Vajna Ádám költő, műfordító, a Hévíz, a Versum és az Észak folyóiratok szerkesztője, a Mastercard - Alkotótárs ösztöndíj egyik nyertese. Új regénye, az Ami valójában Fancsikán történt egy pikareszk, ami a 15. századba viszi vissza az olvasót. A fiktív Fancsikára új hóhér érkezik, és ezzel kezdetét veszi egy fekete humorú, szabadszájú és borzongató karnevál. A regény főhőse egy egész falu, olyan karakterek tűnnek fel a forgatagban, mint a mindentudó füves Magdi, a szaracén kalmár, a disznófarkú bíró uram, a várkapitány, a flagelláns Laci vagy a keménykötésű kocsmárosné. De vajon elég lesz-e a Szent Rókus kisujja, hogy Fancsika városi rangra emelkedhessen? A rövid, kalandos epizódok a középkori Magyarország társadalomszerkezetét, nyelvi világát és a valláshoz, a morális kérdésekhez való viszonyát is megidézik, nem kevés szatírával.
Vajna Ádám: Ami valójában Fancsikán történt - Legenda (részlet)
1
Dósarákosa felől jött, de azt mondta, nem dósarákosai.
Kérdés, rákészülés nélkül lefejezte a Nográdit, felhajtotta a Toportyán patkánypálinkáját, és kijelentette, hogy akkor ő megjött ide hóhérnak.
Hiába bizonygatták neki, hogy itt nincs annyi feladat, amihez állandó hóhér kellene, ez a nyomorult Nográdi is csak azért került Fancsikára, mert a Hódosi haduram idebaszta nekik Besszarábia felé vonultában, ez a nem dósarákosai mégis addig erősködött, amíg végül azt nem mondták neki, hogy jó, a régi hóhér háza végül is harminc éve üresen áll, ha annyira akarja, költözzön be oda. De fizetés darabbérben, kínvallatásért 50 dénár, akasztásért 1 forint, fejezésért 2 forint, ha valami falubelit meggyógyít, azt majd vele beszélje meg, egyébként meg a vár környékén eszébe ne jusson kóvályogni, különben következőnek őt magát végeztetik ki magamagával.
2
A várkapu hatalmas sasos címere alól kilépve még hallotta, ahogy a katonák utánaköpnek, a faluba leérve eladott két csomó hajat és a kivégzett jobb kisujját, aztán kettesben maradt a Nagykovács félhülye fiával, aki képtelen volt befogni a pofáját. Úgy beszélt, mintha éppen egy nagyon bonyolult kérdést akarna feltenni, amit muszáj előkészítenie a négy miatyánk-hosszúságú monológgal, különben a válaszadónak nem lenne tiszta, mire is adjon választ, aztán általában a negyedik miatyánk végén, valahol a „meg a gonosztól” közben (az új hóhér később többször is megszámolta) egy gyors váltással teljesen másról kezdett el beszélni. Csak amikor már úgy tűnt, nagyon hosszú ideje sétálnak, kérdezte meg a fiút, hogy messze van-e még a régi hóhér háza, mert most már szeretne lepakolni és megebédelni, mire a fiú megállt, és azt mondta, hogy ő nem tudja, merre van a régi hóhér háza, mert még csak tizenöt éves, hóhér meg ugye régebb óta nincsen, viszont ő is megéhezett, úgyhogy tényleg megvacsorázhatnának.
3
Az új hóhér sebgrádi volt. Ezt rajta kívül senki sem tudta, mert amikor megérkezett, csak annyi kérdeztek, hogy dósarákosai-e, mert látták, hogy a dósarákosai úton jött, és amikor azt mondta, hogy nem dósarákosai, akkor mondták, hogy na, akkor minden rendben, de azt már nem kérdezték, hogy hová valósi. Egyébként az emberek itt is pontosan ugyanúgy viselkedtek, mint a hóhér bejárta korábbi vidékeken, egyedül az tűnt fel neki, hogy a fancsikaiak valamiért nem hajlandóak tisztán ejteni a mondatok végét, mintha a közepén mindig rájönnének, hogy hülyeséget beszélnek, és ezért inkább gyorsan elharapnák. De ettől egyáltalán nem lettek kevésbé rokonszenvesek az új hóhér számára, sőt.
4
A régi hóhér házát végül teljesen véletlenül találták meg, miután megvacsorázták az új hóhér maradék kérges sajtját és kenyerét. Éppen fölkerekedtek, hogy visszamenjenek a faluba, amikor egy-két miatyánkkal később az új hóhér a szeme sarkából kiszúrta, hogy mintha lenne valami az erdő közepén, valami alig látható faépítmény. A legárulkodóbb jelnek az bizonyult végül, hogy ez volt az egyetlen ház a környéken, ahonnan nem látszott a vár.
5
A házon viszont valóban látszott, hogy harminc éve nem lakott benne senki, a repkény nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé futotta be, az árnyékszéket pedig valami nagyobb állat néhány éve kidönthette, bár még így, félig összetörve is ott virított az ajtaján a szívecske alakú lyuk. Az új hóhér kizavart egy egércsapatot a régi hóhér házából, leterítette a köpenyét az egykor bizonyára döngöltnek nevezhető padlóra, és kijelentette, hogy ő most aludni fog, a Nagykovács félhülye fia, hogy is hívnak, Peti, meg ha gondolja, addig újra összerakhatja az árnyékszéket. Vagy felőle a saját anyját is megbaszhatja, ha ahhoz történetesen több kedve van, gondolta már csukott szemmel mellé a hóhér, de bizonyára csak mert nagyon elfáradt.
6
A Peti meg, miután az új hóhér nagyjából fél miatyánk alatt horkolós álomba merült, elindult haza az apja szerszámaiért, eltévedt az út és a folyó között húzódó erdősávban, rátalált a folyóra, a partról megpillantotta a várat, és mivel nem akarta szem elől téveszteni, átgázolt a folyón, a túlparton rátalált az útra, hazament, elhozta az apja szerszámait és néhány szöget, nagy nehezen visszatalált a most már új hóhér házához, megjavította az árnyékszéket, beleszart, visszavitte az apja szerszámait és a maradék szögeket, aztán megebédelt otthon még egyszer, mert jó étvágyú fiú volt a Peti, mondta is neki mindig az anyja, hogy Peti, aki a szart is megeszi, és ezen valamennyiszer együtt nevetett az egész nagy család.
7
A vár körül lassan minden visszatért a normális kerékvágásba, az asszonyok főztek, a férfiak a bálnádi csatában részt vevő seregek jobb és bal szárnyainak eltérő stratégiai felfogásairól diskuráltak, egyedül a gyerekek bámultak még mindig maguk elé üres tekintettel, amikor megérkezett a prókonyi hóhér a fiával, hogy na, mire mondták neki, hogy nincs már kit kivégezni, elintézte az új fancsikai hóhér. A prókonyi hóhér felnevetett, hogy jó vicc, basszátok meg, na, mire mondták neki megint, hogy ők nem viccelnek,
tényleg intézkedett már az új fancsikai hóhér, ha akarja, megnézheti a fejet, ott van a temető melletti gödörben.
Erre a prókonyi hóhér csóválni kezdte a fejét, hogy hát, basszátok meg, direkt elhoztam a fiamat, hogy végre gyakoroljon egyet élőben is, mert olyan ügyes már a szalmabábuval, nem igaz, Jani, olyan ügyes vagy már, mire mondták neki, hogy hát az bizony kár volt, mert, és itt kihúzták magukat, Fancsikának most már állandó hóhérja van. Majd szólnak, ha esetleg nem válik be, de addig nem tartanak igényt a prókonyi hóhérnak meg a Jani fiának szolgálataira, sok szerencsét kívánnak viszont a Janinak, mert tényleg jó gyereknek tűnik, biztos ügyes hóhér válik belőle.
8
Alig ment el a prókonyi hóhér meg a Jani fia, amikor a település szélén feltűnt jellegzetes hóhérkardjával az oldalán a kótányi hóhér is. Már épp elkezdték mondani neki, hogy fatto, finito, basta, mely szavakat az olasz építőmesterektől tanulták, akik a vár bástyáinak újjáépítésén dolgoztak nem is olyan régen, és nem bírták a Toportyán patkánypálinkáját, de a kótányi hóhér megnyugtatta őket, hogy nem dolgozni jött, a füves Magdit keresi, mert irgalmatlanul fáj neki a hugyozás. Bólogatni kezdtek erre a fancsikaiak, hogy igen, tényleg a füves Magdi a legjobb gyógyító a vármegyében, a Fingós Kolost is ő gyógyította ki a segghurutból, azóta se tudják, minek hívják, és elmagyarázták a kótányi hóhérnak, hogy merre találja a füves Magdit, de hogy vigyázzon vele, mert nagyon hirtelen haragú, és aki Magdának szólítja, azt megüti.
9
A füves Magdi is az új hóhér házát körülvevő erdőben lakott, csak az út másik oldalán. Nem volt egyébként nehéz megtalálni a kunyhóját, mert fákra kötözött színes rongyok vezették a kuncsaftokat a füves Magdihoz, akit természetesen mindenki boszorkánynak gondolt a faluban, csak hát ezt nem merték kimondani, mert akkor megátkozza őket, annyit meg senkinek nem ért a dolog. Persze főleg azóta nem ért annyit, hogy a füves Magdi messzi földön híressé vált gyógyító képességeiről, és így az őt felkeresők révén némi bevételt is termelt a falunak, emiatt pedig egy esetleges feljelentés azt is magával vonta volna, hogy a fogadó vendégszáma megcsappan, márpedig a fogadó a falu leggazdagabb intézménye volt, és hát, ha a füves Magdit nem volt jó ötlet magukra haragítani, akkor a kocsmáros Bandi feleségét még kevésbé volt jó ötlet. A kocsmáros Bandi feleségének ugyanis ténylegesen voltak verőlegényei, és a verőlegények ténylegesen nyomorítottak már meg fizetni nem hajlandó vendégeket, a megnyomorítás pedig határozottan valódibb veszélynek tűnt, mint hogy a füves Magdi esetleg disznófarkat varázsol az ember fenekére. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen esetleges disznófarkat nem mindenki élt volna meg kifejezetten rossz dologként, de erről majd később.
10
A kótányi hóhér, hogy a tisztásra kiérve megpillantotta a füves Magdi házát, hangosan elkiáltotta magát, hogy adjon Isten, azzal közelebb lépdelt, és letolta a nadrágját, hogy a füves Magdi is szemügyre vehesse a húgycsőnyílását vidámpirosra színező foltot. A füvesasszony rögtön, ahogy kilépett a kunyhójából, végigmérte a beteget, és felismerte a problémát, úgyhogy meg is kérdezte a kótányi hóhért, hogy na, mégis kivel feküdt össze az elmúlt uszkve egy hónapban a feleségén kívül, mire a kótányi hóhér megesküdött a gyerekei életére, hogy csakis a feleségével. Így aztán
a füves Magdi megkérdezte tőle, hogy és a kedves felesége kivel feküdt össze az elmúlt uszkve egy hónapban rajta kívül, hiszen ez esetben egyértelmű, hogy felszarvaztak, te szerencsétlen,
de ezt a kótányi hóhér kikérte magának, és végül kidüllesztett mellel bevallotta, hogy a kótányi földesúr nagyobbik lánya rákapott titokban a hóhérhúsra. Ha érti a Magdi, mire gondolok. A füves Magdi értette, de azért biztos, ami biztos, pofon vágta, hogy ő nem Magdi, hanem füves Magdi, majd fejét csóválva kijelentette, hogy már megint arra a következtetésre kell jusson, hogy az összes nemeskisasszony egy teliberakott betyárribizli. Azzal visszament a kunyhóba, hogy egy kis agyagedénnyel a kezében lépjen ki onnan, és a kótányi hóhér kezébe nyomja, mondván, 70 dénár lesz, és ha nem múlnak a tünetei aratásig, akkor jöjjön vissza.
Nyitókép: Scolar Kiadó
