Ha társadalomként fejlődni akarunk, tolerálnunk kell a kisebbségi véleményeket is?

Ha társadalomként fejlődni akarunk, tolerálnunk kell a kisebbségi véleményeket is?

Hol van a szólásszabadság határa? Lehet egyáltalán neki? És hol kezdődik a cenzúra? Létezik-e szükséges cenzúra? Az elmúlt években egyre hevesebben izzik a vita ezekben a kérdésekben, gyújtósként ezúttal a közösségi média felületei szolgálnak. A Brain Bar vendégeként szeptemberben Magyarországon járt Jeremy Kauffman, aki a saját fejlesztésű fájl- és videómegosztó platformjain a szólásszabadság egyik élharcosaként elutasít bármilyen korlátozást vagy cenzúrát - az aktuális törvényeket leszámítva. Az álláspontja rengeteg kérdést felvet, az előadása után ezekből néhányt fel is tudtunk tenni neki.

Sándor Anna | 2021. december 10. |

Az elmúlt évek során a magyar közéletbe is beszivárgott már az az ellentmondásos helyzet, hogy a közösségi média platformjai (Facebook, Twitter, YouTube stb.) magánvállalkozások, így ugyan emberek milliárdjai használják napi szinten a szolgáltatásaikat, tehát a történelem folyamán soha nem látott módon tágították ki a nyilvánosság terét, közben a saját szabályzataikkal korlátozzák is, hogy a felhasználó mit tehet és mit nem az online térben.

Hogy ezek a kérdések mennyire húsbavágóan túlmutatnak azon, mint amikor mondjuk a Facebook algoritmusa nem enged posztolni vagy utólag letilt egy olyan klasszikus festményt, amin meztelen női mell látható, arra a cancel culture jelensége éppúgy rámutat, mint az amerikai Capitolium ostroma, amikor a választást elvesztő Donald Trump hívei - részben a volt elnök támogató beszédét és tweetjeit követően - 2021. január 6-án megtámadták az amerikai szövetségi állam egyik legfontosabb szimbolikus helyszínét, a törvényhozás épületét.

-

A LBRY és az Odysee alapítója és vezető arca, Jeremy Kauffman pedig az eddig vázolt dilemmákkal kapcsolatban bizonyos szempontból tökéletes választásnak bizonyult a Brain Bar vendégeként - pro és kontra is. Az általa feszegetett kérdések ugyanis nagyon aktuálisak, a megoldási javaslatai viszont ellentmondásosak, legalább is termékeny vitára adnak alapot. A Kauffman és csapata által létrehozott platformokon gyakorlatilag nincs moderálás (illetve minimális, a keresések számára teszik elérhetetlenné a problémás tartalmat), ezt részben a blockchain technológia el is lehetetleníti.

Mi az a blockchain?
A magyarra blokkláncnak fordított technológia egy olyan adatbázis, amiben az információkat nem egy centralizált hálózaton, tehát egy központi szerveren tárolják (mint egy bank, hivatal vagy a Facebook, Twitter), hanem egy elosztott hálózaton, amihez mi is csatlakozunk. Mindenki, aki használja ezt az elosztott hálózatot, tárolja is az adatokat, ami által az összes tranzakció mindenki számára nyilvános lesz, azaz átlátható. Ez érvényes a pénzmozgásra vagy a fájlcserére is: azt látjuk, honnan hova ment az adat, azt nem, konkrétan kié.

Maga Kauffman azon az állásponton van, hogy bármit lehet mondani, megjelentetni addig, amíg arról a bíróság meg nem állapítja, hogy törvénybe ütközik. Ezzel viszont vannak problémák, hiszen a véleménynyilvánításnak a jogban is van egy olyan szürke zónája, aminek a felderítése éppen most zajlik. Erre pont Kauffman platformjai is szolgálnak példákkal: 

  • 2020 végén és 2021 elején a LBRY népszerűsége elképesztő mértékben megnőtt. Januárban 250 százalékkal többen regisztráltak új felhasználóként, mint az előző hónapban. A New York Times cikke szerint úgy tűnik, az új felhasználók Trump követői, fehér felsőbbrendűséget hirdető szélsőségesek, illetve a fegyvertartás támogatói, akiket a YouTube felfüggesztett a videóik tartalma miatt.
  • Áprilisban az Odysee-n már mintegy tízmillió videó volt, a legnézettebb ezek közül egy olyan, ami a Covid-19 vakcinák biztonságosságát kérdőjelezi meg. Májusban a Guardian talált olyan videókat a platformon, amik antiszemita összeesküvés-elméleteket propagáltak, dicsőítették Adolf Hitlert és más nácikat, valamint neonáci pártok találkozóiról tudósítottak. A Guardian számolt be arról a kiszivárgott e-mailről is, amiben a LBRY egyik vezetője, Julian Chandra azt írta az Odysee moderátorainak, hogy az nem elég ok egy videó eltávolítására, ha “a nácik videókat csinálnak a fehér faj felsőbbrendűségéről”. Ez úgy derült ki, hogy az e-mailt véletlenül elküldték annak a felhasználónak is, aki panaszt tett a platform neonáci tartalmai miatt.
  • Szintén ide tartozik, hogy amikor szeptemberben az interjúra készülve rákerestem a YouTube-on a LBRY-re és az Odysee-re, az első öt találat egyike egy magyar koronavírus-tagadó csatorna videója volt, ami arról tájékoztatott, hogy a YouTube tartalmi korlátozásai miatt átköltöztek Kauffman platformjára.

A cikk elején feltett kérdések mellé így felsorakoznak például azok is, hogy hol húzódnak szólásszabadság és gyűlöletbeszéd határai. Létezik-e szabadság egyéni és társadalmi felelősségvállalás nélkül? Ha a szólásszabadság jegyében bizonyos platformok a szélsőségesek mentsvárává válnak, kié a felelősség, ha az ott látott videók alapján valaki fegyvert ragad és emberekre támad? Kauffman Brain Baros fellépése a blockchain mellett elsősorban a szabadságról szólt. A pódiumbeszélgetést követően lehetőséget kaptam röviden kérdezni őt másról is. 

Az utcán sem mész oda valakihez, hogy befogd a száját, ha nem tetszik, amit mond

Kauffman az internet gyermekének tartja magát, mert egészen fiatal korától online volt. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején pedig ez az új technológia nagy reményekkel kecsegtetett, hogy szabaddá válik a kommunikáció, és mindenki azt mond, amit akar másoknak. Ez viszont szerinte az elmúlt évtized folyamán, különösen az elmúlt években radikálisan megváltozott, és az internet sokkal korlátozóbb lett. Kitért a törvényhozásra is, és példának Magyarországot hozta, ahol szerinte probléma, hogy a törvényekkel korlátozzák az újságírást, vagy hogy milyen könyvet lehet kiadni.

-

@Brain Bar. Balra: Jeremy Kauffman

A moderátor ezen a ponton felvetette, hogy ő maga szülőként is átéli azt, hogy félti a gyerekét a világhálótól. Kauffman szerint a korlátozásokról való döntést mégis inkább a szülőknek kéne meghozniuk, nem egy államnak vagy nagyvállalatnak. Az ilyen aggodalom szerinte régre nyúlik vissza, szinte minden technológiai újítással kapcsolatban megjelent. Azt is elismerte, hogy ha az emberek szabadon beszélhetnek, az egy kicsit mindig nyugtalanító, viszont összességében szerinte jobb, ha teljes a szólásszabadság.

A moderátor kérdésére, miszerint létezhet-e olyan szituáció, amikor el kell hallgattatni valakit, mint történt az Trumppal a Capitolium ostroma után, Kauffman elmondta, hogy a saját platformjain arra törekednek, hogy az emberek maguk dönthessék el, mit akarnak látni és hallani. Különösen az aggasztja, kiknek adjuk át a hatalmat, hogy döntsön ezekről a dolgokról: a kormányoknak és a világ legnagyobb vállalatainak, amik korábban minden más területen megbízhatatlannak bizonyultak. A beszélgetésben itt kitértek arra is, hogy 

a legtöbb ember a saját internethasználatával kapcsolatosan optimista, és úgy véli, hogy tud mérlegelni és szabadon akar dönteni, másokról viszont jellemzően pesszimistán gondolkodunk és az ő esetükben a korlátozásokat támogatnánk.

Az ilyen külső kontrollal ellentétben a blockchain technológiával működő LBRY Kauffman szerint azt teszi a közléssel, a tartalom megjelentetésével, amit a bitcoin a pénzzel. Azaz bármit teszünk közzé, legyen az saját könyv, videó, film stb., az ellenőrzésünk alatt tartjuk, abba egy külső fél nem tud belenyúlni. Kauffman itt példaként hozta azt a különbséget is, amikor bérlünk vagy a tulajdonunkban van egy ingatlan. A hagyományos 2.0-ás közösségi médiafelületeken tulajdonképpen bérlők vagyunk, és a tulajdonos bármikor bármilyen szabályozást, feltételt megváltoztathat vagy kidobhat minket. Kauffman elmondta, hogy ő személy szerint nem ért egyet mindenkivel, aki publikál a platformjain, és azt sem gondolja, hogy csupa jó ember használná ezeket a platformokat, de szerinte ez nem számít: ahogy az utcán sem megyünk oda két beszélgető emberhez és fogjuk be a szájukat, az online térben sem kellene ezt tenni.

Amikor a moderátor felvetette, hogy azért mégis vannak olyan tartalmak, amiket nem akarunk, hogy szabadon terjedjen, például a gyerekpornográfia, Kauffman elmondta, hogy természetesen van egy határ abban, hogy a tartalom illegális vagy legális-e. A blockchain esetében is megvan a technológiai lehetőség, hogy beazonosítsák azokat a csatornákat, amiken illegális tartalom fut, tehát szerinte a jelenlegi állapotokhoz képest ez a technológia nem könnyíti meg az elkövetők, terjesztők helyzetét. Viszont ahogy egy e-mail esetében, amibe nem lehet kívülről belenézni, a blockchain technológiánál is meg kell találni a konkrét komputert és személyt, aki az illegális tartalmat terjeszti.

A törvényesség kérdése persze felvetette, hogy mi a helyzet, ha két különböző országban élő felhasználóra más törvények vonatkoznak. Kauffman pedig elmondta, hogy egy olyan modellen dolgoznak, amin a felhasználónak majd be kell állítania, melyik törvényi fennhatóság alá esik, így csak a rá vonatkozóan legális tartalom futhat be hozzá.

-

A beszélgetés vége egyre filozofikusabb irányba fordult, ahol Kauffman ismét kifejtette, hogy a közösségi média hatására szerinte bizalmi válság alakult ki, amiben az emberek kevésbé hisznek az elitnek. Példának a berlini falat hozta, ami szerinte annak a szimbóluma lett, hogy ahol falakat építenek és megerősödik a kontroll, az valójában nem a nagyobb erőfölény jele, hanem a gyengülésé.

“Az aranyszabály, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy azt szeretnénk, hogy velünk is bánjanak”

A nyilvános beszélgetés után röviden személyesen is kérdezhettem Kauffmant, aki a LBRY kapcsán elmondta, hogy a technológia alkalmas arra, hogy könyveket is megosszunk rajta, bár elismerte, hogy még nincs rajta túl sok. Amit ők nyújtani tudnak, hogy közvetlenül kötik össze az írót az olvasóval, és így kihagyható a kiadói szint. Az író így magánál tudja tartani a kontrollt a könyve felett, legyen szó tartalmi kérdésekről vagy a bevételéről. (Igaz, elesik a kiadók biztosította terjesztési előnyöktől, kapcsolatoktól is - SA.)

A moderálás hiánya kapcsán kifejtette, hogy szerinte hiba, ha csak aggódunk miatta, mert meg kell látni ennek az előnyeit is. Már csak azért is, mert szerinte a felhasználói többségét nem azok adják, akiket a tartalmaik miatt máshonnan kitiltottak. Kauffman szerint, ha zavar minket, hogy bizonyos könyvek kiadását, forgalmazását tiltják vagy korlátozzák, akkor nem kérhetjük, hogy más tartalmakat viszont igenis tiltsanak vagy korlátozzanak. Hangsúlyozta, hogy a csapatával nem az a céljuk, hogy dezinformációkat terjesszenek, hanem az, hogy a felhasználóiknak átadják a kontrollt a saját tartalmaik felett. 

Arra, hogy érez-e felelősséget abban, hogy platformot biztosít azoknak, akik félrevezető vagy gyűlöletkeltő tartalmakat osztanak meg, elmondta, hogy ők választási lehetőségét akarják megadni az embereknek. Ha társadalomként fejlődni akarunk, tolerálnunk kell a kisebbségi véleményeket is.

Szerinte nagyon sokszor ezeknek a kisebbségeknek nincs igazuk. De ha nem tűrjük el őket, akkor kihagyjuk azokat a lehetőségeket is, amikből valami jó születhet.

Mikor rákérdeztem, hogy van-e terve arra, ha valami nagyon erőszakos dolog történik, és az elkövető egy Odysee-videót vagy csatornát nevez meg inspirációként, Kauffman ismét elmondta, hogy technikailag be tudják azonosítani az illegális tartalmakat, majd hozzátette, hogy a 20. század legnagyobb erőszakos tettéért nem egy magányos elkövető a felelős, sőt, bárki megnézheti online, hiszen a hirosimai atombomba felrobbanásáról szóló felvételek megtalálhatóak a YouTube-on. Szerinte a legveszélyesebb erők a Földön nem egyes személyek, hanem jellemzően a kormányok. 

Arra a kérdésre, hogy anarchista-e, előbb annyit mondott, talán, majd hozzátette, hogy azt szeretné, ha az emberek úgy élhetnének, ahogy szeretnének. Szerinte kísérleteznünk kéne az együttélés és társadalmi berendezkedés új formáival, ahogy kipróbáltuk a demokráciát is. Szerinte, ha az emberek anarchiában akarnak élni, hagyni kell nekik, és ha királyt akarnak, akkor azt is hagyni kell, hogy királyuk legyen. Az pedig persze már a probléma része, hogy megesik, hogy ez a két csoport szomszédja egymásnak, ami miatt szerinte még fontosabb, hogy toleráljuk a különbségeket.

Azzal a törekvéssel kapcsolatban, hogy fel kell térképeznünk, hol húzódnak a szólásszabadság és a cenzúra, a véleménynyilvánítás és a gyűlöletbeszéd határai, azt mondta, hogy nevezhetjük erkölcsi relativistának, de szerinte az ilyen mérlegelések során nem egy közösségi norma, hanem az egyéni értékeink tükröződnek. Úgy gondolta, hagyni kéne, hogy mindenki a saját értékválasztásai szerint éljen, nem pedig ráerőszakolni másokra az értékeinket. Szerinte az az aranyszabály, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy azt szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. 

A cél, hogy megtaláljuk a módját, hogy úgy éljünk egymás mellett, hogy ha nem is értünk egyet a másikkal, hagyjuk, hogy a saját elvei mentén éljen.

Ehhez gyorsan hozzátette, hogy tudja, hogy ez mennyire nem reális elképzelés. Viszont ahogy a legtöbb ideál és eszme esetében, ha nem is lehet megvalósítani, törekedni lehet rá.

Hírlevél feliratkozás




Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

David Sax: Lecserélhettük volna a nyomtatott könyvet ebookra, mégsem tettük meg

David Sax a Brain Bar vendégeként az analóg forradalomról beszélt. Meghallgattuk az előadását, majd pár kérdést is feltettünk neki a témában.

...
Hírek

Metaverzumot építenek a Facebookból, de az ötletgazda sci-fi íróval nem szerződtek

A metaverzum lényegében egy szimuláció lesz, amiben a felhasználók az avatarjaikon keresztül valós időben kapcsolatba léphetnek egymással.

...
Nagy

A szólásszabadság vezeti a népet - Erdős Virág: ezt is el

Hírek
...
Podcast

Minél kevésbé kompetens valaki egy témában, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását

...
Beleolvasó

A München a világháború előtti utolsó pillanatba vezet, amikor még hittek a békében

...
Hírek

Betiltották a Maust egy amerikai iskolában a meztelenségre hivatkozva

...
Hírek

Frida Kahlo naplója végre magyarul is megjelenik

...
Hírek

100 éves lenne Göncz Árpád, egykori otthonából emlékhely lesz

...
Hírek

Ferenc pápa Bruck Edithet fogadta a Vatikánban

...
Szórakozás

Anne Frankra és a holokauszt gyerekáldozataira emlékezik a Párhuzamos történetek

...
Szórakozás

Queen-koncertfilm, Kertész, hősnők [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Nézz bele a Briliáns barátnőm harmadik évadába!

...
Podcast

Tarantino jobban tette volna, ha novellafüzért ír “regény” helyett?

Varró Attilával, a Volt egyszer egy Hollywood szaklektorával beszélgettünk Tarantinóról, az íróról, a könyv és a film kapcsolatáról, az 50-60-as évek Hollywoodjáról, és arról is, milyen kihívásokkal szembesül a szaklektor, ha a kaszkadőrők főnökéről van szó?

Szerzőink

...
Bányász Attila

Az elveszett lelkek földje, ahol fiúknak születnek a lányok

...
Sándor Anna

Boldizsár Ildikó: A népmesék nem biztonságot adtak, hanem erőt, hogy megváltoztassam az életem

...
Ruff Orsolya

Thomas Cromwell története nem egy poros történelmi história, hanem egy kortárs politikai thriller

...

Tarantino jobban tette volna, ha novellafüzért ír “regény” helyett?

...

Minél kevésbé kompetens valaki egy témában, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását

...

Boldizsár Ildikó: Hétmilliárd individuum csap össze ahelyett, hogy közösséget alkotna

...

Alex Schulman: Minden írásomban megbocsátok az anyámnak

A hét könyve
Kritika
Gerlóczynál a család elhallgatásokkal teli fikció
...
Kritika

Thomas Cromwell története nem egy poros történelmi história, hanem egy kortárs politikai thriller

A Tudor-trilógia harmadik részében Hilary Mantel egészen mélyre visz a kicsinyes intrikák és nagyhatalmi alkuk világába, így aztán testközelből szemlélhetjük végig egy komplett történelmi korszakot meghatározó férfi felemelkedését és bukását.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Az elveszett lelkek földje, ahol fiúknak születnek a lányok

Jennifer Clement könyve, az Elveszett lányok országa látlelet egy olyan társadalomról, amelyben a nő gyakran nem több használati tárgynál. Birtokba vehető. Kihasználható. Eldobható. Clement regényéből Imádság az elraboltakért címmel készült adaptáció, ami a Netflixen látható.

...
Szórakozás

Anne Frankra és a holokauszt gyerekáldozataira emlékezik a Párhuzamos történetek

Az Auschwitzba deportált 230 ezer gyerek és kamasz közül mindössze 700-an élték túl a tábort. A holokauszt gyerekáldozataira és túlélőire emlékezik az Anne Frank – Párhuzamos történetek című dokumentumfilm.

...
Szórakozás

Egy Rembrandt még ma is képes felbolygatni a világot

Milyen érzés egy Rembrandtokkal teli házban felnőni, miért vesz valaki öt éven keresztül heti egy festményt – és jut így tíz Rembrandthoz –, és hogyan lehet kiszúrni egy még katalogizálatlan mesterművet? Az én Rembrandtom azokat az embereket mutatja be, akik szenvedélyesen kötődnek egy-egy Rembrandt-képhez.