Bartók Imre: A jó harc [Olimpia]

Bartók Imre: A jó harc [Olimpia]

"Sok tévedés lakozik a világban, de talán egyik sem olyan súlyos, mint hogy a futás unalmas volna." A szerénységében is példamutató Eliud Kipchoge maratonja messze túlmutat futáson, olimpián - élni tanít. Olimpiai sorozatunkban Finy Petra, Baráth Katalin, Forgách Kinga, Ruff Orsolya és Kele Fodor Ákos írásait olvashattátok, Bartók Imre záró darabja pedig igazán méltó a 2020-2021-es, különös-heroikus olimpiához.

Bartók Imre | 2021. augusztus 09. |

Abszolút példakép. Víziója és lelkiereje Ehnatonnal és Szent Jeromossal rokonítja. Gazella, kertész, filozófus. Ő Eliud Kipchoge, minden idők legsikeresebb maratonistája – érdemei ecsetelése mellett megjegyzem, az ágyamból sem rúgnám ki. Ami azt illeti, fél karomat odaadnám azért, hogy megérinthessem. Mindent, igazán mindent feladnék azért, hogy egy hétvégét mellette edzőtáborozhassak Kenya napszítta földútjain, hogy mellette haladhassak egy üdítő tempófutáson (30km 1óra 40perc alatt), netán egy játékos fartleken, hogy utána együtt fogyasszuk el kedvelt ételét, az ízetlen ugalit, az aszkéták mannáját. Kipchoge minden kimódoltság nélkül szerény, a táborban együtt pucolja a vécét a kezdőkkel. A „Professzor” – így becézem magamban – talán ilyenkor ötli ki letaglózó erejű aforizmáinak legjavát: „A győzelem nem fontos.” Persze korántsem csak a sportpszichológiai észrevételei érdemelnek figyelmet. 

„A legjobb pillanat arra, hogy elültess egy fát, huszonöt éve volt” – mondta egy ízben a befutója után, majd hozzátette: „A második legjobb pillanat most érkezett el.”

Elrajtolunk. Tökéletes szinergiák, testek mozgó temploma. Csodás súlypontemelkedés, feszes vádlik, légies verslábak. Sok tévedés lakozik a világban, de talán egyik sem olyan súlyos, mint hogy a futás unalmas volna. Az életünk unalmas, igen – a futás megváltás ebből az unalomból. La vraie vie est absente, mondta Rimbaud, mielőtt felhúzta volna a futócipőt. A „fényhozóról” deliráló Markión is feltehetően egy fejlámpás kocogót látott maga előtt, aki eltévedt a Paradicsomban. A gnózis egész világellenessége a futók attitűdje, ahol is a világellenesség valójában a funkcionális világ bírálatát jelenti, nem pedig a szabadság azon terét, amelyben újra felfedezhetjük magunkat, és természetesen egymást is – nyúlként, ellenfélként, társként, szponzorként vagy éppen a sarkon kereplővel szurkoló, gandalfsipkás („Run, you fools!”) néniként.

Közben Kiprotich máris leszakad, Kipchoge pedig elvét egy frissítést. (Bármi lesz, megvigasztalom és vigasztalódom.) Nem akarok szorongani. „…váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.” (Zsidóknak írt levél, 12:1)

Kitata 8 km-nél összeomlik. Nem tudni, mi történt. A páratartalom? Talán szerelmes? Gyűlölködik? Pufog? Bármi lehet.

A világ második legjobb idejével rendelkező Bekele pár éve 40-nél, az élbollyal tartva egyszer csak lesétált a pályáról, és bement a szállodájába, majd kikért a büfében egy vödör csokoládéfagylaltot.

Az első tízest 3.05-ös tempóval hozzák le. Mi a terv? Van terv? „A maratont visszafelé kell lefutni.” – Gebrselassie. Viszonyításképpen: 16 perces szigetkör. Jegeled magad? A haverodat jegeled? Kisebb trükk a dologban, hogy ezek a futók – Kipchoge is – eredetileg pályaatléták, 5000-esek, 10000-esek. Aztán inkább rálazulnak. „A félmaratont nem szeretem, az sprinttáv” – Kipsang. 

Újabb harc a frissítők közelében. Klímaallegória: a forró présben szálkára fogyott, emberszerű alakok rohannak vizespalackokért. 12km-nél már nagy a morzsolódás. Kezd pokoli lenni minden. 

55 percnél bájcsevegés Kipchoge és Do Nascimento között. Nevetnek, pacsi. („Mosolyogj.” – Dan Lawson, Ultrabalaton csúcstartó.) Félmaraton 1 óra 5 perc. Gyakorlatilag semmi, de ez most nem számít. 

Alattomos vadász a meleg, észnél kell lenni.

Kétharmadnál Do Nascimentót meg is legyinti a hőség, beledől a kordonba, üldögél egy kicsit, majd felkel, és egy perc alatt visszaér a mezőnyre. Ilyen van? Nincs, mert most újra leül, és úgy marad. 

Van itt baj. Orvosok mindenütt. Kezdünk szétcsúszni. De nem a kenyaiak – és nem Kipchoge, aki 30 után ellép. Tanári az egész, habkönnyű, édes gyermekem, nézzétek, hogy fut! Én csak néha tudok ilyet, ha már estére nagyon kilazultam, és esik az eső. Engem csak néha száll meg a nyugalom, egyébként fortyogok, a rosszakaróimra gondolok, eszelős bosszún töröm a fejem, kiáltványokat fogalmazgatok magamban, tépelődöm, tipródom, magamra hagyva gondolataimmal, küzdök a múlt hosszú árnyaival. 

De nem így Kipchoge – ő mindannyiunknál különb. Neki nincs múltja – neki sorsa van. Egyetlen, hátborzongató összefüggés. Nem véletlen, hogy a maraton az olimpia királyszáma. Itt kéne befejezni a civilizáció történetét: a kamera elidőzhetne ezen az arcon, amelyen egyébként Julius Caesar vonásai is könnyűszerrel felfedezhetőek, csak éppen nála több derűvel, több empátiával. Amikor már senki sem emlékszik erre a bolygóra, amikor kiégett csillagok lökdösik csupán egymást a semmiben, az ő léptei még mindig ott reszketnek majd valahol. 

Az ő befutóját megőrzi roppant képzeletében a Teremtő, tudva, hogy mégiscsak volt értelme.

Pompás, fejedelmi szereplés volt a mai, újabb pedagógiai csúcsteljesítmény. Nincs erény, amelyről ne kaptunk volna ma leckét. És vajon lesz-e tovább? Lesz, hát persze, hogy lesz. Vagy mégsem, mert már csak fákat szeretne ültetni? Legyen hát. Időzzünk el mellette, bújjunk hozzá, és suttogjuk az apostollal: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (Timóteus 4:7) Kipchoge hazaért, megvédte olimpiai címét, negyven éve nem tudott ilyet senki.

Pár perccel a vége előtt svenkelés közben látni a pálya mellett húzódó parkot. Egy gyerekcsapat fut a versenyzőkkel, csöpp lábakon, botladozva kissé, de annál vidámabban. Az egyikük kimonót visel. Nevetnek. 

Aztán pár másodperccel később feltűnik egy másik kisgyerek. Ő háttal áll a versenynek, a tavat nézi elmélyülten.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Kele Fodor Ákos: Cápakacaj [Olimpia]

Rasovszky Kristóf, a balatoni cápa beleharapott Tokióba? Kele Fodor Ákos írása arról, hogyan és miért vicceskedünk a győzelemről.

...
Nagy

Női menekülőfutás 4x400 [Olimpia]

„Ezen az olimpián a futás is másról szól. Most nem sport, hanem politika, nem harc az érmekért, hanem a legalapvetőbb reakció a veszélyre. Menekülés." Folytatódik az olimpiai irodalmi játékunk. Ezúttal Forgách Kinga írását olvashatjátok.

...
Nagy

Finy Petra: Kék fal [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Elsőként Finy Petra Kék fal című írását olvashatjátok. 

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Ternovszky Béla: A Macskafogó minden szempontból kegyelmi állapotban íródott

Ternovszky Béla animációs filmkészítőként is megmaradt nézőnek, és saját bevallása szerint világéletében olyan filmeket akart rendezni, amelyekre máskülönben ő is beült volna. Interjúnkban a Macskafogóról, festészetről, színészi próbálkozásokról és Rejtőről beszélgettünk vele.

...
Szórakozás

Ezeket az irodalmi adaptációkat nézzük májusban!

Mutatunk öt adaptációt, amit nem érdemes kihagyni májusban. 

...
Nagy

A Tokyo Vice felfedi Japán másik arcát a szexipartól a szervezett bűnözésig

Egy amerikai oknyomozó újságíró, Jake Adelstein bennfentesként írt memoárt Japán éjszakai életéről és alvilágáról. A történetből, amely kendőzetlenül mesél az ezredfordulós japán valóságról, az HBO készített tévésorozatot .

...

Bereményinek egy páternoszterezés után elment a kedve a hivatalos írói szereptől

...

Palya Bea: Egygyökerű a beszéd és a zene. Minden hangadás kapcsolódás

...

Megtörni a hallgatást [Ms. Columbo Olvas]

...

A háború új jelentésréteggel ruházta fel Ruff Orsolya gyerekregényét

...
Hírek

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor nyerte a Libri-díjat!

Idén hetedik alkalommal osztották ki a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. 2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Az Északi az a Hamlet, aki nem áll meg tépelődni, hanem lesújt a kardjával

...
Bányász Attila

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

...
Kolozsi Orsolya

A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

A hét könyve
Kritika
A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel
...
Kritika

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

A második világháború végén a nácik legértékesebb foglyai – államfők és katonatisztek, német összeesküvők és családtagjaik – váltak értékes túszokká az olasz Alpokban. Kálváriájuk feszültséggel teli, már-már abszurd túszdrámában csúcsosodott ki a hegyek közt, amelyről két történész írt könyvet.