Szántó Áron újságíró, marketinges és a veszprémi underground megkerülhetetlen arca: basszusgitározik egy punkzenekarban, Lord Iron Livah néven rappel, fest és paint-printeket készít. A város legendás lakótelepén, a Haszkovón nőtt fel. Első regénye, A Küszöb azonban nem a panelrengetegben, hanem egy képzeletbeli, eldugott bakonyi faluban játszódik, ahol boszorkányos történetek kísértenek. A szerzőt Bánhidi Lilla kérdezte a frissen megjelent kötetéről.
„Mit gondoltok, hány ember hal meg a regényben?
Ki tippel arra, hogy 5 alatt? 5 és 10 között? 10 felett?” – tette fel Bánhidi Lilla a közönségnek a nyugtalanító kérdést a beszélgetés legelején. Azok nyertek, akik az utolsó lehetőségre szavaztak: Szántó Áron első regényében kb. 15 szereplő hal meg. „A szekta miatt hullanak, mint a legyek” – mondta rejtélyesen a szerző.
A regény műfaja nehezen meghatározható, de itt már sejtettük, hogy valami „spirituális sci-fi”-jellegű, horror-elemeket is tartalmazó szövegre számíthatunk. A cselekmény szerint a frissen elárvult, érettségi előtt álló Kriszti gyámjával, alkoholista nagybátyjával a Bakony egyik eldugott kis falujában kezd új életet.
A szomszédjuk – egy magának való öregember –, a pincéjében egy idegen eredetű tárgyat rejteget. Közben a régi majorsági épületben, a „Kastélyban” egy zavaros ideológiájú new age szekta jelenik meg, és úgy tűnik, hogy a helyi boszorkányhistóriák is többnek bizonyulnak egyszerű mendemondánál.
Bukowskitól Alan Moore-ig
Miután kiderült, milyen sok karakter nem fogja megérni a történet végét, a szerző a regény születéséről mesélt. Először fejben alkotott.
„Csak vártam a megfelelő ötletre. Kb. 15 év alatt meg is jött az ihlet, és a Covid alatt kezdtem el gondolkozni a karaktereken, a cselekményen, a helyszíneken” – mondta. Ez két évig tartott. Nem erőltette, csak amikor úgy érezte, hogy a sztori összeállt, „mint egy csörgedező patak”, akkor írta le az első szót.
„Igazából csak figyeltem. Amikor leültem az íróasztalhoz, csak szőttem tovább, hagytam, hogy flow-ban jöjjön ki belőlem” – mondta az alkotási folyamatról.
A regény harmadát a természetben írta, bakonyi és a Balaton-felvidéki erdőkben alkotott.
Az utolsó jelenetet pedig Tatay Sándor író sírjánál fejezte be Bakonytamásiban, hommage-ként, folytatta. Azt is elmesélte, hogy kik hatottak rá. A korai 20-as évei környékén kattant rá Charles Bukowski írásaira. „A minimalizmusa volt az, ami nagyon megtetszett akkoriban, és ez annyira magával ragadott, hogy úgy éreztem, hogy kipróbálom magam ebben” – mondta.
Megemlítette a hatások között Philip K. Dicket, Krasznahorkai atmoszférateremtő képességét és Alan Moore-t, a V mint Vérbosszú és a Watchmen alkotóját is, akinek Megvilágosodások című novelláskötete „elsöprő erejű volt” a számára.
Félelem és rettegés a Volánbuszon
Szántó Áron szülei és testvére egy bakonyi zsákfaluba költöztek. A szerző nagyon sok időt tölt itt, és ez lett a kötet helyszínének, a képzeletbeli Bakonycsólyányosnak a modellje.
„Apámmal elmegyünk kocsmázni, a helyi meccsre, ismerjük a helyieket. 10 év alatt volt, akivel összebarátkoztunk, volt, akivel nem, organikusan alakultak ezek a kapcsolatok” – mesélte a szerző. A regény alapötletét a falu közpincéi ihlették: Szántó Áron sokat gondolt arra, mi lehet a romos ajtók mögött, és hogy mennyire nem szívesen tenné be oda a lábát.
Bánhidi Lilla három részletet olvasott fel a kötetből, és ízelítőt kaptunk a regény hangulatából. Megtudtuk, milyen figurák járnak a falu kocsmájába, de azt is, milyen triphez hasonló, rémálomszerű eseményekre lehet számítani:
„– Kérem uram! Kérem, segítsen! A barátnőm rosszul lett és… – lihegte, de
a buszt egy démonszerű lény vezette, akinek bőre kihűlő lávaként parázslott, homlokán és halántékain tucatnyi apró, obszidián szarv meredezett.
Rikító sárga szemének hasított bogarai gonosz feketelyukakként szippantották magukba a szemlélő figyelmét. Babakék inget viselt, zsebén a Volánbusz olajzöld, hímzett logójával.
– Kérem, üljön vissza a helyére fiatalember, különben le kell szállítanom a gépjárműről – mondta unottan.”
Az egyik legfontosabb karakter a hiányával van jelen
A regényben szereplő karakterek egy része teljesen fiktív, és van olyan is, akit a szerző több valós személyből gyúrt össze.
Az egyik legfontosabb az, aki csak a hiányával van jelen – ő a szerző elhunyt nagybátyja.
Gyerekkora óta tudja, hogyan tud átformálni egy családot az, ha valaki meghal idő előtt.
„Marci bácsit, aki szintén egy fontos karakter, tulajdonképpen magamról mintáztam. Ő az, aki én szeretnék lenni öregkoromban. Azért teremtettem, hogy világítótorony legyen nekem az öregedésem során” – teszi hozzá.
Nitrót, a kerekesszékes szereplőt a szerző veszprémi rapper barátja ihlette. Autoimmun betegséggel küzd. „Nehezen tud beszélni és mozogni, mégis ő legéletvidámabb ember, akit ismerek. Kicsit megfiatalítottam, kicsit átgyúrtam, kicsit hozzátettem, elvettem. Mellékszereplőnek szántam, de ahogy írtam történetet, ellopta a show-t a többiek elől, és végül főszereplő lett.”
Punk és hiphop a sorok között
Bánhidi Lilla zárásként megkérdezte, hogy maradt-e olyan szereplő, akivel tovább vihető a történet. Szántó Áron erre azt válaszolta, hogy vannak ötletei a folytatásra, de egyelőre egy másik regényen akar dolgozni.
„Aminek most nekiállok, az ugyanebben a világban fog játszódni, csak 30 évvel később. A Haszkovó-lakótelepen, gyerekkorom idejében és helyszínén, a rendszerváltás utáni fejetlenségben, ami az ősélményem” – mondta.
Szántó Áron még megemlítette, hogy a képzőművészet és a zene sem maradt ki a regényből. Ő készítette a kötet illusztrációit (a borítót ezek alapján Kiss Barnabás tervezte). Kedvenc zenei műfajait – a punkot, a hiphopot és a freejazzt – három különböző karakteren keresztül mutatja be a történetben. Készül egy spotify-lista is a könyvhöz, de senki ne lepődjön meg, ha meghallgatja – az említett műfajok mellett a bakonycsólyányosi falubálon felhangzó teknóslágerek is felkerültek rá.
Fotók: Kováts Zsófia, Nagy Attila
