A White Lotus amolyan igazi álomhotel Hawaiin: paradicsomi környezettel és odaadó kiszolgálással. A sorozat alkotója, Mike White szerint pedig tökéletes helyszín egy kis társadalomkritikához. A sorozatban a hotel vendégeinek és személyzetének életébe pillanthatunk be, a luxuskörülmények közé érkezik például
- egyedülálló, kötődési zavaros nő, aki két pohár pezsgő között az anyja hamvait szeretné szétszórni az óceánban;
- egy felső középosztálybeli család, amiben az asszony keresi a több pénzt és ő irányít mindent, míg a férj a saját apja titkával kénytelen megbirkózni (és alulmarad), a két gyerek közül a fiú fel sem emeli a fejét a telefonjából, az öntudatos tinilány és barátnője pedig azonnal beszól, ha valaki nem haladó, nem PC módon gondolkodik - emellett leginkább az elveszett tatyót akarják előkeríteni, benne a becsempészett gyógyszerekkel;
- és érkeznek persze friss házasok is, akiknek a hotel legjobb szobáját a fiú anyja fizette, és ha nem kapják meg, arra nem fognak csak úgy legyinteni.
A hotelben pedig ott várják őket a társadalom "egyéb" tagjai: színes bőrűek, őslakosok, homoszexuálisok, azok, akik a legközelebb egy ilyen hotelhez csak alkalmazottként kerülhetnek. Mindezek után az eredmény egy szekundér szégyennel alaposan átitatott szatíra, amiben a szereplők zömétől első pillantásra ugyan viszketni kezd a tenyerünk, mégis jól szórakozunk. Főleg, hogy szép lassan az empátia is beszivárog a jelenetek közé és a nézői élménybe.
A forgatókönyvért és a rendezésért egyaránt Mike White felel, a sorozat pedig már most számos kritikai elismerést kapott. A sorozatot a The New Yorker recenziója az év egyik nagyszerű televíziós műsorának nevezi, amely bemutatja, hogy mi történik akkor, ha a rasszalapú, osztálybeli, nemi és hatalmi harcok feltörnek a mindennapi élet felszíne alól. A Variety szerint A Fehét Lótuszt a debütálása óta több mint hétmillióan nézték meg, és készül a második évad is, amelyben új szereplők érkeznek egy új helyszínre.
A szereplők személyiségét nemcsak a színészek játéka színesíti, hanem a könyvek is, amiket olvasnak. Mike White a Wall Street Journalnek elmondta, hogy a kiválasztott könyvek arról is sokat elárulnak, hogy a karakterek milyennek akarják láttatni magukat.
Mivel a sorozatban ennyire hangsúlyosak a könyvek, összegyűjtöttük, mik szerepelnek benne. Íme tehát, A Fehér Lótusz olvasmánylistája, amin között nem igazán találunk olyat, amit egy könnyed nyári napon szívesen olvasnánk a strandon. Inkább olyanok, amelyek passzolnak a sorozat témáihoz és hasonló problémákra keresik a választ.
Friedrich Nietzsche – The Portable Nietzsche és Sigmund Freud – Álomfejtés
Amikor Oliviát és Paulát először látjuk a medencénél olvasni, a lányok – legalábbis látszólag – Nietzsche és Freud könyveit bújják. A The Portable Nietzsche a filozófus négy fő művének (Bálványok alkonya, Az Antikrisztus, a Nietzsche kontra Wagner és az Így szólott Zarathustra) teljes, illetve rövidített szövegeit tartalmazza.
Az Álomfejtés Freud első álmokkal kapcsolatos kötete, amely a 19. században kibontakozó pszichológia tudámányának alapjaira építve foglalkozik a tudattalan és az álmok közötti összefüggésekkel. (Freud és az irodalom kapcsolatával hosszabban is foglalkoztunk, az izgalmas kölcsönhatásokról ebben a cikkünkben olvashatsz.)
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Rachel és Shane friss házasként érkeznek a White Lotus hotelbe, ám az újdonsült feleség bizonytalan, hogy jól döntött-e a házasságot illetően. A gazdag családból származó Shane ugyanis azt szeretné, ha a hagyományos férfi-női szerepek érvényesülnének a kapcsolatukban.
Rachel a titokzatos olasz írónő négy kötetből álló Nápolyi regényeinek első részét, a Briliáns barátnőmet olvassa (amiről itt olvashatod el a recenziónkat, ebben a podcastben pedig beszélgettünk róla). Erről Mike White a Wall Street Journalben így mesélt: „Imádom Elena Ferrante könyveit, bár kicsit trendi olvasmánynak tartom őket. Abban biztos voltam, hogy Rachel nem olyan karakter, aki valamiféle homályos, semmitmondó könyvet olvas. Olyan könyvet kerestem neki, amiből kiderül, hogy okos és követi a trendeket.”
A Briliáns barátnőm a Nápolyi regények első része, amelyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát kísérhetjük végig. Az elválaszthatatlan barátnők az 1950-es évek Olaszországában élnek, ahol együtt küzdenek meg az őket körülvevő szegénységgel. A két lány személyisége teljesen különböző, mégsem tudnak egymás nélkül boldogulni.
Malcoml Gladwell: Ösztönösen
Shane a hatrészes sorozatban végig ugyanazt a könyvet olvassa. White a Wall Street Journalnek így mesélt a Shane karakterének megfelelő könyv kiválasztásáról: „Gladwell bestsellere látszólag felkelti Shane érdeklődését, de közben nem kell túlságosan elmélyülnie benne.”
Az Ösztönsen Gladwell második könyve, amely népszerű tudományos kutatásokat mutat be a pszichológia, a tudattalan és a közgazdaságtudomány témájában, és szakértői vélemények alapján járja körbe a sztereotípiákat. A Gladwell könyveiről szóló cikkünkben azt írtuk róla, hogy "az első benyomás fontosságáról elmélkedik. Szerinte egy pillanatok alatt meghozott döntés is lehet olyan jó és hatékony, mint az, amit hosszú hónapokig tervezünk. Két másodperc alatt képesek vagyunk eldönteni, hogy szimpatizálunk-e valakivel vagy valamivel, ezt a röpke pillanatot viszont nem nevezné megérzésnek, mert nagyon is tudatosan történik. Könyvében arra volt kíváncsi, mi zajlik le bennünk abban a bizonyos két másodpercben, mikor hasznos és mikor félrevezető a hirtelen meghozott döntés, és mit kell tennünk, hogy még hatékonyabban tudjuk dönteni, kevesebb mint fél perc alatt."
Frantz Fanon – A föld rabjai és Camille Pagila – Sexual Personae
Szintén Olivia és Paula olvasmányai, amik a lányok elmondásai szerint, csak „kellékek”, hiszen a sorozatban szinte minden nap új könyvekkel láthatjuk őket.
Fanon martinique-i származású, francia pszichiáter, az algériai függetlenségi mozgalom egykori harcosa volt, aki a könyvben pszichológiai elemzést ad a gyarmatosítás és a dehumanizáció hatásairól, illetve azok társadalmi, politikai és kulturális következményeire világít rá. 1961-es könyvében megmutatta, hogy a kolonizáció nemcsak a gyarmatosított népek kultúráját, lelkivilágát nyomorítja meg, hanem az elnyomás az elnyomók személyiségét is eltorzítja. Sokat elemzi a mindkét részről megnyilvánuló kegyetlenséget és erőszakot, és rámutat a kivívott függetlenséggel járó várható politikai, gazdasági és kulturális nehézségekre is.
Pagila 1990-es munkája a szexuális dekadenciáról szól a nyugati irodalomban és képzőművészetben. A szövegben olyan művészekről és írókról ír, mint Botticelli, Leonardo, Spencer, Shakespeare.
Judith Butler: Problémás nem
A könyv csak egy röpke pillanatra bukkan fel Paula táskájában. A filozófus 1990-ben publikált munkája nagy hatással volt a feminizmusra, valamint az identitás kutatására, és a tudományos körökön kívül is népszerű lett. Butler itt rámutat, hogy a feminizmus hibázott, amikor megpróbálta "létrehozni a nőt", mint hasonló jellemzőkkel és értékekkel leírható kategóriát. Szerinte problémás, ha a társadalmat férfi és nő kettősségére osztják fel, mert az korlátozza az egyéni lehetőségeket, a választás és az ellenállás szabadságát.
Aimé Césaire – Discourse on Colonialism és Jacques Lacan – Écrits
Ezeket a könyveket az nyaralás végén, a repülőtéren olvassa Olivia és Paula. Césaire francia költő és politikus 1950-ben publikálta esszéjét, amely a gyarmatosítás hatását vizsgálja nemcsak a gyarmatosítottak, hanem a gyarmatosítók szemszögéből is.
Lacan munkája a másság, másmilyenség témájával (például a szexuális különbözőséggel is) foglalkozik a kultúrában és a társadalomban.
