A merénylők fénykora (olvass bele!) nemcsak azért különleges, mert három verseskötet után ez Fehér Renátó első regénye, hanem azért is, mert a korábbi művekhez képest egész másképp játszik a megszólalás aktusával. A Tavaszi Margó fesztiválon a szerzőt szerkesztője, Szegő János kérdezte.
„Ebben a könyvben kidelegáltam a beszéd lehetőségét” – mondta Fehér. A Torkolatcsönd című versgyűjteménye (itt beszélgettünk róla) után ugyanis – amely lényegében az elnémuláshoz vezetett –, egy tőle különböző elbeszélő megalkotásával tudott visszatalálni a szavakhoz. Ez az elbeszélő lett a David K. nevű prágai egyetemista, aki arra készül, hogy felgyújtja a Károly Egyetem bölcsészkarát, de előtte még üzenetet hagy az utókornak.
Egy merénylő palackpostája
Szegő János két nappal április 12-e előtt nem hagyhatta ki, hogy megemlítse, Fehér Renátó korábbi kötetei 2014-ben, 2018-ban, illetve 2022-ben jelentek meg, és most is sikerült pont választási évben kiadni a könyvet. A szerző bevallotta ugyanakkor, hogy a regény ötlete már 12 évvel ezelőtt formálódni kezdett, bár akkor még egész más foglalkoztatta.
Egy generáció Prága-tapasztalatát szerette volna elmesélni valamiféle útikönyv formájában.
Elmondta azt is, hogy kezdetben női narrátorral dolgozott, a fiatal férfi megszólaló csak később kezdett formálódni, az pedig „a valóság dermesztő tragédiája”, hogy aztán 2023-ban tényleg megtörtént az a merénylet, melynek elkövetője ámokfutása során több embert is megölt.
Fehér hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a szöveg nem dokumentum, hiszen az ő karaktere fiktív, és sokban eltér a David Kozák nevű valós személytől. A merénylők fénykora narrátorát a bemutatón Martinkovics Máté színész szólaltatta meg: a felolvasásnak köszönhetően betekintést nyerhettünk a megrázó önéletrajz, „palackposta” – vagy prófécia – tartalmába.
„Regény készül vagy mészárlás?”
„Amíg ezt írom, senkinek nem esik bántódása” – hangzott el a részletben, amely felvetette azt a kérdést is, hogy lehet-e bűncselekmény az irodalom. Fehér Renátó kifejtette, hogy ő szeretné hinni, hogy amíg írunk és olvasunk, addig tényleg senki nem sérül.
Ebben az értelemben a szavak a polgári ellenállás egy formáját is jelenthetik.
Szegő nem mehetett el ugyanakkor a beszélgetésben amellett, hogy egy ilyen elbeszélő megteremtését radikális alászállásként képzeli. A szerző elmondása szerint nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a fontos vonatkozási pontok és döntések véletlenül se a sajátjai legyenek, hanem kizárólag David K. alakjához tartozzanak. A főhős azonban ugyanazokat a műveket olvassa – például Kafkát –, mint sokan közülünk.
Mindez meglehetősen rémisztő, ha belegondolunk: adott egy szörnyű merényletre készülő férfi, aki hasonló intellektuális háttérrel rendelkezik, mint mi. Tehát bármennyire is tiltakozunk ellene, van közös bennünk.
Valóság és fikció keveredése
Fehér Renátó elárulta azt is, hogy az írás folyamata alatt sok mindent elolvasott a témában, köztük létező terrorista-manifesztókat. „Az internetes nyúlüregekben sok mindenre rá lehet bukkanni” – fogalmazott. A merénylő ugyanakkor alaposan kidolgozott és egyedi személyiség lett, akinek megalkotásánál a szerző nagyon figyelt a részletekre.
Fontos volt, neki például, hogy David K. fejével válassza ki a mottót is, ami nem más lett, mint Pilinszky Ne félj című verse.
Ehhez azonban szüksége volt rá, hogy ez a vers valóban létezzen a férfi anyanyelvén, tehát megkért egy fordítót – aki nem mellesleg a Spiró Fogságát vagy éppen a Harmonia Cælestist is fordította –, hogy ültesse át csehre Pilinszky művét.
A megvetés szigete
A merénylők fénykora lapjain megszólaló figura tehát nemcsak „palackpostáját” írja, hanem tükröt is tart nekünk: ugyanazt olvassa, mint mi, miközben megépíti a „megvetés szigetét”. Fehér ugyanakkor igyekezett ügyelni rá, hogy ne papírmasészerű figurát alkosson.
Nem akartam, hogy sztereotípiák rajzolják meg az ő karakterét” – mondta.
Ez azt is jelenti, hogy megpróbálta elkerülni, hogy például múltbeli traumák taglalásával valamiképp „indokolttá” tegye a tettét. Mert igenis van, ami megmagyarázhatatlan.
Egy olyan társadalmi jelenségre világít rá ez a kötet, amely globálisan mérgezi a fiatal férfiak gondolkodását a szerepeikkel kapcsolatban. Szegő János a Kamaszok című, nagy sikerű Netflix-sorozatot is megemlítette, amelyet Fehér már a regény elkészülte után látott, de aggasztó témája ellenére valamiképp megnyugtató visszaigazolás is volt számára, hogy az egész világ észleli ezeket a feszítő problémákat.
Szeretet és vigasz
Bár az utolsó felolvasott részletben az hangzott el, hogy nincs szabadság és vigasz, se egyenlőség és testvériség, csak szégyen és megvetés, Szegő kérdése mégis az volt, levonhatunk-e bármilyen tanulságot.
Fehér Renátó rövid gondolkodás után úgy vélte, meg kellene szüntetnünk a szégyen ördögi körét.
„Arra kell készülnünk, hogyan képesek legyünk szabadságharcban visszaszerezni a szeretetnek, a vigasznak és a szolidaritásnak a jogát” – zárta a bemutatót.
Fotók: Kováts Zsófia
