Az emberiség egyik legnagyobb tabuja és bűne talán mind közül: a pedofília. Nem kell messzire menni, hogy lássuk, mennyire aktuális is ez a probléma, elég csak az elmúlt fél év történéseire gondolni, például Epstein-aktákra vagy a Szőlő utcai esetre. Az irodalomban mégis kevéssé jelenik meg a téma, és talán nem véletlenül, ugyanis mind az írónak, mind a befogadónak kihívást jelenthet. Böszörményi Márton Fenevad című regénye mégis szembenéz ezzel a megbocsáthatatlan bűnnel (olvass bele!).
Hogyan ismerhető meg a gonosz? Mit jelent egy pedofil fejével gondolkodni íróként? Kell-e különbséget tenni ember és „szörnyeteg között? És mi az a félelem, ami az emberben bekapcsol, amikor gyereke születik? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon a szerző és Tóth Ramóna Mirtill, a Kalligram Kiadó szerkesztője.
Megismerhető az emberi gonoszság?
A kötet szerkesztője felvezetésként arról mesélt, hogy a Fenevad egy érdekes fordulópont lehet Böszörményi eddigi életművében, ugyanis a korábbi két kötete (Meixner Józsefné apoteózisa, Infected Monstrum) a pszichothriller műfaját képviselték, a mostani regénye viszont egy ellépést jelenthet a zsánerirodalomtól. Ami viszont az eddigi három kötetet összeköti, az a félelem és annak ábrázolása:
Az előző könyvekben is a félelem érdekelt, viszont itt az ember válik gonosszá. Az érdekelt, hogyan ismerhetjük meg a másik emberben a gonoszt”
– mesélte a szerző.
A váltást viszont nemcsak az írói stílus alakulása és a téma indokolta, hanem az is, hogy Böszörményinek gyereke született, ami bekapcsolt benne egy félelmet, amit korábban még nem érzett:
Az első gyerekem születésekor indult be ez a félelem. Ennek akartam utánajárni, fel akartam dolgozni ezt a félelmet, ami bennem kialakult”.
Ezzel pedig egy több éves kutatómunka indult el, amely során részletesen utánajárt a témának. Így amikor Tóth Ramóna felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben ez a téma mintha nagyon előtérbe került a fentebb említett ügyek miatt, Böszörményi már arról számolt be, hogy szinte meg sem lepték ezek a dolgok, annyira beleásta magát az utóbbi években. Tudta jól, hogy ilyen dolgokkal tele van a világunk, sajnos.
Ember vagy szörnyeteg?
A Fenevad egy pedofil szemszögéből mutatja meg a gyerekbántalmazást. Ilyenkor természetesen jöhet fel a gondolat, hogy az ilyen embert szörnyetegnek, fenevadnak nevezzük. Tóth Ramóna viszont egy érdekes szempontot említett meg a beszélgetésben: szerinte fontos megjegyezni, hogy ha szörnyetegként hívunk valakit ilyen esetben, akkor mintha az emberségét vennénk el, ezzel pedig a felelősséget is levesszük róla. Hiszen egy szörnyeteg az emberi elvárásokon és törvényeken kívül áll(hat).
Böszörményi szerint ez a megkülönböztetés nagyon fontos a kötetnél:
Itt nem vérfarkasokról van szó, az említett ember nem külső jegyek vagy különleges képességek miatt lesz szörnyeteg, hanem a döntései miatt. Nagyon is ember, viszont embertelenül viselkedik”.
A szerző szerint fontos különbséget tenni az állatias és emberi gonoszság között. A kötet címadásának menete is ezt mutatja: eredetileg az Ördög címet viselte volna a regény, de a szerkesztés alatt rájöttek, hogy az ördög általában rafinált, intelligens alak, aki az eszét használja ahhoz, hogy megrontsa az embereket, míg egy fenevad sokkal inkább képviseli a zsigeri, állatias kényszereket, vágyakat.
A szerző számára fontos volt, hogy bemutassa, miként veszi át az ember felett a hatalmat ez a kontrollálhatatlan kényszer.
Ezért is döntött úgy a regény írása közben, hogy a főszereplő nemcsak pedofil, hanem sorozatgyilkos is lesz a cselekmény alatt, ugyanis az állatiasság, elvetemültség teljes árnyalatát akarta ábrázolni. A kötet az elmúlt évek alatt pont ezért több változatot is megélt, hol durvább, hol enyhébb változatokat mutatva a karakterről, Böszörményi sokáig próbálgatta, mit is bír el a karakter és a könyv.
A számomra tisztán megjelenő gonoszt akartam bemutatni”
– mesélte a szerző.
Belehelyezkedni egy pedofil fejébe
A kötet a témáján túl egy sajátos szerkesztési módot is kapott, mivel az egész regény 13 mondatból áll, mindegyik mondat egy-egy fejezet, amelyek mind sajátos időkezeléssel dolgoznak: a fejezet elején a múlt, a közepén a jelen, a végén pedig a jövő jelenik meg. Így a főszereplő életét hármas tagolásban ismerhetjük meg.
Tóth szerint a kötet remek érzékkel használja az egyes idősíkokat, mivel mindig akkor vált, mikor brutális erőszak következne a történetben. Böszörményi meglátásában ez kardinális pont volt az írás közben:
A karakternél ez egy fontos szempont, hogy máshogy látja az időt, mint mások. Számára összemosódik a múlt a jelennel, a jövő pedig nem létezik”.
Ezért választotta a narráció alapjaként a tudatfolyamot, amelyben a gyerekkor traumái, a jelen bűnei és a jövő börtönbüntetése mind egyszerre van jelen. A megírás közben így arra is kellett gondolnia a szerzőnek, hogy mi az a logika, ami mozgat egy ilyen embert:
„Legnehezebb egy ilyen ember fejébe belehelyezkedni. Ezt írás közben éreztem, tudtam, hogy mit gondolhat, de azóta sikerült kilépnem belőle”.
A kötetben egyetlen kiút nyílik a főszereplőnek arra, hogy feloldozzák a bűnei alól. Ez egy roma vallásos fiú képében jelenik meg, aki a börtöntársa lesz az elkövetőnek. Böszörményi szerint viszont még ha fel is villantja a kötet ennek a lehetőségét, számára már az elejétől fontos volt, hogy ne legyen feloldozás:
Vannak olyan bűnök, amiben semmiféle megbocsátás nincsen”
– szögezte le a szerző.
Ami pedig talán a legijesztőbb tapasztalat volt az egész beszélgetésben, hogy sokszor a közeli környezete sem ismeri fel, hogy valakinek ilyen érzései, kényszerei vannak. Az író a sok éves kutatás során jutott erre a következtetésre:
Sokszor a közvetlen hozzátartozók sem tudják, hogy ilyen problémájuk van ezeknek az embereknek. Olyan jól tudnak rejtőzködni”.
Fotó: Benkó Bernadett, Kováts Zsófia, Roóz Dániel
