Az Ezt senki nem mondta! harmadik évadának záróepizódjában (az eddigi részek: Szécsi Noémi, Grecsó Krisztián, Mihók Krisztina, Péterfy Bori, Gerlóczy Márton és Czakó Zsófia, Tapasztó Orsi, Tóth Réka Ágnes és Simon Márton, illetve Bach Kata és Wunderlich József) Ott Anna Sára Gergellyel, azaz Gegével ült le beszélgetni. A podcastból kiderül, hogy Gege gyerekkori apaképe kettős: melegszívű, játékos apa mellett nőtt fel, kamaszkorban azonban már gyakrabban adódtak köztük feszültségek.

A családban a ’90-es években nem a megszokott szereposztás működött: az édesapja maradt otthon vele, miközben az édesanyja dolgozott – számára ez lett a természetes. 

Ebből a tapasztalatból született Gege elhatározása is: mindig is tudta, hogy szeretne gyereket. Sőt, határidőt szabott magának, úgy tervezte, hogy harmincéves kora előtt apa lesz. Végül éppen harmincévesen született meg a lánya, Luna. „Apukám nagyon jól rá tudott kapcsolódni a gyereklét heuréka-élményeire. Ezt szeretném én is továbbvinni” – meséli.

Lánya születése után Gege felmondott a teljes munkaidős állásából, egy ideig kizárólag a zenéből élt. Döntését nem külső nyomás, hanem belső hiányérzet motiválta:

„Nem akarok úgy élni, hogy nem látom, amikor először fordul meg a lányom.”

Ma rugalmas beosztásban dolgozik: a munkája néhány fix órát igényel, a többit éjszaka pótolja, amikor a család már alszik. Az egzisztenciális szorongás érzése ismerős számára, de nem bénító. „A helyzetek megoldják magukat, ha foglalkozol velük – tanácsolja.

Babakocsis songwriter

Az alkotás Gege számára nem munka, hanem kikapcsolódás. A készülő lemez dalainak nagy része babakocsis séták közben született: amint Luna elaludt, előkerült a telefon, és jöttek a sorok, egyik a másik után. A lemez koncepciója afféle „létösszegzés”: olyan motívumok és szimbólumok jelennek meg benne, amelyek eddig is meghatározták Gege személyiségét, most azonban az apaság új nézőpontjából kapnak értelmet.

„Az alkotás nem pénzzé váltandó sorok gyártása”– magyarázza. A koncertezés továbbra is a „munka” része, de a közeg szerencsére támogató.

„Nincs háromnapos veretés, nincs szerepkényszer”

– mondja Gege.

A nehézség inkább lelki jellegű: kihívás ezer ember figyelméből visszaérkezni egyetlen kisgyerek világába. A visszahangolódás időt kér, de megéri.

„Most az a legfontosabb, hogy jó apa legyek. Fontosabb, mint az, hányan jönnek el a koncertre.”

Cseh Tamás, 30Y, freestyle

Gege a podcastban arról is mesél, hogy a zene minden nap része az otthoni életnek. Luna gyakran maga kéri a gitárt, altatódalnak pedig hol Cseh Tamás, Kispál és a Borz vagy 30Y szól – máskor pedig egy friss, helyben születő freestyle.

Amikor Ott Anna felteszi a sorozat címadó kérdését: „Mi az, amire nem készítettek fel?” – Gege nem megrázó élményt, hanem egy békés pillanatot idéz fel: alvó kislány a mellkasán, az ölében a macskája, a kezében egy könyv.

„Ha egyszer lepörög az életem a végén, ez a kép ott lesz.”

A podcastból még kiderül, hogy:

• Hogyan talált rá Gege és párja a közös apai-anyai ritmusukra?
• Miért fontos számára, hogy a lánya lássa, hogy a szülei szenvedéllyel csinálják azt, amit szeretnek?
• És hogyan próbálja majd elmagyarázni a lányának, honnan és miért születtek a régi dalai?

A beszélgetést meghallgathatod Spotifyon és YouTube-on és a PodBean-en. Ha van gondolatod, kérdésed vagy saját történeted, írd meg nekünk: eztsenkinemmondta@konyvesmagazin.hu.