Indulok, már kész vagyok, itt toporgok a küszöbön, de örökké rád kell várnom, gyere már. Jó, addig átnézem, megvan-e minden. A duda nálad, az egészen biztos, az előbb adtam a kezedbe. Mégis ki venné el? Ha te nem akarod, majd fújom én. 

Itt a zászló is, tudod, amit még Rio után dedikált a reptéren a Hosnyánszky meg a Varga Dénes, megtaláltam a kisszekrényben, az ágynemű között. Ne kérdezd, hogy került oda, fogalmam sincs. Dehogy vasaltam, meg vagy te őrülve? Ennyire vigyázok rá, látod, milyen szép fényes? Majd a Himnusz alatt a vállamra terítem. Ha nyerünk, ebben megyek a városba is, mindenki néz majd,

mekkora királyok vagyunk. 

Istenem, mindjárt kezdődik, igyekezz! Hogy miért vagyok síkideg? Muci, egy éve erre várok, a japánt is ezért kezdtem. Mi az, hogy ne vágjak fel? Igenis egészen jól elpötyögök! Mit gondolsz, minek nézem azt a rengeteg animét? Azt hiszed, hogy ez nekem csak szórakozás? Én szimplán csak így tanulok. Már a középsuliban is így nyomtam le a kötelezőket. Na, és akkor mi van? Átmentem az érettségin vagy nem mentem át? Na, látod. Szisztematikusan kell tanulni, nem szabad elveszni a részletekben. A tanfolyamon is mindig azt mondják, hogy összpontosítsunk. Engem már nem adnának el egy tál rizsért, abban nyugodt lehetsz. Különben meg arigato a bizalmat, majd pislogsz, ha jövőre leteszem a japán alapfokút! 

De most nem ez a lényeg, mindjárt kezdenek a fiúk, olyan ideges vagyok, én nem tudom, hogy ezek hogy bírják ott a vízben? Adrenalinom nekem is van, nyugodjál meg. Nem tehetek róla, én tényleg együtt élek ezzel a versennyel. Hát, mi örömöm van nekem az életben, most mondd meg! Még a benzin ára is az egekben, pedig megígértem a Nusikának, hogy elviszem a hétvégén Balatongyörökre, de szerintem jó lesz neki a Velencei-tó is. Oké, per pillanat nincs benne annyi víz, de a tankom is csontszáraz. Vagy legalábbis az lenne, mire leérnék az M7-esen, szóval marad az agárdi szabadstrand. Majd kap lángost meg főtt kukoricát, azzal csókolom.

Persze, hogy ásítozom, fél háromkor szólt a vekker, meg akartam nézni a kajak-kenut. Előfutam, na és? Amikor te a másik oldaladra fordultál, én már itt ugráltam a kanapén. A ritmikus gimnasztika selejtezőjéről mondjuk pont lemaradtam, mert a hülye szomszéd átjött ordítozni. Hát tehetek én arról, hogy Japán olyan messze van?

Hogy másik időzóna?

De magyarázhatsz ennek, sosem fogja megérteni. Azt mondja, hajnalban kel, dupla műszak, meg tizenkét órázik. Miért, mit gondol, másnak nem kell korán kelnie? Én már fél három óta talpon vagyok… Ez még csak a harmadik kávém, ne izgulj! Majd a vízilabda után alszom egyet.

Megyünk végre? Most vonulnak be, hallom a szpíkert, még a végén lemaradunk róla, annyit tollászkodsz itt a tükör előtt! 

Várj, nálam az arcfesték! Persze, hogy piros-fehér-zöld! Miért, mit gondoltál, majd fehér-kék? Na, mutasd magad, egész pofás lett! Várj, itt a piros-fehér-zöld kalap is, most már mehetünk. A kereplő nálam.

Csipszet bekészítetted? Várjuk meg a bevonulást, addig ne együnk egy szemet se, mert akkor már az első negyedben felzabáljuk az összeset. Na végre, itt vannak, hajrá magyarok! 

Tudod, imádom Japánt, de azért innen a kanapéról sem kutya. Most meg mit vágsz ilyen bánatos pofákat? Én igazán nem értelek. Azért, mert reggel nem szoktunk meccset nézni, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem is lehet. Hogy tilos. Inkább örülj neki!

Hát, hányszor van ilyen az életben? 

Neked most komolyan lelkiismeret-furdalásod van amiatt, hogy ellógod a napot? Egyetlenegy délelőttöt igazán te is kihagyhatsz a munkából, legfeljebb majd azt mondod, hogy elkaptál valamit. Nyugodj meg, legközelebb nem Japánban lesz az olimpia. Várj, megguglizom! Á, itt is van: 2024. Párizs. 

Az még három év. Sima liba, addig tökéletesítem a franciámat. 

Easy menet lesz az is.