak, hogy a tágabb közvélekedés ezeket összekapcsolja. Tőlem semmi nem áll távolabb, mint hogy férfiból nővé változnék, vagy hogy ezt érdeklődéssel nézném.”

Nádasdy nagyon nyíltan beszélt az interjúban egykori partneréről, Ivánról is, akivel majdnem húsz évig éltek együtt. A kapcsolatuk Iván öngyilkosságával ért véget. Az író őszintén mesélt azokról a nehézségekről, amikkel abban az időben küzdött, és a kétségeiről, amelyek azzal kapcsolatban fogalmazódtak meg benne, hogy vissza tudta-e volna még tartani. Elmondta, hogy Ivánnak már gimnazista korában is volt több öngyilkossági kísérlete, és elmeosztályra is került. És bár később jobban volt, pszichológushoz járt, mindig mondogatta, hogy az ő fegyvertárába ez az eszköz beletartozik, nem akar megöregedni, lehet, hogy egyszer majd ki fog lépni. Klinikai depressziós volt, szabadulni akart, és Nádasdy azt se tudja, jót tett-e vele, hogy sokáig visszatartotta. 

Az író mesélt a családjáról is, két lánya, sőt már unokája is van. A gyerekvállalás örömét és terheit velük megtapasztalta, mostani párjával már nem szeretnének gyereket. Elmondta, hogy nehéz volt kilépnie a házasságából, de nagyon boldogtalan volt, mert hiányzott neki a férfitárs. Később aztán megismerte Ivánt, ő bátorította aztán arra, hogy elmondja a lányainak, hogy meleg. Ekkor ők 15 és 18 évesek voltak. Azt is ő mondta, hogy egyszerre kell elmondani nekik, hogy a titok ne álljon a testvérek közé. 

A Partizán interjúja még a kormányzat szexuális kisebbségeket támadó törvénycikkeinek benyújtása és elfogadása előtt készült. Így Nádasdy Ádám a beszélgetés végén rövid videóüzenetben reagált az elmúlt napok eseményeire. Ebben azt mondta, felháborítónak és gyalázatosnak tartja a kormány és a Jobbik által elfogadott törvényt, amelybe belekeverték a melegekkel kapcsolatos részeket.

A pedofíliát szerinte is mindenképpen büntetni kell, szörnyű bűncselekmény, de nem szabad összemosni a melegséggel és a homoszexualitással.

Azt is mondta, nagyon szégyelli magát Európa előtt, ilyen törvényeket már Európában nagyon régen nem hoznak, ilyen Oroszországban van. Kiemelte, hogy nagyon kártékonynak tarja az Orbán-kormány tevékenységét, mert Magyarországon az erkölcsi színvonalat megpróbálják visszasüllyeszteni a kommunista idők színvonalára. Ennek pedig sajnos az újabb példája ez a törvény. “Azt tudom üzenni a melegeknek, leszbikusoknak, bátorság, nem kell ezeket a törvényeket az utolsó szálig betartani, várjuk ki, majd szépen abbahagyják és az egész dolog elmúlik.”

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Nádasdy Ádám: Üdvözletünket küldjük Nyugatról, a ködös Albionból [Képeslap]

Idén nyáron egy apró analóg játékra hívtuk meg a kortárs írókat, rra kértük őket, küldjenek nekünk képeslapot. Most Nádasdy Ádám küldeményét láthatjátok. 

...
Podcast

Nádasdy Ádám: Ez tulajdonképpen a visszatérő kötet a sokéves Dante szolgálat és rabszolgaság után 

Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című verseskötete nyerte el idén az Aegon Irodalmi Díjat. A tavalyi nyári Margó Irodalmi Fesztiválon tartott könyvbemutatón pedig a szerző nemcsak költészetéről, hanem az  elmúlásról, az identitás és a szerelem kérdéséről is beszélt.

...
Összekötve

Nádasdy Ádám: A hazugságok úgy rakódnak le mint a guanó - Összekötve

Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című kötete lett a 2019-es év legkiemelkedőbb kortárs irodalmi alkotása, az idei Aegon Irodalmi Díj nyertese. Most a rendkívül személyes kötet egyes versrészleteire reflektálva őszinteségről, identitásról, értékrendről és persze hivatásról beszélgettünk a sokoldalú szerzővel.

Az Esterházy-szám
...
Nagy

1 archívum, 1 élet - Pillanatfelvételek az Esterházy Péter-archívumról

Esterházy Péter irodalmi hagyatéka tavaly novemberben került Berlinbe, az első benyomásokról Madácsi-Laube Katalin, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának tudományos munkatársa írt személyes hangulatú beszámolót.

...
Nagy

Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

...
Nagy

Amikor Esterházy magyargondozását politikai mémmé olvasták félre

Az Így gondozd a magyarodat rövidített verzióját mára a célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk." Fehér Renátó esszéje a politikai félreolvasásról.

...
Nagy

Németh Gábor: Arról, ami hiányzik

„Ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.” Németh Gábor esszéje Esterházy Péterről. 

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...
Nagy

Mérő László: A katona és a matematikus

Milyen katona volt Esterházy Péter, tizennyolc évesen miért ment matematikusnak, és mi okozta az író életében a legnagyobb traumát? Minderre kitér Mérő László, Esterházy egykori katona- és évfolyamtársa Az ész segédigéi című könyvében.

Polc

A fiatalság nem elég a boldogsághoz, a szégyennel és a dühvel meg kell küzdeni

...

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

...

Marina Abramović átment a falon, mi pedig beleshetünk a fal mögé

...

Miért csodálkozunk még mindig a hétköznapok abszurditásán?

...
A hét könyve
Kritika
Zadie Smith hőseinek a tévedés élethossziglani elfoglaltságot jelent
...
Nagy

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

A preraffaeliták művészete nem ért véget a festészettel, hiszen szenvedélyes és intenzív kapcsolatuk volt az irodalommal: inspirálta őket és írták is. Sőt, még a világ legszebb könyveihez is hozzátettek párat.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

A Gyűrűk Urát eredetileg Réz Ádám kezdte fordítani, viszont befejezni már nem tudta, halála után Göncz Árpád vette át tőle. 1986-ban, amikor Réz 60 éves lett volna, Göncz Árpád így emlékezett meg róla. Cikkünk az Arcanum Digitális Könyvtár segítségével készült el.

...
Nagy

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Az emberiségnek fontos lenne, hogy találjon egy nagy közös pozitív célt – vallja Csányi Vilmos. A Széchenyi-díjas etológussal a hiedelmek pozitív szerepéről, a járványt övező információhiányról és az érzelmi alapú döntésekről beszélgettünk.

...
Nagy

Hamisított tündérregény: így írtak Tolkienről a kádári Magyarországon

Negyven éve jelent meg magyarul A Gyűrűk Ura, ennek alkalmából az Arcanumon válogattunk, hogyan írtak a szocializmusban Tolkienről, a fantasyről, és ki volt, aki az írót védelmébe vette.

...
Nagy

Az emberi psziché legsötétebb bugyraiba kalauzol A szomszéd lány

Újra kiadtáka modern horrorirodalom egyik olyan megkerülhetetlen sarokkövét, amit nemcsak a zsáner kedvelői, de a szerző, Jack Ketchum pályatársai is nagyra tartanak.

...
Nagy

Füst Milán az élete minden értelmének nevezte A feleségem történetét

Cannes-ban ma mutatják be Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét, amely Füst Milán azonos című regényén alapul. De mit tartott a korabeli kritika a könyvről és hogyan emlékezett vissza az író az alkotás éveire? Utánajártunk.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.