Baráth Katalin: De hát ez egy balkáni paraszt! [Olimpia]

Baráth Katalin: De hát ez egy balkáni paraszt! [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Sportrajongóként az Olimpiában azt szeretjük, hogy fantasztikus hőstörténetek és óriási drámák íródnak a legkülönbözőbb versenyszámokban. Éppen ezért irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Finy Petra után most Baráth Katalin írását olvashatjátok. 

Fotó: Valuska Gábor

Baráth Katalin | 2021. július 29. |

Baráth Katalin: De hát ez egy balkáni paraszt!* 

(Ilyen címmel írhatnék önéletrajzot is. Lehet, hogy fogok is, csak még várom a Nagy Eseményt. Hogy a rejtői nevű Huán Antónió Szamaráncs átadja az aranyat, sportág nem számít. Halogatásban például jó esélyekkel indulnék, ezt a szöveget is öt napja akarom megírni.) 

2018. július 7. Wimbledon. Centerpálya. A lelátókon Rolexek villognak, a Gucci napszemüvegek foncsorában még az angol fű is zöldebbnek tűnik, ami pedig a verseny kései szakaszára kezd kikopni, különösen az alapvonalnál. 

Ó, az a gyöp. Az a szép szent wimbledoni gyöp, úgy jár haza rá a tenisz, akár a futball a Wembley-be.

 (Persze csak míg Bonucci, a hátvédek Grétsy Lászlója ki nem igazítja a „home”-ot élő adásban, előzékenyen föltárva a kamerának egészséges manduláit.) 

Kyle Edmund – megvan valakinek? 2018-ban éppen az első számú brit teniszező, a honi nézők hirtelenszőke szeme fénye, leszámítva a jachtkulcsot mellényzsebben csörgető posztszovjet olajmilliárdosokat, de talán még ők is neki szurkolnak, sportpályán angolabbak Károly hercegnél is. Edmundnak esélye is van, ebben az évben verte már meg az ellenfelét, aki különben is pocsék formát mutat, az ATP az első húszban sem jegyzi. 

Edmund jól kezdi a meccset, 6:4-re behúzza az első játszmát.

A közönség az üdvözülés küszöbén, párásodó szemük elé kivetül az Edmund–Federer döntő, annál tényleg nehezebben képzelhető el paradicsomibb, hiszen Federer épp olyan szent, akár a wimbledoni gyöp. 

Edmund ellenfele hosszan pattogtatja a labdát adogatás előtt. A publikum, az a finom úri, fújol, mintha a Balkánról szalajtották volna. 

Hibát követnek el. 

Tudhatnák, hogy az ellenfél, akit tényleg a Balkánról szalajtottak, ráadásul ezt nem is szégyelli (hát nem szégyelli?!), egy sajátos vámpírötvözet: minél jobban gyűlöli a közönség – márpedig szívük mélyéből sűrű iszapot bugyogtatva gyűlölik, ők Rogert, esetleg Rafát vagy Andyt szeretik, a civilizált gentlemanokat, akik nem pucolják a vécét a City irodaházaiban, nem válogatnak csavaranyát futószalagok mellett, nem görnyednek eperföldeken, mosogatnak pubokban, mint a balkániak: magyarok, románok, lengyelek, bolgárok meg a mindennemű icsvicsek (Fucsovics?), vagy ha mégis, akkor sem, akkor pláne nem, utóbbiról a Nemzeti Sport Grand Slam-kommentszektora is tanúskodik, mert ők ugyan soha –, ez az ellenfél annál jobban akar. 

A fújolók, füttyögők, fanyalgók fairplaybe öltözött szeráfkara könnyen menti föl magát: hiszen ez az ütőt markoló kéz (győződnek meg róla újra és újra) Szlobodan Milosevics keze, Ratko Mladics keze, Radovan Karadzsics keze. Ez a kéz a minap még tömeggyilkosságokat követett el, tömegsírokat ásott, bűn, nép, nemzet, egyén oly könnyen keverednek messzi civilizálatlan vidékeken. (Ezek soha nem ott vannak, ahol mi vagyunk.) 

Gyokovics a csizma az asztalon. A tizenharmadik tündér, akit nem hívtak meg Federer és Nadal meséjébe.

A gonosz mostoha, szövegbuborékjában nagybetűs a sátáni HA-HA-HA. 

A bíró se bírja a nyomást (pedig hát bíró, érted, HA-HA-HA), meginti Gyokovicsot a labdapattogtatásért. 

Gyokovics ippont érőleg tekint a bíróra és a közönségre, majd rendületlenül pattogtat tovább. És alighanem a fújolásból nyeri az oxigént, mert lám, 6:3, övé a második játszma. 6:2, a harmadik is. 

A balkáni paraszt (a vécépucoló, a futószalagos, az eperszedő meg én) kinéz a szőke kapitalista hercegnek öltözött publikumra (egy merő Prince William mindenki), és a füléhez emeli a kezét: fújoljatok, a windsori (ejtsd: Szász-Coburg-Gotha-i) apátok úristenit! Hadd halljam! Hát ne éljen Edmund-Eduárd? 

Negyedik játszma, 5:4. Negyven semminél állati üvöltés szakad ki belőle, bölény veti meg patáját az alapvonalon. És bever egy ászt, olyan magától értetődően, hogy a bíró is csak némi késéssel rebegi be a gémszetmeccset, Mats Wilander és Szabó Gábor pedig repülősóért küldetik az Eurosport inasát. 

Ja, hát kellemetlen egy ürge, mindenki lássa. Balkáni paraszt, mondjuk ki.

De legalább olimpiai aranya nincs a piszoknak. És, ahogy a sport dramaqueen múzsáját ismerjük, talán soha nem is lesz. 

„Tény, hogy a meccseim kilencven százalékában, ha nem többször, nemcsak a játékos, hanem a közönség is az ellenfelem”, nyilatkozta idén Wimbledonban Novak Gyokovics. Amúgy megnyerte a tornát, ahogy 2018-ban is tette, miután az elődöntőben újabb évadot mutattak be Nadallal a Trónok harcából: 6:4, 3:6, 711:69, 3:6, 10:8. 

*Szigorúan szubjektíven. Ámbár, aki azt állítja magáról, hogy ember és pártatlan, az gyanús.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Finy Petra: Kék fal [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Elsőként Finy Petra Kék fal című írását olvashatjátok. 

...
Nagy

Baráth Katalin: Nincs olyan jó kedvem mostanában, hogy aranyoskodjak

...
Nagy

Baráth Katalin: Egy egész fiktív univerzumot állítottam a problémára [Ady 100]

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

Újraolvasó rovatunkban ezúttal Virginia Woolf legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt poroltuk le, természetesen Tandori Dezső fordításában.

...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok? 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

...
Kritika

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

Alan Moore korszakalkozó képregényes legenda, ami nem gátolta meg abban, hogy páros lábbal szálljon bele az alkotókat kizsákmányoló iparba és az infantilis rajongókba. A Megvilágosodások a hét könyve.

...
Nagy

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Milyen birodalmi hagyományt folytat Putyin a nők elleni erőszakkal? Milyen színes történeteket rejtenek az Andrássy út házai? Milyen események vezettek a ma háborúihoz Izraelben és Ukrajnában? Hogyan fulladt vérbe az európai gőg Mexikóban?

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

...

Kerber Balázs és Nemes Z. Márió: Mit kaphatnak a közösségtől a magányos odúlakók?

...

A sikert csak tisztességtelen úton lehet elérni?

...

Az endometriózis poétikus betegség, mintha erdő nőne a hasunkban

...

Kerber Balázs: A versnél érzem, hogy a szöveg akar valamit és nem én

...

Ha van valami, ami az időtlent próbálja ostromolni, az a költészet

A hét könyve
Kritika
Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van
...
Szórakozás

Dűne 2.: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

A Dűne ismét monumentális és epikus, minket viszont az is érdekelt, milyen párbeszédben áll a filmklasszikussal, aminek eredetije Frank Herbertet is inspirálta. És az is, hogyan cáfol rá már most egy rendezői döntésre a valós történelem.

Olvass!
...
Beleolvasó

Képtelen nyomozás indul egy felszívódott kolléga és egy rejtélyes, könyvolvasó lány után

Mintha Salvador Dalí írt volna forgatókönyvet egy Hitchcock-filmhez. A bestselleríró és humorista Bob Mortimer briliánsan vicces első regénye garantáltan egy új kedvenc A csütörtöki nyomozóklub rajongóinak. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A felejtéssel küzdő anyának is szüksége van a regények élményére

Szűcs Teri új kötete újraírja a demenciával élő édesanyja emlékeit, és megkísérli egy közös emlékezet megteremtését. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Orwell világhírű utópiája női nézőpontból talán még kegyetlenebb

Hetvenöt évvel azután, hogy Orwell megírta ikonikus regényét, Sandra Newman megalkotta a Nagy Testvér világának női főhősét, és az ő nézőpontjából meséli újra a történetet. Olvass bele!