„Ez a regény az élők feltámadásáról szól” – mondta Visky András új könyvének bemutatóján. Az Illegalisták egyszerre folytatása és előzménye a nagy sikerű Kitelepítésnek, amely nemcsak a Margó-díjat nyerte el, hanem 2022-ben az év könyve is lett nálunk. A szerző ezúttal arra keresi a választ, hogy miként küzdhet meg a fegyvertelen, védtelen ember a történelem dúló viharával. A szereplők mindegyikét valós személy ihlette, de akkor sem kell meglepődnünk, ha a múltról olvasva a sorok között saját korunkra ismerünk. Az íróval nemrég podcastben is beszélgettünk a kötetről.
Visky András: Illegalisták (részlet)
84
Szívélyes, törékeny ember volt Nicu Har, csak egészen kicsi, messzire világító gyermeklelke mutatkozott olykor acélkeménynek. Minden mozdulatán látszott, hogy volt gyermekszobája, bizonyára nem is egy. Nemcsak lenyűgöző műveltsége, hanem fennen vállalt homoszexualitása okán is a bukaresti mondén társasági élet kedvencének számított. Már a királyi Sziguránca is fantáziát látott a személyét érintő információk gyűjtésében. Ki tudja, mit hoz a jövő?
Jót biztosan nem.
Végül a vasgárdistának bélyegzett filozófusok híres perében ítélték el Nicut, már a kommunista időkben persze. Nem volt hajlandó a Vasgárdát nyíltan támogató bölcselők ellen tanúvallomást tenni. A szovjet megrendelésre tisztogató gondolatrendőrök mérhetetlenül nagyobb kárt okoznak a nemzetnek, mint ezek az ártalmatlan, szalonzsidózó, kávéházi kismessiások.
A Securitate emberei arra számítottak, biztosra mennek Harral. Egy bukaresti zsidó jogtudós, aki Párizsban védte meg sikeresen a nemzetközi jogból írt disszertációját, és aki nagy karrierre számíthatott az új rendszerben, csak nem fogja megtagadni a terhelő tanúvallomást. Ortodox misztikában megfürdetett, vérbő nacionalizmus, a szokásos nemzeti felsőbbrendűség, valamint az ősi dák nép mint az emberiség legelső keresztényei: ártatlan, párás szemű nacionalizmus az egyik serpenyőben, és alig leplezett szimpátia a Vasgárda iránt a másikban. Alapjában véve semmi komoly.
Választott nép a román, de hát melyik nem az?
A vadonatúj Állambiztonsági Osztály, ismertebb nevén a Securitate különben is vonzotta a megtérni kész vasgárdistákat, a legelszántabb népbírók és nemzeti kommunisták kerültek ki soraikból rövid idő elteltével.
Nem lehet olyan finnyás ez a Nicu Har. A perbe fogott bölcselők persze megálltak egy lépéssel a fasizmus előtt, beérték az ortodox messianizmussal és a nemzeti gének tisztán tartásának fölemelő programjával. Kulturális attasé lehetne Bécsben Har, vagy akár az általa rajongva imádott Párizsban, ha beadja a derekát. A pert hamar lezavarják, és már be is nyújthatja jelentkezését a Külügyminisztériumba. A filozófusok üldözése minden nagyravágyó rendszer számára hasznos, valamivel csak meg kell alapozni a zsarnokságot. Tankönyvi eset, nem is érdemel több szót. Minél hamarabb túl kell lenni rajta, a többi a már sikeresen foglyul ejtett és megtisztított sajtó dolga. Haladjunk.
Nicu Har megtagadta a vallomást a vasgárdista filozófusok ellen.
Holott még attól is megkímélték, hogy neki magának kelljen megfogalmaznia a perben elmondandó beszédét.
Amikor rá került a sor, félretolta az odakészített gépiratokat, és elővette az aktatáskájából a maga szerkesztette tanúvallomást. Felállt és felolvasta a rendszer ellen összeállított, kifogástalan jogi nyelven megfogalmazott vádiratát. Pontosan okadatolt jogi dokumentumot ismertetett a kommunista börtönökben zajló kínzásokról, a kényszermunkatáborokba zsúfolt családok kilátástalan helyzetéről, és a szovjet mintára elmegyógyintézetekben kezelt ellenzékiek kegyetlen megaláztatásairól. Tézise az volt, hogy az ország először is nem független, hiszen mindenben a személyi kultuszra épülő Szovjetunió irányítja, a KGB-n keresztül. A Szovjetuniót pedig legjobb, ha a cári Orosz Birodalom kelet- és közép-európai kiterjesztéseként értelmezzük. Amire volt már példa a történelemben.
A román igazságszolgáltatást az orosz titkosszolgálatok tartják megszállás alatt, az újságokból és a rádióból a nap huszonnégy órájában a szovjetorosz propaganda ömlik.
A második világháborúban az Apokalipszis két sárkánya esett egymásnak, a vörös sárkány most bizonyosan elnyeli a barnát, valójában már el is nyelte. De csak azért, hogy ennek erejét felhasználva leigázza a szabad népeket és világuralomra törjön. Ami az igazságszolgáltatás címén ebben az országban folyik, teljességgel kívül esik a civilizált joggyakorlaton. Következésképpen a megszülető ítéletek érvénytelenek.
Tizenkét év szigorított börtönre ítélték Nicu Hart ezért a beszédéért. Hagyták végigmondani. A Vasgárda-szimpatizáns filozófusok kórusban krákogtak és pisszegtek, hogy hagyja már abba, de Nicu Hart nem olyan fából faragták. Többet ült börtönben, mint a vasgárdista bölcselők, akiket megvédett. A zsilávai börtönben ortodox hitre tért, majd a nagy titoktartással megszervezett katekumenátus befejeztével megkeresztelkedett.
Nem bosszúból lettem ortodoxszá, és nem a kommunisták iránti gyűlöletből – tette mindig hozzá, ha valaki kételkedni mert a fordulat őszinteségében. Kérésére a zsilávai cellában tartózkodó összes felekezet képviselője imát mondott felette, amikor a háromegy Isten nevében vizet öntött a fejére a szertartást végző szerzetespap.
Senki nem érti, miért jutottál erre a döntésre?
Én sem – hagyta annyiban Nicu Har.
85
Richárd rabbi közelségét nehezen viselte Nicu Har. A szabadság szélhámosa, így jellemezte őt tömören. De legyünk nagyvonalúak, és mondjuk azt, hogy az egyetemes jó imposztora. Világbékekufár.
Szélhámos, imposztor, kufár.
Sőt vakmerő hamiskártyás. Kártyáit általában a legjobb pillanatban fedi fel, hogy bebiztosítsa, és mindig a maga számára, a bukást. Tanúsítom, hogy a rabbi bárki helyében kész volt vállalni a szenvedést, a kínzások alatt misztikus élményekben volt része.
Tényeket állítok, nem irigykedem, Isten látja lelkemet.
Richárd rabbi elhíresült misztikus tapasztalatainak hitelességét Nicu Har sohasem vonta kétségbe. Részletesen kifaggatta Richárdot a látomásairól, majd tudós fejtegetések után elhelyezte a misztika szerteágazó hagyományában.
Volt benne szeretet, elismerem.
86
Richárd rabbit gyűlölték a legtöbben Zsiláván és Szamosújváron, Văcărești-en, Máramarosszigeten és Enyeden, Craiován és Poarta Albăn.
Börtönőrök, politikai tisztek, megcsalt és csalódott kommunisták, elítélt papok és rendszerellenes szabadgondolkodók.
Nem volt valamirevaló román börtön, amit meg ne járt volna, és ahol ne hagyott volna maradandó nyomot a rabok és a fogvatartók emlékezetében. Azt beszélték, hogy több börtönben is tudott egy időben jelen lenni, megjelent a szigorított fogdákban a foglyok között és tanításban részesítette őket. A siralomházakat sem kerülte el, a Lélek hullámzó részecskéiből álló teste nehézségek nélkül átfolyt a falakon. Senkit nem hagyott magára, nagy hozzáértéssel készítette fel a halálraítélteket a hajnali kivégzésre.
Ha a kommunista román börtönöknek védőszentet avatnának valamikor, akkor az egyikük biztosan Richárd rabbi lesz.
A másikuk pedig a szépséges Nadia Russo pilótaasszony.
Őt az ország több börtöne felett is látták a rabok fehér gyolcsban elrepülni. Áldást osztott és átsegítette a végső stádiumba jutott foglyokat, akik a megváltó halálért könyörögtek. Elgyötört haldoklók lehelték ki nagy békességben a lelküket. A csíkszeredai börtönben megkínzott nőknek visszanőtt a levágott mellük, termékennyé vált a kiszáradt méhük, és a kiszabadulásukat követően egészséges gyermekeknek adtak életet.
A harmadik szentnek Szentéletű Ferencnek kell lennie.
87
A félelmet nem ismerő Richárd rabbi a szemébe mondta Nicu Harnak, hogy vasgárdista fertőzésfoltok úszkálnak a lelke felszínén. És hogy emiatt kétségbe vonja zsilávai keresztsége érvényességét.
Mintha még mindig nem tudna tisztán és szabadon lélegzetet venni.
A keresztség hitelt érdemlő tanítások szerint eltöröl minden bűnt, esetében pedig ez az átváltozás nem következett be.
A vasgárdisták iránti engedékenysége előbb-utóbb katasztrófát fog zúdítani az országra.
Arra még nem találtunk észszerű magyarázatot, hogy a hatalmat bitorló Párt vajon miért nem ölette meg idejekorán Richárd rabbit? – próbálta más mederbe terelni a vitát Nicu Har. – Amikor például megtisztították a Pártot az álomittas illegális kommunistáktól. A Pătrășcanu-per kínálkozhatott volna a legjobb alkalomnak, hogy megszabaduljanak a rabbitól. Vagy amikor a másik rabbi-ivadékot, Pauker Anna nagyságos külügyminiszter asszonyt távolították el mint rosszindulatú daganatot a Párt testéből.
Richárd rabbinak megkegyelmeztek: vajon miért?
Nos, én ezt – hangsúlyozta Nicu Har – mindenképpen Richárd rabbi javára írom. De a kérdés attól még megválaszolatlan marad.
Beleértve azt az igazán rejtélyes körülményt is, hogy a kommunista igába kényszerített ország jelenlegi vezetői, Dej pártfőtitkár és Chivu miniszterelnök személyes jóbarátai voltak a mi szeretett rabbinknak. Ez a közelség a legbiztosabb halálos ítéletnek bizonyult, de csak mások számára. A főtitkárok első dolga a tanúk eltüntetése volt. De Richárd rabbit valahogy mégsem likvidálták, nem mondták ki rá titokban vagy nyilvánosan a halálos ítéletet.
Ehelyett itt rohad velünk, ebben a szamosújvári, igencsak dilettáns kommunista átneveldében.
Hogy ügynöki minőségében öltötte volna magára a rabruhát, ahogyan többen állítják, nos, én ezt kizártnak tartom. Pedig mint tudjuk, Richárd rabbi agent provocatuer-nek sem volt utolsó a harmincas években. A királyi Sziguráncától még hivatalos papírja is volt, hogy fizetett ügynökként dolgozott…! Ki is használta a titkosszolgákat és provokátorokat megillető mentelmi jogot, amikor csak tehette. Még a királyi Romániában, mélyen tisztelt rabtársaim…!
A nyilvánvaló, olykor kifejezetten éles, de mindig elegáns ellenségeskedésbe torkolló törés Nicu Har és Richárd rabbi között akkor állt be, amikor Har jól felépített, élvezetes előadást tartott a zárkában arról, hogy igenis léteznek alacsonyabb rendű emberi fajok.
A román cigányokat sorolta ide.
A rasszizmus demencia, jelentette ki Har, csakhogy az antirasszizmus nyilvánvaló ostobaság. A széplelkek és bárgyú pacifisták megtévesztésére kitalált eszme, erre persze nagyon is alkalmas, csakhogy a valóságot nem bírja el a maga sokféleségében.
Nem az antirasszizmus szót használta Nicu Har, ahogy várható lett volna, inkább ő maga gyártott rá egy újat, jelét adva állítása komolyságának: nerasismul. Az ostobaságot az enyhén emelkedett nerozie nőnemű főnévvel fejezte ki, hogy egymást visszhangoztassa a franciásan könnyedre és románosan szenvedélyesre sikerült beszéde két kulcsszava. Még a megegyező szótagszámokra is kiterjedt a figyelme. Szónoki tehetségét senki nem vonta kétségbe.
Fotó: Oláh Gergely Máté/Jelenkor Kiadó
