A Margó Könyvek podcastsorozatban a Helikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával megjelentetett 18 Margó Könyv apropóján beszélget a két házigazda, Szeder Kata vagy Valuska László a vendégeikkel. A legújabb epizódban Milanovich Domi pszichológus-újságíró, a WMN főszerkesztője mesél meghatározó olvasmányélményeiről, kisebbségi identitásáról, hétköznapi küzdelmeiről (a korábbi adásokat itt tudjátok meghallgatni: Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid, Nyáry Luca, Ott Anna, Marton Krisztián, Reisz Gábor, Pető Péter, Székely Kriszta, Mérő Vera, Szentesi Éva).
A beszélgetés apropóját a horvát Ivana Bodrožić Fiaink, lányaink című könyve (itt beleolvashatsz) adta, melyben egy baleset miatt lebénult lány, egy transznemű férfi és egy megbánásokkal teli anya életébe nyerhetünk betekintést. Ahogy kritikánkban is írtuk, jóval többről van itt szó, mint három tragikus sorsról: „elsősorban önmagunkat kell keresnünk ebben a regényben, mert a végén el kell számolnunk azzal, hogy a társadalomban zajló elnyomásban szinte mind bűnösök vagyunk”. Olvasd el Bencsik Orsolya utószavát a kötethez!
Belégzés, kilégzés
Ahogy a korábbi adásokban, Szeder Kata ezúttal is legmeghatározóbb olvasmányairól kérdezte először a vendégét. Milanovich Domi elárulta, hogy számára az olvasás már egészen kicsi korától fogva titokzatos világnak tűnt, amelybe alig várta, hogy beléphessen. Fontos könyvélményei között mások mellett Alice Walker Bíborszínét említette, amellyel kapcsolatban azt érezte, hogy végre igazán bele tud ereszkedni egy történetbe, ami ráadásul rendkívül felemelő is.
„Egyszerűen muszáj szövegekkel találkoznom ahhoz, hogy én is tudjak szövegeket írni” – tette hozzá újságírói munkájára utalva.
Az olvasás és az írás olyan neki, mint a belégzés és a kilégzés, mindkettő nagyon hangsúlyos szerepet tölt be az életében.
Bevallotta ugyanakkor azt is, hogy nehezen küzdi le teljesítménykényszerét, ami még az olvasást tekintve is elő-előkerül.
Fiús kislány
Ez az eredményorientáltság Milanovch Domi sportolói múltjának is köszönhető, hiszen fiatalon dzsúdózott, mígnem egy sérülés véget vetett a sportolói álmainak. Itt jöttek a könyvek, amelyeket a mai napig nehezen hagy félbe, ha nem nyerik el a tetszését. „Ha újságíróként mindig arra várnánk, hogy ihlet legyen, meg legyen kedvünk írni, nem írnánk, mert újságot írni is csak úgy lehet, ha az ember odaül” – fogalmazott.
Az elhangzottakból kiderült, hogy Milanovich a „jó tanuló, jó sportoló” szerep viszonylag természetes volt – nem volt ilyen könnyű dolga azonban a nemekkel kapcsolatos elvárások terepén.
A nemeknek való nem megfelelés sokáig nagyon erős szégyenérzettel járt” – idézte fel.
Amikor rövid hajú, széles vállú sportolóként fiúnak nézték, napokig sírt, és azt hitte, egyedül van a világon a problémájával.
Bátornak kell lenni?
„Amikor rájössz, hogy kisebbségi identitásod van, fontos elkezdeni gondolkozni a rendszeren, amiben vagy, hogy mi az a társadalmi valóság, aminek része vagy” – mondta a coming-outjára visszaemlékezve.
Átlagosságuk megvédi őket a bátorság hiányától” – hozta be Szeder Kata a Fiaink, lányaink egyik mondatát.
Milanovichnak erről az jutott eszébe, milyen jó lenne, ha nem kéne ennyire bátornak lenni a jelenünk magyar kontextusában ahhoz, hogy felvállaljuk önmagunkat, hanem mindenki élhetné nyugodtan az életét.
„Ha az ember az önhibáztatás és mások hibáztatása felől a megértés irányába forgatja magát, az hatékony ellenszere lehet az agressziónak” – vélte.
Gyógyítani, ami fáj
A beszélgetés zárásaként Szeder Kata Milanovich Dominak is feltette a podcast állandó kérdését, vagyis hogy milyen fejezetcímet adna mostani életszakaszának. Az adás vendége egy saját cikkének címét választotta: Az androgünitás teljessége és magánya, de felmerült az a változat is, hogy Gyógyítani, ami fáj.
Utóbbit elsősorban a gyerektelenséggel kapcsolatban hozta fel, ami esetében nem egy tudatos döntés, hanem inkább így alakult.
„Nagyon nagy kérdés lesz, hogy én a gyerektelenséget hogyan nem fogom túlkompenzálni, ha ez gyerektelenség is marad” – fogalmazott, de hozzátette, arra kell figyelnie hogy a nehéz helyzetekben is önmagát megtartva legyen jelen.
