„Amíg ezt írom, senkinek nem esik bántódása” – hangzik A merénylők fénykorának első mondata, amely egyszerre fenyegetés és felmentés, az olvasó pedig nem tud mit tenni, kíváncsian olvassa tovább egy tömeggyilkosságra készülő ember feljegyzéseit. Ezen a héten Fehér Renátó első regényét választottuk a hét könyvének, amely azon túl, hogy egy fontos társadalmi problémára tapint rá (mint a kollektív és szisztematikus megszégyenülés), egy jól megszerkesztett, bravúros nyelvi világgal tárja ezt elénk (olvass bele). A könyvet a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be, ahol Szegő Jánossal beszélgetett a szerző – beszámolónk ITT.
Most pedig 5 hasonlóan felkavaró és szociálisan érzékeny könyvet ajánlunk mellé.
„Prágában járunk, napjainkban, egy látszólag elkerülhetetlen, előre eltervezett tömegmerénylet előtt. Főszereplőnk – akire tervei szerint majd csak úgy hivatkoznak a nyomozók, hogy David K. – a merényletet megelőző napon elkezdi leírni gondolatait, ami helyenként napló, memoár, segélykiáltás és kiáltvány formáját ölti” – írtuk a hét könyve kritikánkban. A kötet lényegében nem rendelkezik szokványos cselekménnyel, egy folyamatos, el nem apadó monológot olvasunk, amelyben az incel-kultúra, a megszégyenítés, a pusztítás vágya és a férfiasság válsága egyaránt jelen van. Egy pedig biztos: nehéz olvasni, nehéz szembesülni a valósággal. Pont úgy, mint az alábbi kötetekben.
Böszörményi Márton: Fenevad
Együtt lehet-e érezni egy pedofillal? Mit jelent egy ilyen ember fejébe látni és úgy gondolkozni, ahogy ő gondolkozik? Böszörményi Márton legújabb regénye – amelyet szintén a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon mutattak be – korunk talán egyik legnehezebb témáját vizsgálja meg regényében: a pedofiliát (olvass bele).
A kötet 13 fejezetben és 13 hosszú mondatban, három egymásba olvadó idősíkon mutatja be egy pedofil ember életét. A gyerekkori traumák, a jelenkori vágyak és bűnök, illetve a jövőbeli bebörtönzés mind egyszerre van jelen egy fejezetben.
A szerző egy olyan gondolatfolyamot akart megalkotni, amely hasonlíthat egy ilyen jellegű ember gondolkozásához. A regény, bár nehéz olvasmány, fontos társadalmi problémára tapint rá, amit az utóbbi időben sok helyről hallunk visszhangozni, legyen szó akár a Szőlő utcai esetről vagy az Epstein-aktákról.
Helen Zahavi: Mocskos hétvége
Bella egy mindennapi nő, szeret eljárni szórakozni, mindennap dolgozik, délutánonként bevásárol, tévét néz, olvasgat, egy nap viszont nem bírja tovább és gyilkolni kezd, méghozzá férfiakat. Helen Zahavi ’90-es évekbeli klasszikusa egy fontos és megrázó olvasmány a nők elnyomásáról és a társadalmi felelősségről (olvass bele).
Bella ugyanis nem bolond, nem pszichopata és nem is bűnöző, hanem egy nő, akit addig zaklatnak a férfiak, hogy már nem bírja tovább és bármilyen segítségnyújtás híján a saját kezébe kell vennie az ügyet.
Így különböző változatos, már-már fétisszerű módokon gyilkolni kezdi azokat a férfiakat, akik visszaélnek vele, a végén pedig látszólag már neki sincs megállás. De vajon Bella a hibás vagy a rendszer, ami kitermelte őt?
Zoltán Gábor: Orgia
A 2010-es évek talán egyik, ha nem a legmegrázóbb könyve volt Zoltán Gábor 1944-45-ös nyilasterrort bemutató Orgia című regénye. A kötet, amelyet azt utóbbi időszakban több nyelven is megjelent, illetve egy svéd lap méltatta, nyelvében és témájában is igen megrázó.
Akár azt is mondhatnánk, hogy testközelből és sallangmentesen mutatja be, milyen volt a nyilasterror Budapesten, hogyan üldöztek és kínoztak embereket a nyilasok, és hogy mit jelentett akkor egyáltalán túlélni.
„A regényben egy kényszerből nyilasnak állt keresztény gyáros személyiségtorzulását követhetjük végig, és bepillanthatunk a gyilkosok hétköznapjaiba, akik számára a Dunába lőtt zsidók csak a perverz játékaik eldobható és bármikor pótolható résztvevői voltak, hőn áhított bundák és aranyórák, egy identitás nélküli, homogén massza, amivel bármit megtehettek” - írtuk a kötetről, amikor beválogattuk a 2016-os év legjobb könyvei közé. A szerzőnek nemrég új kötete is megjelent Nyilaskeltető néven, ami a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon debütált.
Szerhij Zsadan: Mezopotámia
A férfiakkal az utóbbi időben csak a baj van, és ez nem csak az ő hibájuk, hanem egy egész társadalom épült ki arra, hogy hamis és céltalan férfiképeket istenítsen. Fehér Renátó kötete mellett Zserhij Zsadan tavaly év végén megjelent Mezopotámia című novelláskötete is hasonló gondolatokkal szembesít, miszerint a férfiak elveszettek, hol a reflexszerű erőszak, hol pedig a kényszeres önpusztítás között választhatnak csupán (olvass bele).
Az ukrán szerző novellái 9, nem is annyira különböző férfisorsot mutatnak be, amelyben az alkoholizmus, a szociális és párkapcsolatok kiüresedése és a kényszeres erőszakosság kerül előtérbe.
„A kötet szerencsére nem tesz morális ítéleteket, sem bölcsességeket arra nézve, hogy mi lehetne vagy kellene hogy legyen egy férfi, csupán szembesít minket azzal a kiüresedett, valójában csak társadalmi reflexeket takaró fogalommal, amit a szó jelent” - írtuk a kritikánkban a kötetről.
Pion István: A Búbánat-völgyön át
Szintén egy megrázó kötet Pion István nemrég megjelent A Búbánat-völgyön át című regénye, amelyben gyerekkori bántalmazásról ír személyes tapasztalatok alapján. A szerző még 2021-ben nyilatkozott arról a 444-nek, hogy milyen bántalmazás érte egy egyházi iskolában gyerekként.
A kisregény egy felnövéstörténeten keresztül meséli el ennek érzelmi és szellemi terhét, illetve a bántalmazás feldolgozását.
A szerzővel podcastben is beszélgettünk a kötetről. „Amikor a szüleim először szembesültek ezzel a dologgal, akkor elképesztően nagy szeretetet kaptam tőlük, és ezért iszonyú hálás vagyok, de ahogy mindenki más, úgy ők sem értették, hogy valójában mi is ez, és miért nem beszéltem erről eddig. Azért nem beszéltem erről eddig, mert azt sem tudtam, hogy létezik” - mesélte a szerző a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon a könyv bemutatóján.
