Bartók Imre: A jó harc [Olimpia]

Bartók Imre: A jó harc [Olimpia]

"Sok tévedés lakozik a világban, de talán egyik sem olyan súlyos, mint hogy a futás unalmas volna." A szerénységében is példamutató Eliud Kipchoge maratonja messze túlmutat futáson, olimpián - élni tanít. Olimpiai sorozatunkban Finy Petra, Baráth Katalin, Forgách Kinga, Ruff Orsolya és Kele Fodor Ákos írásait olvashattátok, Bartók Imre záró darabja pedig igazán méltó a 2020-2021-es, különös-heroikus olimpiához.

Bartók Imre | 2021. augusztus 09. |

Abszolút példakép. Víziója és lelkiereje Ehnatonnal és Szent Jeromossal rokonítja. Gazella, kertész, filozófus. Ő Eliud Kipchoge, minden idők legsikeresebb maratonistája – érdemei ecsetelése mellett megjegyzem, az ágyamból sem rúgnám ki. Ami azt illeti, fél karomat odaadnám azért, hogy megérinthessem. Mindent, igazán mindent feladnék azért, hogy egy hétvégét mellette edzőtáborozhassak Kenya napszítta földútjain, hogy mellette haladhassak egy üdítő tempófutáson (30km 1óra 40perc alatt), netán egy játékos fartleken, hogy utána együtt fogyasszuk el kedvelt ételét, az ízetlen ugalit, az aszkéták mannáját. Kipchoge minden kimódoltság nélkül szerény, a táborban együtt pucolja a vécét a kezdőkkel. A „Professzor” – így becézem magamban – talán ilyenkor ötli ki letaglózó erejű aforizmáinak legjavát: „A győzelem nem fontos.” Persze korántsem csak a sportpszichológiai észrevételei érdemelnek figyelmet. 

„A legjobb pillanat arra, hogy elültess egy fát, huszonöt éve volt” – mondta egy ízben a befutója után, majd hozzátette: „A második legjobb pillanat most érkezett el.”

Elrajtolunk. Tökéletes szinergiák, testek mozgó temploma. Csodás súlypontemelkedés, feszes vádlik, légies verslábak. Sok tévedés lakozik a világban, de talán egyik sem olyan súlyos, mint hogy a futás unalmas volna. Az életünk unalmas, igen – a futás megváltás ebből az unalomból. La vraie vie est absente, mondta Rimbaud, mielőtt felhúzta volna a futócipőt. A „fényhozóról” deliráló Markión is feltehetően egy fejlámpás kocogót látott maga előtt, aki eltévedt a Paradicsomban. A gnózis egész világellenessége a futók attitűdje, ahol is a világellenesség valójában a funkcionális világ bírálatát jelenti, nem pedig a szabadság azon terét, amelyben újra felfedezhetjük magunkat, és természetesen egymást is – nyúlként, ellenfélként, társként, szponzorként vagy éppen a sarkon kereplővel szurkoló, gandalfsipkás („Run, you fools!”) néniként.

Közben Kiprotich máris leszakad, Kipchoge pedig elvét egy frissítést. (Bármi lesz, megvigasztalom és vigasztalódom.) Nem akarok szorongani. „…váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.” (Zsidóknak írt levél, 12:1)

Kitata 8 km-nél összeomlik. Nem tudni, mi történt. A páratartalom? Talán szerelmes? Gyűlölködik? Pufog? Bármi lehet.

A világ második legjobb idejével rendelkező Bekele pár éve 40-nél, az élbollyal tartva egyszer csak lesétált a pályáról, és bement a szállodájába, majd kikért a büfében egy vödör csokoládéfagylaltot.

Az első tízest 3.05-ös tempóval hozzák le. Mi a terv? Van terv? „A maratont visszafelé kell lefutni.” – Gebrselassie. Viszonyításképpen: 16 perces szigetkör. Jegeled magad? A haverodat jegeled? Kisebb trükk a dologban, hogy ezek a futók – Kipchoge is – eredetileg pályaatléták, 5000-esek, 10000-esek. Aztán inkább rálazulnak. „A félmaratont nem szeretem, az sprinttáv” – Kipsang. 

Újabb harc a frissítők közelében. Klímaallegória: a forró présben szálkára fogyott, emberszerű alakok rohannak vizespalackokért. 12km-nél már nagy a morzsolódás. Kezd pokoli lenni minden. 

55 percnél bájcsevegés Kipchoge és Do Nascimento között. Nevetnek, pacsi. („Mosolyogj.” – Dan Lawson, Ultrabalaton csúcstartó.) Félmaraton 1 óra 5 perc. Gyakorlatilag semmi, de ez most nem számít. 

Alattomos vadász a meleg, észnél kell lenni.

Kétharmadnál Do Nascimentót meg is legyinti a hőség, beledől a kordonba, üldögél egy kicsit, majd felkel, és egy perc alatt visszaér a mezőnyre. Ilyen van? Nincs, mert most újra leül, és úgy marad. 

Van itt baj. Orvosok mindenütt. Kezdünk szétcsúszni. De nem a kenyaiak – és nem Kipchoge, aki 30 után ellép. Tanári az egész, habkönnyű, édes gyermekem, nézzétek, hogy fut! Én csak néha tudok ilyet, ha már estére nagyon kilazultam, és esik az eső. Engem csak néha száll meg a nyugalom, egyébként fortyogok, a rosszakaróimra gondolok, eszelős bosszún töröm a fejem, kiáltványokat fogalmazgatok magamban, tépelődöm, tipródom, magamra hagyva gondolataimmal, küzdök a múlt hosszú árnyaival. 

De nem így Kipchoge – ő mindannyiunknál különb. Neki nincs múltja – neki sorsa van. Egyetlen, hátborzongató összefüggés. Nem véletlen, hogy a maraton az olimpia királyszáma. Itt kéne befejezni a civilizáció történetét: a kamera elidőzhetne ezen az arcon, amelyen egyébként Julius Caesar vonásai is könnyűszerrel felfedezhetőek, csak éppen nála több derűvel, több empátiával. Amikor már senki sem emlékszik erre a bolygóra, amikor kiégett csillagok lökdösik csupán egymást a semmiben, az ő léptei még mindig ott reszketnek majd valahol. 

Az ő befutóját megőrzi roppant képzeletében a Teremtő, tudva, hogy mégiscsak volt értelme.

Pompás, fejedelmi szereplés volt a mai, újabb pedagógiai csúcsteljesítmény. Nincs erény, amelyről ne kaptunk volna ma leckét. És vajon lesz-e tovább? Lesz, hát persze, hogy lesz. Vagy mégsem, mert már csak fákat szeretne ültetni? Legyen hát. Időzzünk el mellette, bújjunk hozzá, és suttogjuk az apostollal: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (Timóteus 4:7) Kipchoge hazaért, megvédte olimpiai címét, negyven éve nem tudott ilyet senki.

Pár perccel a vége előtt svenkelés közben látni a pálya mellett húzódó parkot. Egy gyerekcsapat fut a versenyzőkkel, csöpp lábakon, botladozva kissé, de annál vidámabban. Az egyikük kimonót visel. Nevetnek. 

Aztán pár másodperccel később feltűnik egy másik kisgyerek. Ő háttal áll a versenynek, a tavat nézi elmélyülten.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Kele Fodor Ákos: Cápakacaj [Olimpia]

Rasovszky Kristóf, a balatoni cápa beleharapott Tokióba? Kele Fodor Ákos írása arról, hogyan és miért vicceskedünk a győzelemről.

...

Női menekülőfutás 4x400 [Olimpia]

„Ezen az olimpián a futás is másról szól. Most nem sport, hanem politika, nem harc az érmekért, hanem a legalapvetőbb reakció a veszélyre. Menekülés." Folytatódik az olimpiai irodalmi játékunk. Ezúttal Forgách Kinga írását olvashatjátok.

...

Finy Petra: Kék fal [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Elsőként Finy Petra Kék fal című írását olvashatjátok. 

MARGÓ
...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók
SZÓRAKOZÁS
...

A depresszió bárkit magával ránthat – megnéztük a Bruce Springsteen-filmet

A Szabadíts meg az ismeretlentől életrajzi film nem karaokeparti, hanem megrázó vallomás az összeomlásról.

...

Miért születik ennyi Stephen King-adaptáció? Az író szerint egyszerű a magyarázat

A szerző arról elmélkedett, hogy a rengeteg új adaptációt valóban egyetlen karakternek köszönheti. 

...

A hét királyság lovagja pótol egy fontos hiányosságot, ami a Trónok Harcából kimaradt

Az író kihívás elé állította ezzel a sorozat készítőit.

...

iamyank: A dühöm jelen van, de nem vágyom rá, hogy eltűnjön

...

Visky András: A szelídeket általában meg kell ölni

...

Szentesi Éva: Ha nem lenne ez a férfi mellettem, akkor nem lennék ennyire boldog és teljes

Annie Ernaux szembenéz a szégyennel, ami a Nobel-díjig juttatta

Annie Ernaux szembenéz a szégyennel, ami a Nobel-díjig juttatta

1952-ben gyökeresen megváltozott Annie Ernaux élete, amikor az apja rátámadott az anyjára. A szégyen ennek állít emléket.

Szerzőink

Simon Eszter
Simon Eszter

Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]

Tasi Annabella
Tasi Annabella

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Kiemeltek
...

A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében

A rossz közérzettel nem születik az ember. Barnás Ferenc új regénye a hét könyve: Most és halála óráján. 

...

„Komoly egyetem nincs komoly könyvtár nélkül” – a MOME felújított könyvtárában jártunk

A felújított könyvtár számos hallgatóbarát megoldással bővült. 

...

Kemény Zsófi: Az életet soha nem késő elrontani

Olvasd el a Nők, akiknek férfi kell című kötethez írt utószót!

A hét könyve
Kritika
A világ végére is magadban cipelni a hazát: a rossz közérzet kultúrájáról Barnás Ferenc új regényében
Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]

Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]

Rendhagyó podcastadás.