Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

A csapatunk pont annyira erős, mint a leggyengébb csapattagunk, hangsúlyozta a népszerű ismeretterjesztő író, Malcolm Gladwell, a Brain Bar sztárvendége. Előadását úgy hirdették meg, hogy a Z generáció jövőbeli kihívásairól beszél majd, gondolatai viszont nem korlátozódtak az ifjúság művelésére, annál sokkal széleskörűbben és praktikusabban közelítette meg a kérdést. A foci és a kosárlabda példáján keresztül beszélt arról, hogyan változnak meg minden szinten a jó, illetve a sikeres működés feltételei, és kiderült, mi köze ennek az online oktatáshoz. Elmondta a véleményét a Z generációról szóló sztereotípiákról, és megindokolta azt is, miért olyan fontos rendesen megfizetni a tanárokat.

Fotók: Brain Bar

Sándor Anna | 2022. szeptember 30. |
Malcolm Gladwell
Dávid és Góliát - Történetek esélytelenekről, avagy hogyan kényszerítsünk térdre óriásokat
HVG Könyvek, 2020, 336 oldal
-

Hol van már a nyári hőhullám, amikor lélegzetet is alig kaptunk a kánikulában, miközben Byung-Chul Han budapesti előadására igyekeztünk. Csütörtök délelőtt a kalapom a homlokomba húzva sétáltam át a reggeli szakadó, őszi esőben a Hősök terén a januárban átadott Magyar Zene Háza felé, hiszen idén is megrendezték a Brain Bart, PesText és a Könyvfesztivál mellett tovább színesítve szeptember utolsó hétvégéjét.

A jövőfesztiválnak becézett Brain Bar célja persze idén is az volt, hogy a prominens külföldi és magyar meghívottak olyan témákról beszéljenek a zömében fiatal (20-as, 30-as) felnőttekből álló közönségüknek, amik az elkövetkező évtizedeinkben húsbavágóan aktuálisak lehetnek, lesznek - vagy már azok is. Mindezt nem kevés újkonzervatív tónussal, hiszen a kivetítőkkel és zöld növényzettel megpakolt terekben alacsonyan röpködtek az olyan pejoratív felhanggal kiejtett kifejezések, mint a “woke”, “progresszív” és “ideológiák”.

A rendezvény idei sztárvendége Malcolm Gladwell brit származású kanadai újságíró volt, akit ma a világ egyik legnépszerűbb ismeretterjesztő írójaként tartanak számon. Gladwell 1996 óta a The New Yorker belsős szerzője, több podcast házigazdája, ezek mellett eddig hét könyvet írt, amiből öt a New York Times bestseller listáján landolt. Ha a teljesség igénye nélkül szemezgetünk, magyarul is olvashatod tőle például a döntéseinkről szóló Ösztönösent, ami a Fehér lótusz című sorozatban is felbukkant. Ez a gondolkodás nélküli gondolkodást taglalja, azaz azt az “isteni szikrát”, ami az intuícióban felbukkan. Kivételesek című könyvében a sikeres emberek körüli tévhiteleket oszlatja el, és a generációkat, a családot, a kultúrát és a társadalmi hovatartozást is vizsgálja. A Dávid és Góliát megkérdőjelezi az elképzeléseinket az akadályokról és a hátrányokról. A kutya szemszögéből pedig arra fekteti a hangsúlyt, hogy a megszokottakhoz képest radikálisan más nézőpontokból mutasson rá a világ ismerősnek vélt jelenségeire - a cél itt is az ismeretátadás.

-

Gladwell előszeretettel nyúl a pszichológiai, szociológiai témákhoz, és sokféle társadalomtudományos kutatást idéz a könyveiben. Gördülékeny és szellemes stílusa mellett sikere titka a közérthetőség, illetve az az olvasói élmény, hogy hirtelen valami nagy felfeldezésre bukkantunk egy-egy jelenség kvázi leleplezésével.

Kritikusai, például Steven Pinker szintén világhírű pszichológiaprofesszor és író, ugyanakkor azzal támadják, hogy hajlamos a túlegyszerűsítésre. Szerintük Gladwell a “buta emberek okos embere”, aki akadémiai képzettség – és így kutatói módszertan – híján anekdotákkal akar bizonyítani hibás szabályokat, logikai bukfenceket produkálva okoskodik, túlértékel és torzan mutat be kísérleteket. Minderre pedig időnként nagyszabású gondolatmeneteket épít, valamint akaratlanul is a statisztikai érvelés veszélyeit illusztrálja.

A Brain Bar leírása tehát, miszerint Gladwell “megkérdőjelezhetetlen tudományossággal” tárgyalná a témáit, minimum sántít, legalább is a “megkérdőjelezhetetlen” része. Az viszont érdekelt, hogy ő maga hogy reagál erre, úgyhogy a délutáni sajtótájékoztatóján meg is kérdeztem tőle, hogy újságíróként szerinte hol vannak a hozzáértés, a kompetencia határai. Egyáltalán, mit gondol az akadémiai oldalról érkező kritikákról?

Gladwell kedves, nyugodt embernek tűnik, és a nap hátralevő részében több ponton bebizonyosodott, hogy elég okos is. A válasza profi volt: “Közvetítőként tekintek magamra a tudományos világ és a nagyközönség között. És ha ezt akarom csinálni, akkor egyszerűsítenem kell. Ha ugyanolyan komplexen adod tovább a tudományos eredményeket, ahogy azt a tudósok leírták, akkor nem végezted el a munkád, hiszen a nagyközönség nem fogja megérteni, amit mondasz, nem fogja érdekelni a tudás. Ez egy csere. Egyszerűsítesz, és emiatt nüanszokat veszítesz, de ugyanakkor közönséget is szerzel. Az akadémiai tudás nagyon bonyolult, kevés közönséggel, a bulvármédia semennyire sem bonyolult, hatalmas közönséggel. 

Valahol középen próbálok helyet találni, és ha ott vagy, mindig mindkét oldalról kritizálni fognak.”

A sajtótájékoztatón előkerült többek között az online oktatás témája is, és akkor még nem sejtettük, mennyire szorosan kapcsolódik majd az esti előadásához. Gladwell szerint ez a lehetőség egy nagyszerű eszköz, de óvatosan és okosan kell használni. Ő maga a jó társadalmi és intézményes háttérrel rendelkező diákokért nem aggódik, inkább az foglalkoztatja, mi lesz az online oktatásban a marginális helyzetű diákokkal, akiknek a hozzáférése egyáltalán nem garantált? (Mert nem biztosított az áramellátás, a gépi eszközök, a felnőttek támogatása stb.)

Ennek a problémája itthon is tapasztalható volt a pandémiás korlátozások idején (az oktatáshoz való hozzáférés egy jog, amit a nemzetközi Gyermekjogi Egyezménybe foglalva 1991-ben Magyarország is aláírt, az Unicef oldalán megtalálod, milyen gyerekjogok vannak), ám Gladwell az esti előadásában egy egészen váratlan megközelítését adta az oktatási kérdéseknek is.

A foci, a kosárlabda és a jövőnk

Gladwell harmadjára járt Budapesten, de ez az első alkalom, hogy elő is adott. Mint indításként elárulta, eredetileg arra kérték fel, hogy beszéljen a már a digitális korban születő Z generációról és a rájuk váró kihívásokról. Nem meglepő módon úgy döntött, egy kicsit csavar a témán és a várakozásoktól eltérően közelíti meg – meg persze kutatásokra és sztorikra építve.

Két közgazdász a focit vizsgálva érdekes felfedezést tett. Ha a csapatok a legjobb játékosukat fejlesztették tovább, annak látható eredménye lett - ám ez szinte eltörpült ahhoz a kiugró haladáshoz képest, amit akkor értek el, ha a leggyengébb játékosukra koncentráltak a fejlesztés során. 

A foci ugyanis olyan fajta összjátékot igényel, amiben a csapat pont annyira erős, mint a leggyengébb játékosa – ez egy “weak link game”. Nem úgy a kosárlabda. Gladwell kicsit élcelődött azon, hogy mikor a Chicago Bulls a kilencvenes években az abszolút csúcson trónolt, a center poszton egy teljesen érdektelen ausztrál játékos volt: “Csak indulj el az utcán Ausztráliában, és az első szembejövő magas srácot hívd meg a csapatba”. Ez a középszerűség viszont azért nem számított, mert olyan legendás tehetségek játszottak a csapatban, mint Michael Jordan vagy Dennis Rodman. A kosárlabda ugyanis “strong link game”, azaz a csapat olyan erős, mint a legerősebb játékosa(i).

Mindennek pedig Gladwell szerint azért van most relevanciája, mert éppen változik a játék és vele a sikerhez szükséges feltételek is.

Az emberiség az elmúlt több száz, sőt ezer évben alapvetően strong link game-et játszott,

és az elitet, az eleve hatalommal rendelkezőket támogatta, illetve az egyes országok azt a területüket fejlesztették, amikben erősek voltak. Például nem tudtál úgy elmenni egy szegényebb régióba a középkori Európában, hogy ne találj ott is díszes templomokat, amik nem a közemberek, jobbágyok érdekét szolgálták, hanem az egyház pozícióját demonstrálták. A második világháború után sem változott a helyzet, az Egyesült Államokban például urbánus elit központokat virágoztattak fel: egyetemi kutatóközpontokat, elit kórházkomplexumokat. És rengeteg pénz ment a legerősebb gazdasági szegmensekbe is, hogy még erősebbekké váljanak.

És hogy mi változik most?

Gladwell szerint az, hogy a világ összehasonlíthatatlanul bonyolultabbá vált – és ekkor elővette a jól bevált anekdotákat, hogy érzékeltesse, mire gondol. Az egyik forrása egy sebész ismerőse, aki a következő esetet mesélte neki egy oktatókórházból. Behoztak egy szörnyű közúti baleset miatt súlyos állapotban lévő férfit, akin 24 órán belül operációk sorát kellett végrehajtani. Ezek a világklasszis orvosoknak köszönhetően sikerültek, a férfi felgyógyult, családja és gyerekei lettek, mígnem egy napon összeesett a tengerparton. Súlyosbodó fertőzést találtak nála, ami miatt félő volt, hogy elveszíti a lábát. Majdnem meghalt, hónapokig tartott a felépülése. Amikor a fertőzés okát vizsgálták, kiderült, hogy a korábbi operációk során kivették a lépét. És ha valakinek kiveszik a lépét, akkor meg kell kapnia egy oltást egy nagyon gyakori baktérium ellen – de a férfi esetében erről valaki megfeledkezett. “Dollárezreket költöttek arra, hogy megmentsék ezt a férfit, mert valaki elfelejtette beadni neki a kétdolláros oltást” – hangsúlyozta Gladwell.

-

Mi történt? Ahogy az egészségügyi ellátási rendszer egyre bonyolultabbá válik, ahogy a professzionális ellátások területei egyre szorosabban összefüggenek egymással, az orvosi csapatok együttműködése egyre jobban hasonlít a focihoz, és nem a kosárlabdához. “Amikor régen jó egészségügyi ellátásról beszéltünk, akkor a jó sebész képességeit emeltük ki. Az egyénre koncentráltunk. Ma egyre jobban látjuk, hogy egy ember meggyógyítása 10-20 ember közös munkájának az eredménye. 

Már nem egyetlen személy kiválóságáról beszélünk, hanem a csapat minőségéről. És a csapat csak annyira jó, mint a leggyengébb tagja.”

Gladwell szerint a ránk váró nagy kihívás az, hogy rengetegen még mindig a régi szabályok szerint játszanak. Az Egyesült Államokban például még mindig a legnagyobb elitegyetemek kapják meg a legnagyobb anyagi támogatásokat – azok az intézmények, amiknek egyébként is rengeteg pénzük van. “Ez az, amikor valaki teljesen félreérti a világot maga körül” – jelentette ki Gladwell, majd a közönséghez fordult, és elmondta, hogy szerinte a közönség soraiban ülők strong link emberek, erős intézményi háttérrel. Viszont meg kell érteniük a változás természetét, meg kell érteniük, hogy csapatban játszanak, és a csapatuk olyan erős, mint a leggyengébb tagja.

Az, hogy ennyit ismétlem Gladwell központi állítását, nem újságírói figyelmetlenség, ez az ő írói és mint kiderült, előadói stílusa is. Sokszor visszatér ugyanahhoz a gondolathoz, ismétli és magyarázza újra meg újra. Hatékony, mert hazafelé is ez járt a fejemben.

Ahol a tanárok a legalacsonyabb fizetést kapják, ott elemi problémák vannak

Az előadást követően Rodrigo Ballester konzervatív aktivista, EU-szakértő és “wokebuster”, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője beszélgetett röviden Gladwellel, mielőtt a közönséghez fordultak. Ballester nem bírta ki, és elsütött pár megjegyzést arról, hogy bármit lehet kérdezni, mert itt nincs cancel culture, meg hogy a női kérdező kapja előbb a lehetőséget, mert “ladies first”, akkor is, ha ezt vannak, akik diszkriminációnak tartják. Viccesnek szánta, de inkább fárasztó volt, bár nyilván sokan együtt nevettek vele. 

Hamarosan arra terelődött a szó, hogy vajon tényleg igazak-e a Z generációt érintő kritikák, például, hogy érzelmileg gyengék, lusták stb. Gladwell ezeket elutasította, és több szempontra is rávilágított:

  1. Szerinte a generációs kategóriák csak egy határig használhatóak, és nem kellene úgy tennünk, mintha minden generációnak lennének egyéni jellemzői. Ilyenkor inkább az lepleződik le, hogy az őket kritizálók mit választottak: mire koncentrálnak, fókuszálnak.
  2. A digitális kor szülöttei már az internettel szocializálódnak. Ez azt is jelenti, hogy ők a hálózat működési elvére fókuszáló generáció, és emiatt nem hisznek a hierarchiában. Gladwell ezt az egyetlen jellemzőt tartja velük kapcsolatban fontosnak, minden más sztereotípiában kételkedik.
  3. A baby boomerek (1946 és 1964 között születettek) teljesen más munkakörnyezetben élték le az életük zömét. “Régen hatkor befejezted a munkát, és utána senki sem keresett otthon ezzel kapcsolatban.” Ráadásul pont a boomerek megemelték a lécet, hogy mit tartunk elégségesnek az életünkben. A Z generációnak így több szempontból is magasabb elvárások között kell teljesítenie és megelégedettnek éreznie magát – és ez így logikusan nehezebb is.

A közönségből aztán egyszer csak valaki feltette a nagy kérdést: hogyan győzhetnék meg a fiatalok a politikai és gazdasági döntéshozókat, hogy a weak link szabályok szerint irányítsák az országokat? Itt Gladwell kiemelte, hogy szerinte érdemes áthelyezni a fókuszt más csoportokra. Például szerinte alapvető kérdés, hogy vajon egy társadalom mennyire becsüli meg a tanárokat, hiszen ők a változások motorjai.

Ha egy tanár jól csinálja a dolgát, akkor ő az, aki fel tudja emelni a gyengébb diákokat.

És ha ezek a tanárok nincsenek megbecsülve, az annak a jele, hogy bajban vagyunk. A megbecsültség például abban is tükröződik, hogy mekkora a tanárok fizetése, és itt ismét amerikai példát hozott, de máig nem tudom eldönteni, hogy vajon utánaolvasott-e, hogy pont emiatt tüntetnek tanárok és diákok is Magyarországon. Amit mindenesetre leszögezett:

“Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul.”

Az est végén Gladwell azzal búcsúzott a közönségtől, hogy legyenek optimisták, szerinte ugyanis a problémamegoldó-képességünk sokkal gyorsabb ütemben fejlődik, mint ahogy a problémák szaporodnak.

Hazafele azon gondolkodtam, vajon meggyőzött-e Gladwell arról, hogy őt válasszam, ha pszichológiai ismeretterjesztő irodalmat akarok olvasni. És míg ebben nem vagyok biztos, azt az üzenetét elviszem magammal, miszerint:

Csapatban játszunk, és a csapatunk annyira erős, mint a leggyengébb tagunk.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Ha társadalomként fejlődni akarunk, tolerálnunk kell a kisebbségi véleményeket is?

Jeremy Kauffman a szólásszabadság élharcosa, aki elutasítja a cenzúra vagy tartalomkorlátozás minden formáját, egyedül a törvényi kereteket tartja betartandó határnak. Budapesti látogatása alkalmából nemcsak a szabadságról, hanem felelősségvállalásról is kérdeztük.

...
Nagy

David Sax: Lecserélhettük volna a nyomtatott könyvet ebookra, mégsem tettük meg

David Sax a Brain Bar vendégeként az analóg forradalomról beszélt. Meghallgattuk az előadását, majd pár kérdést is feltettünk neki a témában.

...
Nagy

Jordan B. Peterson: A nőgyűlölők prófétája és tömegek pótapja?

Súlyos egészségügyi válsága után új könyvvel tért vissza Jordan B. Peterson, aki az elmúlt évek egyik legellentmondásosabb megmondóemberévé vált. Portrénkban összegezzük, ki ő, mit tanít, miért válhatott olyan népszerűvé, és hogyan reagáltak rá.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

...
Nagy

Húsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett

Húszéves idén az Agave kiadó, most vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, trenddiktáló borítókról és trendkövető élfestésről, kudarcokról és dacról, Veres Attila sikeréről és Zsoldos-díjakról, valamint az új Magnóliáról. Interjú.

A hét könyve
Kritika
Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban
...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

Természetesen olvasok
...
Zöld

Jane Goodall Budapesten is bemutatja A remény könyvét

...
Zöld

Megölt újságíróról és őslakos szakértőről neveztek el két élesztőgombafajt

...
Zöld

A szelíd kis faliméhek lettek idén az Év Beporzói 

...
Zöld

Évtizedekre elfeledték a koponyadarabokat, mire egy paleontológus rájött, milyen szenzációsak

...
Zöld

A szenvedélyes szeretet apa és fia között nem segít elmondani az igazat a bolygónkról

...
Zöld

Jövőre ismét embert küld a Holdra a NASA

...
Zöld

Új irodalmi és környezetvédelmi online folyóirat indult a Balatonnál

...
Zöld

Eltévedt az Amazonas dzsungelében egy bolíviai férfi, egy hónap múlva találtak rá

...
Zöld

A cinkék szívesen fészkelnek a postaládádban is – így előzheted meg!

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

...
Szórakozás

Kíváncsiak az életre – HIÚZ: Ez ennyi volt

Az a.dal.szöveg rovatban ezúttal a HIÚZ zenekar Ez ennyi volt című dalával foglalkozunk.