„A börtönben az olvasás túlélési stratégiává válhat. Így vigyáznak az emberek a lelkükre és az elméjükre. De a könyvek lehetőséget nyújtanak arra is, hogy átgondolják a jövőt, a múltat és a jelent, vagy, bizonyos esetekben, a szabadságukat” – magyarázza Jean Austin, a San Francisco-i börtön könyvtárosa.
A könyvtárak fontos szerepet töltenek be sok fogvatartott életében – de vajon mit olvasnak legszívesebben? Milyen korlátozások érvényesek a börtön falai között? És mit jelent József Attila egy szabadságát vesztett embernek?
Ablak a világra
Kwaneta Harris gyerekkorában arról álmodozott, hogy könyvtáros lesz. Miután 1997-ben 50 év börtönre ítélték, ez az emlék tartotta életben – még akkor is, mikor évekre magánzárkába került.
„A magánzárkát arra találták ki, hogy megőrüljön az ember – mondja.
– Csak az olvasásnak köszönhetem, hogy sikerült megőriznem az ép elmémet.”
Más fogvatartottak azért fordulnak a könyvekhez, hogy elgondolkozzanak a börtön utáni életükről, és felkészüljenek arra, ami odakint várja őket.
„Az olvasás sokat segíthet a visszailleszkedés nehézségeiben – magyarázza Alexandra Schoenborn, aki a Book Beyond Bars civil szervezetnél dolgozik. – Sokan elfelejtik, hogy a legtöbb fogvatartott idővel kiszabadul, és meg kell tanulnia eligazodnia a megváltozott világban.”
Erről beszélt Leonel Cerda is, aki 15 évet töltött egy New York-i börtönben:
kiszabadulása után váratlanul érte, hogy az utcákról eltűntek a telefonfülkék,
és nem tudja felhívni a családját. Ez pontosan olyan információ, amit egy könyvből megszerezhetett volna – véli.
Folytatódik a párbeszéd
Megint mások számára az olvasás legnagyobb vonzereje abban rejlik, hogy választási lehetőséget kínál, ami hatalmas érték a börtönök világában – mutat rá Austin. – Olyan egyszerű döntéshelyzetek, mint a következő olvasmány kiválasztása
segíti a fogvatartottakat abban, hogy embernek érezzék magukat.
Végül, de nem utolsósorban a könyvtár lehetőséget nyújt a közösségépítésre is. Erről számol be Ruff Orsolya 2015-ben készült riportjában a Kozma utcai börtön könyvtárosa, aki maga is fogvatartott:
„Mindenképp vigasztalást, kapaszkodót, megerősödést jelent a könyvtár. De ide nemcsak ezért szeretnek járni az emberek, hanem megannyi más értelmes tevékenységbe is lehet kezdeni (…) Itt tovább folytatódik a párbeszéd nevelő és fogvatartott, fogvatartott és fogvatartott között. Közösségépítő, nevelő jellege, vigasztaló, jótékony hatása feltétlenül van a könyvtár látogatásának” – magyarázza. (A teljes riportot itt tudod elolvasni.)
Self-help és József Attila
De vajon mit olvasnak a rabok a legszívesebben? A Books Beyond Barsnál úgy látják, hogy a nonfiction messze a legnépszerűbb műfaj. A civil szervezetet sokan keresik meg különböző self-help könyvek miatt, amik elsősorban a jog, a pénzügy és a spiritualitás témáival foglalkoznak.
Hasonló a helyzet a Kozma utcában is: hatalmas a kereslet a tankönyvekre,
az angolkönyvekért különösen hosszú várólisták jönnek létre.
Ugyanakkor a rabok nem vetik meg a szépirodalmat sem.
Balázs László százados úgy látja, sokan könnyen azonosulnak a klasszikusnak számító írókkal, költőkkel – József Attila versei például sokakat megérintenek.
„Az ő művein egyfajta identitásveszteség érződik, és egy börtönvilágba került elítélt a család közelségének elveszítésével is hasonlót élhet át. A vele való azonosulás könnyen megy a verseken keresztül” – meséli.
Vannak olyanok is, akik a könyvek segítségével próbálnak kapcsolatba lépni a börtön előtti életükkel. Harris előszeretettel olvassa újra gyerekkori kedvenceit, és Schoenborn emlékszik egy férfira, aki egy alig ismert horgászmagazinból kért példányokat, hogy a cellájában is felidézhesse egykori kedvtelését.
Olvasáshoz való jog?
De bármilyen sokat is adhat az olvasás, az amerikai börtönökben sokszor korántsem egyszerű könyvekhez jutni. Egységes törvény híján, ami biztosítaná a fogvatartott emberek olvasáshoz való jogát, a börtönöket csak az Alkotmány köti meg, amit meglehetősen tágan lehet értelmezni.
Az eltérés az egyes intézmények között így hatalmas lehet: bár sok börtön komoly könyvgyűjteménnyel rendelkezik, ezek állapota jelentősen eltér egymástól. Ennek eredményeként pedig „gyakran pont azoktól az emberektől tagadják meg a könyvekhez való hozzáférést, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rájuk” – mutat rá Schoenborn.
A könyvek cenzúrázása is sokszor önkényesen történik:
míg a fegyverekről és erőszakról szóló olvasmányok tiltása érthető, sokszor akár egy-egy szexjelenet vagy egy nyíltan meleg főszereplő miatt elfogadhatatlannak ítélnek egy könyvet.
A Kozma utcában szerencsére kevésbé szigorú szabályok vannak érvényben: a fogvatartottak hozzátartozóiktól is kaphatnak könyveket, és tartalmi ellenőrzés nincs. Könyvmegvonással sem büntetnek senkit, hiszen
az olvasás nem privilégium.
„Nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a kultúrát megvonjuk bárkitől, és nem is szándékozunk ilyen lehetőséget teremteni” – hangsúlyozza Balázs százados.
Nyitókép: Valuska Gábor
