Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

A csapatunk pont annyira erős, mint a leggyengébb csapattagunk, hangsúlyozta a népszerű ismeretterjesztő író, Malcolm Gladwell, a Brain Bar sztárvendége. Előadását úgy hirdették meg, hogy a Z generáció jövőbeli kihívásairól beszél majd, gondolatai viszont nem korlátozódtak az ifjúság művelésére, annál sokkal széleskörűbben és praktikusabban közelítette meg a kérdést. A foci és a kosárlabda példáján keresztül beszélt arról, hogyan változnak meg minden szinten a jó, illetve a sikeres működés feltételei, és kiderült, mi köze ennek az online oktatáshoz. Elmondta a véleményét a Z generációról szóló sztereotípiákról, és megindokolta azt is, miért olyan fontos rendesen megfizetni a tanárokat.

Fotók: Brain Bar

Sándor Anna | 2022. szeptember 30. |
Malcolm Gladwell
Dávid és Góliát - Történetek esélytelenekről, avagy hogyan kényszerítsünk térdre óriásokat
HVG Könyvek, 2020, 336 oldal
-

Hol van már a nyári hőhullám, amikor lélegzetet is alig kaptunk a kánikulában, miközben Byung-Chul Han budapesti előadására igyekeztünk. Csütörtök délelőtt a kalapom a homlokomba húzva sétáltam át a reggeli szakadó, őszi esőben a Hősök terén a januárban átadott Magyar Zene Háza felé, hiszen idén is megrendezték a Brain Bart, PesText és a Könyvfesztivál mellett tovább színesítve szeptember utolsó hétvégéjét.

A jövőfesztiválnak becézett Brain Bar célja persze idén is az volt, hogy a prominens külföldi és magyar meghívottak olyan témákról beszéljenek a zömében fiatal (20-as, 30-as) felnőttekből álló közönségüknek, amik az elkövetkező évtizedeinkben húsbavágóan aktuálisak lehetnek, lesznek - vagy már azok is. Mindezt nem kevés újkonzervatív tónussal, hiszen a kivetítőkkel és zöld növényzettel megpakolt terekben alacsonyan röpködtek az olyan pejoratív felhanggal kiejtett kifejezések, mint a “woke”, “progresszív” és “ideológiák”.

A rendezvény idei sztárvendége Malcolm Gladwell brit származású kanadai újságíró volt, akit ma a világ egyik legnépszerűbb ismeretterjesztő írójaként tartanak számon. Gladwell 1996 óta a The New Yorker belsős szerzője, több podcast házigazdája, ezek mellett eddig hét könyvet írt, amiből öt a New York Times bestseller listáján landolt. Ha a teljesség igénye nélkül szemezgetünk, magyarul is olvashatod tőle például a döntéseinkről szóló Ösztönösent, ami a Fehér lótusz című sorozatban is felbukkant. Ez a gondolkodás nélküli gondolkodást taglalja, azaz azt az “isteni szikrát”, ami az intuícióban felbukkan. Kivételesek című könyvében a sikeres emberek körüli tévhiteleket oszlatja el, és a generációkat, a családot, a kultúrát és a társadalmi hovatartozást is vizsgálja. A Dávid és Góliát megkérdőjelezi az elképzeléseinket az akadályokról és a hátrányokról. A kutya szemszögéből pedig arra fekteti a hangsúlyt, hogy a megszokottakhoz képest radikálisan más nézőpontokból mutasson rá a világ ismerősnek vélt jelenségeire - a cél itt is az ismeretátadás.

-

Gladwell előszeretettel nyúl a pszichológiai, szociológiai témákhoz, és sokféle társadalomtudományos kutatást idéz a könyveiben. Gördülékeny és szellemes stílusa mellett sikere titka a közérthetőség, illetve az az olvasói élmény, hogy hirtelen valami nagy felfeldezésre bukkantunk egy-egy jelenség kvázi leleplezésével.

Kritikusai, például Steven Pinker szintén világhírű pszichológiaprofesszor és író, ugyanakkor azzal támadják, hogy hajlamos a túlegyszerűsítésre. Szerintük Gladwell a “buta emberek okos embere”, aki akadémiai képzettség – és így kutatói módszertan – híján anekdotákkal akar bizonyítani hibás szabályokat, logikai bukfenceket produkálva okoskodik, túlértékel és torzan mutat be kísérleteket. Minderre pedig időnként nagyszabású gondolatmeneteket épít, valamint akaratlanul is a statisztikai érvelés veszélyeit illusztrálja.

A Brain Bar leírása tehát, miszerint Gladwell “megkérdőjelezhetetlen tudományossággal” tárgyalná a témáit, minimum sántít, legalább is a “megkérdőjelezhetetlen” része. Az viszont érdekelt, hogy ő maga hogy reagál erre, úgyhogy a délutáni sajtótájékoztatóján meg is kérdeztem tőle, hogy újságíróként szerinte hol vannak a hozzáértés, a kompetencia határai. Egyáltalán, mit gondol az akadémiai oldalról érkező kritikákról?

Gladwell kedves, nyugodt embernek tűnik, és a nap hátralevő részében több ponton bebizonyosodott, hogy elég okos is. A válasza profi volt: “Közvetítőként tekintek magamra a tudományos világ és a nagyközönség között. És ha ezt akarom csinálni, akkor egyszerűsítenem kell. Ha ugyanolyan komplexen adod tovább a tudományos eredményeket, ahogy azt a tudósok leírták, akkor nem végezted el a munkád, hiszen a nagyközönség nem fogja megérteni, amit mondasz, nem fogja érdekelni a tudás. Ez egy csere. Egyszerűsítesz, és emiatt nüanszokat veszítesz, de ugyanakkor közönséget is szerzel. Az akadémiai tudás nagyon bonyolult, kevés közönséggel, a bulvármédia semennyire sem bonyolult, hatalmas közönséggel. 

Valahol középen próbálok helyet találni, és ha ott vagy, mindig mindkét oldalról kritizálni fognak.”

A sajtótájékoztatón előkerült többek között az online oktatás témája is, és akkor még nem sejtettük, mennyire szorosan kapcsolódik majd az esti előadásához. Gladwell szerint ez a lehetőség egy nagyszerű eszköz, de óvatosan és okosan kell használni. Ő maga a jó társadalmi és intézményes háttérrel rendelkező diákokért nem aggódik, inkább az foglalkoztatja, mi lesz az online oktatásban a marginális helyzetű diákokkal, akiknek a hozzáférése egyáltalán nem garantált? (Mert nem biztosított az áramellátás, a gépi eszközök, a felnőttek támogatása stb.)

Ennek a problémája itthon is tapasztalható volt a pandémiás korlátozások idején (az oktatáshoz való hozzáférés egy jog, amit a nemzetközi Gyermekjogi Egyezménybe foglalva 1991-ben Magyarország is aláírt, az Unicef oldalán megtalálod, milyen gyerekjogok vannak), ám Gladwell az esti előadásában egy egészen váratlan megközelítését adta az oktatási kérdéseknek is.

A foci, a kosárlabda és a jövőnk

Gladwell harmadjára járt Budapesten, de ez az első alkalom, hogy elő is adott. Mint indításként elárulta, eredetileg arra kérték fel, hogy beszéljen a már a digitális korban születő Z generációról és a rájuk váró kihívásokról. Nem meglepő módon úgy döntött, egy kicsit csavar a témán és a várakozásoktól eltérően közelíti meg – meg persze kutatásokra és sztorikra építve.

Két közgazdász a focit vizsgálva érdekes felfedezést tett. Ha a csapatok a legjobb játékosukat fejlesztették tovább, annak látható eredménye lett - ám ez szinte eltörpült ahhoz a kiugró haladáshoz képest, amit akkor értek el, ha a leggyengébb játékosukra koncentráltak a fejlesztés során. 

A foci ugyanis olyan fajta összjátékot igényel, amiben a csapat pont annyira erős, mint a leggyengébb játékosa – ez egy “weak link game”. Nem úgy a kosárlabda. Gladwell kicsit élcelődött azon, hogy mikor a Chicago Bulls a kilencvenes években az abszolút csúcson trónolt, a center poszton egy teljesen érdektelen ausztrál játékos volt: “Csak indulj el az utcán Ausztráliában, és az első szembejövő magas srácot hívd meg a csapatba”. Ez a középszerűség viszont azért nem számított, mert olyan legendás tehetségek játszottak a csapatban, mint Michael Jordan vagy Dennis Rodman. A kosárlabda ugyanis “strong link game”, azaz a csapat olyan erős, mint a legerősebb játékosa(i).

Mindennek pedig Gladwell szerint azért van most relevanciája, mert éppen változik a játék és vele a sikerhez szükséges feltételek is.

Az emberiség az elmúlt több száz, sőt ezer évben alapvetően strong link game-et játszott,

és az elitet, az eleve hatalommal rendelkezőket támogatta, illetve az egyes országok azt a területüket fejlesztették, amikben erősek voltak. Például nem tudtál úgy elmenni egy szegényebb régióba a középkori Európában, hogy ne találj ott is díszes templomokat, amik nem a közemberek, jobbágyok érdekét szolgálták, hanem az egyház pozícióját demonstrálták. A második világháború után sem változott a helyzet, az Egyesült Államokban például urbánus elit központokat virágoztattak fel: egyetemi kutatóközpontokat, elit kórházkomplexumokat. És rengeteg pénz ment a legerősebb gazdasági szegmensekbe is, hogy még erősebbekké váljanak.

És hogy mi változik most?

Gladwell szerint az, hogy a világ összehasonlíthatatlanul bonyolultabbá vált – és ekkor elővette a jól bevált anekdotákat, hogy érzékeltesse, mire gondol. Az egyik forrása egy sebész ismerőse, aki a következő esetet mesélte neki egy oktatókórházból. Behoztak egy szörnyű közúti baleset miatt súlyos állapotban lévő férfit, akin 24 órán belül operációk sorát kellett végrehajtani. Ezek a világklasszis orvosoknak köszönhetően sikerültek, a férfi felgyógyult, családja és gyerekei lettek, mígnem egy napon összeesett a tengerparton. Súlyosbodó fertőzést találtak nála, ami miatt félő volt, hogy elveszíti a lábát. Majdnem meghalt, hónapokig tartott a felépülése. Amikor a fertőzés okát vizsgálták, kiderült, hogy a korábbi operációk során kivették a lépét. És ha valakinek kiveszik a lépét, akkor meg kell kapnia egy oltást egy nagyon gyakori baktérium ellen – de a férfi esetében erről valaki megfeledkezett. “Dollárezreket költöttek arra, hogy megmentsék ezt a férfit, mert valaki elfelejtette beadni neki a kétdolláros oltást” – hangsúlyozta Gladwell.

-

Mi történt? Ahogy az egészségügyi ellátási rendszer egyre bonyolultabbá válik, ahogy a professzionális ellátások területei egyre szorosabban összefüggenek egymással, az orvosi csapatok együttműködése egyre jobban hasonlít a focihoz, és nem a kosárlabdához. “Amikor régen jó egészségügyi ellátásról beszéltünk, akkor a jó sebész képességeit emeltük ki. Az egyénre koncentráltunk. Ma egyre jobban látjuk, hogy egy ember meggyógyítása 10-20 ember közös munkájának az eredménye. 

Már nem egyetlen személy kiválóságáról beszélünk, hanem a csapat minőségéről. És a csapat csak annyira jó, mint a leggyengébb tagja.”

Gladwell szerint a ránk váró nagy kihívás az, hogy rengetegen még mindig a régi szabályok szerint játszanak. Az Egyesült Államokban például még mindig a legnagyobb elitegyetemek kapják meg a legnagyobb anyagi támogatásokat – azok az intézmények, amiknek egyébként is rengeteg pénzük van. “Ez az, amikor valaki teljesen félreérti a világot maga körül” – jelentette ki Gladwell, majd a közönséghez fordult, és elmondta, hogy szerinte a közönség soraiban ülők strong link emberek, erős intézményi háttérrel. Viszont meg kell érteniük a változás természetét, meg kell érteniük, hogy csapatban játszanak, és a csapatuk olyan erős, mint a leggyengébb tagja.

Az, hogy ennyit ismétlem Gladwell központi állítását, nem újságírói figyelmetlenség, ez az ő írói és mint kiderült, előadói stílusa is. Sokszor visszatér ugyanahhoz a gondolathoz, ismétli és magyarázza újra meg újra. Hatékony, mert hazafelé is ez járt a fejemben.

Ahol a tanárok a legalacsonyabb fizetést kapják, ott elemi problémák vannak

Az előadást követően Rodrigo Ballester konzervatív aktivista, EU-szakértő és “wokebuster”, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője beszélgetett röviden Gladwellel, mielőtt a közönséghez fordultak. Ballester nem bírta ki, és elsütött pár megjegyzést arról, hogy bármit lehet kérdezni, mert itt nincs cancel culture, meg hogy a női kérdező kapja előbb a lehetőséget, mert “ladies first”, akkor is, ha ezt vannak, akik diszkriminációnak tartják. Viccesnek szánta, de inkább fárasztó volt, bár nyilván sokan együtt nevettek vele. 

Hamarosan arra terelődött a szó, hogy vajon tényleg igazak-e a Z generációt érintő kritikák, például, hogy érzelmileg gyengék, lusták stb. Gladwell ezeket elutasította, és több szempontra is rávilágított:

  1. Szerinte a generációs kategóriák csak egy határig használhatóak, és nem kellene úgy tennünk, mintha minden generációnak lennének egyéni jellemzői. Ilyenkor inkább az lepleződik le, hogy az őket kritizálók mit választottak: mire koncentrálnak, fókuszálnak.
  2. A digitális kor szülöttei már az internettel szocializálódnak. Ez azt is jelenti, hogy ők a hálózat működési elvére fókuszáló generáció, és emiatt nem hisznek a hierarchiában. Gladwell ezt az egyetlen jellemzőt tartja velük kapcsolatban fontosnak, minden más sztereotípiában kételkedik.
  3. A baby boomerek (1946 és 1964 között születettek) teljesen más munkakörnyezetben élték le az életük zömét. “Régen hatkor befejezted a munkát, és utána senki sem keresett otthon ezzel kapcsolatban.” Ráadásul pont a boomerek megemelték a lécet, hogy mit tartunk elégségesnek az életünkben. A Z generációnak így több szempontból is magasabb elvárások között kell teljesítenie és megelégedettnek éreznie magát – és ez így logikusan nehezebb is.

A közönségből aztán egyszer csak valaki feltette a nagy kérdést: hogyan győzhetnék meg a fiatalok a politikai és gazdasági döntéshozókat, hogy a weak link szabályok szerint irányítsák az országokat? Itt Gladwell kiemelte, hogy szerinte érdemes áthelyezni a fókuszt más csoportokra. Például szerinte alapvető kérdés, hogy vajon egy társadalom mennyire becsüli meg a tanárokat, hiszen ők a változások motorjai.

Ha egy tanár jól csinálja a dolgát, akkor ő az, aki fel tudja emelni a gyengébb diákokat.

És ha ezek a tanárok nincsenek megbecsülve, az annak a jele, hogy bajban vagyunk. A megbecsültség például abban is tükröződik, hogy mekkora a tanárok fizetése, és itt ismét amerikai példát hozott, de máig nem tudom eldönteni, hogy vajon utánaolvasott-e, hogy pont emiatt tüntetnek tanárok és diákok is Magyarországon. Amit mindenesetre leszögezett:

“Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul.”

Az est végén Gladwell azzal búcsúzott a közönségtől, hogy legyenek optimisták, szerinte ugyanis a problémamegoldó-képességünk sokkal gyorsabb ütemben fejlődik, mint ahogy a problémák szaporodnak.

Hazafele azon gondolkodtam, vajon meggyőzött-e Gladwell arról, hogy őt válasszam, ha pszichológiai ismeretterjesztő irodalmat akarok olvasni. És míg ebben nem vagyok biztos, azt az üzenetét elviszem magammal, miszerint:

Csapatban játszunk, és a csapatunk annyira erős, mint a leggyengébb tagunk.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Ha társadalomként fejlődni akarunk, tolerálnunk kell a kisebbségi véleményeket is?

Jeremy Kauffman a szólásszabadság élharcosa, aki elutasítja a cenzúra vagy tartalomkorlátozás minden formáját, egyedül a törvényi kereteket tartja betartandó határnak. Budapesti látogatása alkalmából nemcsak a szabadságról, hanem felelősségvállalásról is kérdeztük.

...
Nagy

David Sax: Lecserélhettük volna a nyomtatott könyvet ebookra, mégsem tettük meg

David Sax a Brain Bar vendégeként az analóg forradalomról beszélt. Meghallgattuk az előadását, majd pár kérdést is feltettünk neki a témában.

...
Nagy

Jordan B. Peterson: A nőgyűlölők prófétája és tömegek pótapja?

Súlyos egészségügyi válsága után új könyvvel tért vissza Jordan B. Peterson, aki az elmúlt évek egyik legellentmondásosabb megmondóemberévé vált. Portrénkban összegezzük, ki ő, mit tanít, miért válhatott olyan népszerűvé, és hogyan reagáltak rá.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

A hét könyve
Kritika
Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik
...
Zöld

A jövő embere ma már megszerkeszthető - csak az a kérdés, meddig mehet el

Eddig úgy gondoltuk, hogy biológiai meghatározottságunk miatt az életünkkel – legfőképpen annak kezdetével és végével kapcsolatban – tehetetlenek vagyunk. Mindannyian hozott csomaggal születünk, megöregszünk és meghalunk. De biztos, hogy ennek így kell lennie? 

Természetesen olvasok
...
Zöld

Litkai Gergely: Hogyan kerüljünk ki egy fekete lyukat?

...
Zöld

Az önfeledt szexualitás pszichológiája szerint nincs olyan, ami nem normális

...
Zöld

A jövő városa az a hely, ahol minden 15 percre van tőled

...
Zöld

Bill Gates se mentené meg a Földet: a jövő egy techbilliárdos szemével / Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát?

...
Zöld

Maja Lunde szerint az utolsó vadlovakra akkor is érdemes vigyázni, amikor felforr a világ

...
Zöld

Moskát Anita: Talált tárgyak jegyzéke, 2047. szeptember

...
Zöld

A Föld népessége elérte a 8 milliárdot, hamarosan rádobunk egy újabb milliárdot

...
Zöld

Cinke, rigó, csuszka… - Kezdődik az énekesmadár-etetési szezon!

...
Zöld

Veres Attila: Ettől kicsit könnyebb lesz

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.