David Sax: Lecserélhettük volna a nyomtatott könyvet ebookra, mégsem tettük meg

“Kint álltunk a hóviharban a barátainkkal a tél közepén. Annyira hideg volt, hogy több tábortüzet is gyújtottunk, de a legjobb élmény volt az elmúlt évben” - mesélte David Sax a Brain Bar vendégeként az előadásán, amikor arról magyarázott, mennyire fontosak a közvetlen emberi tapasztalataink az életben.

A kanadai újságíró 2016-ban jelentette meg Az analóg bosszúja című könyvét (magyarul a Poketnél jelent meg 2020-ban), amiben amellett érvel, hogy ugyan évek (évtizedek) óta jövendöljük magunknak a digitális utópiát, és a digitális eszközök és megoldások valóban egyre több területet hódítanak meg az életünkben, közben egy másik tendencia is egyre markánsabban megfigyelhető:

az analóg reneszánsza.

Sax saját élménye erről a következő volt. 2007-ben digitalizálta a cédégyűjteményét, hogy az majd milyen hasznos lesz, de egyszer csak azon kapta magát, hogy nem hallgat több zenét. Mintha az, hogy a zene csak egy fájl a gépen, elvett volna valamit az egész élményből. Hamarosan aztán valaki rásózott egy adag lemezt, amiről Sax azt mondta az előadásban, hogy “az a tipikus baby boomeres, fehér amerikai, zsidó gyűjtemény volt, Barbara Streisanddal és Neil Diamonddal”. Viszont imádta - és azt vette észre, hogy ha vendégek jöttek hozzá látogatóba, nekik is nagyon tetszett. Megtapogatták a tokokat, nézegették rajtuk a képeket, elolvasták a szövegeket. “Ez ugyanaz az év volt, amikor kijött az első iPhone és belendült a Facebook” - mondta Sax, és hozzátette, hogy azóta egyre nagyobb az analóg eszközök piaca. Menők lettek a lemezek, a Polaroid fényképezőgépek, és bár lett volna rá lehetőségünk, hogy a nyomtatott könyvet lecseréljük ebookra, mégsem tettük meg.

Ez vajon csak a nosztalgiáról szól? - tette fel a kérdést Sax, és mindjárt meg is válaszolta. Szerinte az okok két fő forrásból táplálkoznak: az egyik a fej, a másik a szív. A fejhez tartozik minden, ami praktikus. Egyfelől, hogy naná, hogy felível az analóg javak piaca, ha el lehet adni őket. Ez önmagában viszont nem magyarázná azt, hogy miért jelentek meg a kilencvenes évek végén az összes nagy digitális cég - a Microsofttól kezdve a Google-ön át a feltörekvő startupokig - asztalain, a digitális jövőt tervező mérnökök kezében a papír jegyzetfüzetek. Itt számításba kell venni az idegtudományos tényeket is, hiszen számos kutatás bizonyította, mennyire fontos az emberi faj számára az érintés. 

Taktilis lények vagyunk, az agyunk egyszerűen máshogy működik, ha kézzel írunk le valamit, mintha gépelünk.

Ám Sax szerint a szívben lakozó okok legalább ennyire fontosak, ha nem fontosabbak. Irracionális, érzelmes, illogikus faj vagyunk, így szerinte az analóg egyszerűen azért fog mindig velünk maradni, mert örömet okoz nekünk. Örömet okoz birtokolni, fizikailag létrehozni valamit, vagy beleszagolni egy könyvbe. Hiába nehéz a könyv, húzza a hátunkat, vissza kell vinni a könyvtárba vagy le kell otthon porolni - egyszerűen boldoggá tesz. Sax szerint lehet erre azt mondani, hogy ez így dekadens vagy pazarló, de neki tetszik az a tény, hogy ha valaki elmegy hozzá, és körbenéz a könyvespolcain vagy a lemezein, akkor lesz egy benyomása arról, hogy kicsoda David Sax. Ezzel kapcsolatban aztán érkezett egy relevánsan kritikus kérdés az egyik nézőtől arról, hogy a klímaváltozás korában nem épphogy vissza kellene-e fognunk a fogyasztásunkat. Erre Sax azzal válaszolt, hogy ő egyáltalán nem új termékek vásárlására buzdít (leszámítva persze a saját könyvét, amivel viccelt párszor), hiszen ott vannak a vintage holmik, a használt ruhák, könyvek, lemezek, amikből bőven tudunk válogatni, és még növeljük is az élettartamukat.

Sax viszont az analóg alatt nemcsak a nem digitális tárgyakat érti,

számára analógok a személyes emberi élmények és tapasztalatok is.

Véleménye szerint a járvány pont arra mutatott rá, mennyire szükségünk van az emberi társaságra és kapcsolódásra, még akkor is, ha egyébként jó a közvetlen családunkkal együtt lenni. Találkozott például nemrég egy ismerősével, akinek fél éve meghalt a házastársa és Sax vigasztalásul megszorította a nő kezét - ami online nem tudott volna megtörténni.

Az előadás után alkalmam volt röviden beszélgetni Saxszel. Mivel a könyve a járvány előtti években jelent meg, érdekelt, szerinte hogyan tesztelte a járvány és a karantén az állításait, hiszen a digitalizáció, minden korlátjával együtt, sokat segített, hogy átvészeljük ezt az időszakot. “Sokáig azt gondoltuk, hogy a digitális eszközök lesznek a végső megoldás, de most, hogy csak a digitális volt, kiderült, hogy senki nem akar így élni. Azzal kecsegtettek, hogy a jövőben többé nem kell majd kilépnünk a házból, kiszállítják az ételt, dolgozhatunk, szórakozhatunk otthonról. Én meg úgy voltam vele, hogy kösz, nem. El akarok menni étterembe, el akarom vinni a gyerekeimet iskolába, és lehet, hogy nem akarok minden nap bemenni az irodába, de találkozni akarok az emberekkel, nem csak otthon ülni. És mások is így reagáltak” - mondta Sax.

Ugyanakkor felmerült, hogy vajon mekkora valós fenyegetést jelent a digitális átállás az analóg kárára, hiszen az Magyarországon is kiderült a járvány miatt, hogy közel sincs meg mindenkinek még az elégséges hozzáférése sem a digitális eszközökhöz, például hogy a gyerekeik be tudjanak kapcsolódni a digitális oktatásba. Azaz a digitális vs. analóg dilemma inkább egy bizonyos bevétel és életszínvonal felett releváns. Sax szerint ahogy a könyvek sem csak a gazdag és művelt emberek kiváltságai, amikor olyan nagy témákról beszélünk, mint az oktatás, minden kormánynak és a civil társadalmaknak is beszélniük kell arról, hogy mi lesz annak a hatása a jövőre, ha minden iskolát bezárunk és virtuálissá tesszük az oktatást. Így aztán a könyvek vagy lemezek vásárlásánál szerinte nagyobb kérdés az, hogy 

hogyan használjuk a technológiát a jövőben úgy, hogy az tényleg szolgáljon minket emberként, ne csak megvetessen velünk dolgokat.

Sax szerint a hétköznapokban mindenkinek magának kell megtalálnia a megfelelő arányt a digitális és az analóg között. Ő például mindig kinyomtatja, amit írt, mert azt vette észre, hogy papíron más dolgok jönnek elő a szövegből, mintha képernyőn olvasná újra. Emellett minden szombaton digitális böjtöt tart, és próbál távol maradni a telefontól. “A karantén alatt ez különösen nehéz volt, de életmentőnek bizonyult, mert akárhányszor a képernyő elé kerültem, őrületbe kergetett.” Általános tanácsa pedig, hogy mozogjunk, és minél gyakrabban menjünk ki a természetbe. “Egy telefon nem tud versenyezni az illatokkal, a látvánnyal, az érzéssel.”