Baráth Katalin: De hát ez egy balkáni paraszt! [Olimpia]

Baráth Katalin: De hát ez egy balkáni paraszt! [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Sportrajongóként az Olimpiában azt szeretjük, hogy fantasztikus hőstörténetek és óriási drámák íródnak a legkülönbözőbb versenyszámokban. Éppen ezért irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Finy Petra után most Baráth Katalin írását olvashatjátok. 

Fotó: Valuska Gábor

Baráth Katalin | 2021. július 29. |

Baráth Katalin: De hát ez egy balkáni paraszt!* 

(Ilyen címmel írhatnék önéletrajzot is. Lehet, hogy fogok is, csak még várom a Nagy Eseményt. Hogy a rejtői nevű Huán Antónió Szamaráncs átadja az aranyat, sportág nem számít. Halogatásban például jó esélyekkel indulnék, ezt a szöveget is öt napja akarom megírni.) 

2018. július 7. Wimbledon. Centerpálya. A lelátókon Rolexek villognak, a Gucci napszemüvegek foncsorában még az angol fű is zöldebbnek tűnik, ami pedig a verseny kései szakaszára kezd kikopni, különösen az alapvonalnál. 

Ó, az a gyöp. Az a szép szent wimbledoni gyöp, úgy jár haza rá a tenisz, akár a futball a Wembley-be.

 (Persze csak míg Bonucci, a hátvédek Grétsy Lászlója ki nem igazítja a „home”-ot élő adásban, előzékenyen föltárva a kamerának egészséges manduláit.) 

Kyle Edmund – megvan valakinek? 2018-ban éppen az első számú brit teniszező, a honi nézők hirtelenszőke szeme fénye, leszámítva a jachtkulcsot mellényzsebben csörgető posztszovjet olajmilliárdosokat, de talán még ők is neki szurkolnak, sportpályán angolabbak Károly hercegnél is. Edmundnak esélye is van, ebben az évben verte már meg az ellenfelét, aki különben is pocsék formát mutat, az ATP az első húszban sem jegyzi. 

Edmund jól kezdi a meccset, 6:4-re behúzza az első játszmát.

A közönség az üdvözülés küszöbén, párásodó szemük elé kivetül az Edmund–Federer döntő, annál tényleg nehezebben képzelhető el paradicsomibb, hiszen Federer épp olyan szent, akár a wimbledoni gyöp. 

Edmund ellenfele hosszan pattogtatja a labdát adogatás előtt. A publikum, az a finom úri, fújol, mintha a Balkánról szalajtották volna. 

Hibát követnek el. 

Tudhatnák, hogy az ellenfél, akit tényleg a Balkánról szalajtottak, ráadásul ezt nem is szégyelli (hát nem szégyelli?!), egy sajátos vámpírötvözet: minél jobban gyűlöli a közönség – márpedig szívük mélyéből sűrű iszapot bugyogtatva gyűlölik, ők Rogert, esetleg Rafát vagy Andyt szeretik, a civilizált gentlemanokat, akik nem pucolják a vécét a City irodaházaiban, nem válogatnak csavaranyát futószalagok mellett, nem görnyednek eperföldeken, mosogatnak pubokban, mint a balkániak: magyarok, románok, lengyelek, bolgárok meg a mindennemű icsvicsek (Fucsovics?), vagy ha mégis, akkor sem, akkor pláne nem, utóbbiról a Nemzeti Sport Grand Slam-kommentszektora is tanúskodik, mert ők ugyan soha –, ez az ellenfél annál jobban akar. 

A fújolók, füttyögők, fanyalgók fairplaybe öltözött szeráfkara könnyen menti föl magát: hiszen ez az ütőt markoló kéz (győződnek meg róla újra és újra) Szlobodan Milosevics keze, Ratko Mladics keze, Radovan Karadzsics keze. Ez a kéz a minap még tömeggyilkosságokat követett el, tömegsírokat ásott, bűn, nép, nemzet, egyén oly könnyen keverednek messzi civilizálatlan vidékeken. (Ezek soha nem ott vannak, ahol mi vagyunk.) 

Gyokovics a csizma az asztalon. A tizenharmadik tündér, akit nem hívtak meg Federer és Nadal meséjébe.

A gonosz mostoha, szövegbuborékjában nagybetűs a sátáni HA-HA-HA. 

A bíró se bírja a nyomást (pedig hát bíró, érted, HA-HA-HA), meginti Gyokovicsot a labdapattogtatásért. 

Gyokovics ippont érőleg tekint a bíróra és a közönségre, majd rendületlenül pattogtat tovább. És alighanem a fújolásból nyeri az oxigént, mert lám, 6:3, övé a második játszma. 6:2, a harmadik is. 

A balkáni paraszt (a vécépucoló, a futószalagos, az eperszedő meg én) kinéz a szőke kapitalista hercegnek öltözött publikumra (egy merő Prince William mindenki), és a füléhez emeli a kezét: fújoljatok, a windsori (ejtsd: Szász-Coburg-Gotha-i) apátok úristenit! Hadd halljam! Hát ne éljen Edmund-Eduárd? 

Negyedik játszma, 5:4. Negyven semminél állati üvöltés szakad ki belőle, bölény veti meg patáját az alapvonalon. És bever egy ászt, olyan magától értetődően, hogy a bíró is csak némi késéssel rebegi be a gémszetmeccset, Mats Wilander és Szabó Gábor pedig repülősóért küldetik az Eurosport inasát. 

Ja, hát kellemetlen egy ürge, mindenki lássa. Balkáni paraszt, mondjuk ki.

De legalább olimpiai aranya nincs a piszoknak. És, ahogy a sport dramaqueen múzsáját ismerjük, talán soha nem is lesz. 

„Tény, hogy a meccseim kilencven százalékában, ha nem többször, nemcsak a játékos, hanem a közönség is az ellenfelem”, nyilatkozta idén Wimbledonban Novak Gyokovics. Amúgy megnyerte a tornát, ahogy 2018-ban is tette, miután az elődöntőben újabb évadot mutattak be Nadallal a Trónok harcából: 6:4, 3:6, 711:69, 3:6, 10:8. 

*Szigorúan szubjektíven. Ámbár, aki azt állítja magáról, hogy ember és pártatlan, az gyanús.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Finy Petra: Kék fal [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Elsőként Finy Petra Kék fal című írását olvashatjátok. 

...
Nagy

Baráth Katalin: Nincs olyan jó kedvem mostanában, hogy aranyoskodjak

...
Nagy

Baráth Katalin: Egy egész fiktív univerzumot állítottam a problémára [Ady 100]

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Az Afázia rendhagyó sci-fi az emberiség és a magyarok jövőjéről

Baráth Katalin a Dávid Veron-sorozat sikerei után 2016-ban thrillerrel jelentkezett, majd öt évvel később nyelvészeti sci-fit írt Afázia címmel. A lakhatatlan Földet elhagyó űrmagyarok (moyerek) legfőbb kincse a megőrzött beszédképesség a hálón függő, valamint a csak képekben kommunikáló népek között. Ez a nyelv azonban fegyver és drog is, mellyel vissza is élnek az űrháborúban. 

...
Kritika

Az egykori 56-os menekült a gazdasági csodát kóstolgató NSZK-ban nyomoz

Immár a negyedik regényben tér vissza Csabai László hőse: Szindbád ezúttal a Nyugat-Németországban nyomoz, a múlt azonban nemcsak az útjába vetődő németeket éri utol, hanem a főfelügyelőt is.

...
Kritika

Kőhalmi élvezi a klímakatasztrófát

Egy maciméz a főszereplője Kőhalmi Zoltán második regényének, Az utolsó 450 évnek. A vad, sőt bátor ötletből egy nagyon szórakoztató sci-fi bontakozik ki, ami csak azért nem nevezhető disztópiának, mert simán alakulhat így a klímakatasztrófa. Szekunder szégyenérzet: azon nevetünk, hogy tönkretesszük a bolygónkat. A hét könyve okos és vicces sci-fi, ami hibái ellenére óriási vállalás volt.

...
Nagy

Anyák és felnőtt gyermekek a közelmúlt legizgalmasabb európai regényeiben

Kreatív Európa című új sorozatunkban az európai kortárs irodalom remekeiből válogatunk, hogy bemutassuk, hányféle értékes hang szólalt meg könyvről könyvre az elmúlt években.

...
Nagy

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

Háy János új regénye, a Mamikám egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk. Interjú.

...
Nagy

Lem imádta az édességet, de az internetről megvolt a véleménye

Születésének 100. évfordulója alkalmából összegyűjtöttünk Stanislaw Lemről olyan érdekességeket, amelyek mentén az életútja és a munkássága előtt is tiszteleghetünk.

...

A mansfieldi kastélyban Austen nem félt egy unortodox hősnőt a középpontba tenni [Az Austen-projekt]

...

Knausgård, Sally Rooney és A Zöld Lovag [10 perc Könyves]

...

Hitler, a Harcom, Knausgård és a fordítás (Beszélgetés Patat Bence fordítóval)

...

Az Értelem és érzelem az ellentétek regénye [Az Austen-projekt]

A hét könyve
Kritika
Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban
...
Kritika

Dühös nők transzgenerációs sérüléseket gyógyítanak – Bethany Webster Anyaseb című könyvéről

A transzgenerációs pszichológia virágkorát éli, az azzal foglalkozó önsegítő könyvek még inkább. Bethany Webster könyve, az Anyaseb egyelőre megkerülhetetlen azok számára, akik a témában szeretnének olvasni, különös fókusszal az anya-lánya kapcsolatokra. 

Olvass!
...
Beleolvasó

A történész unoka kinyomozta, hogyan lopták el a nácik a nagymamája szakácskönyvét

Alice Urbach túléli a zsidóüldözéseket, majd Amerikából hazalátogatva azzal szembesül, hogy egy bizonyos Rudolf Rösch neve alatt kapható a boltokban a szakácskönyve. Alice unokája történészként eredt a kalandos életű szakácskönyv nyomába. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Törött tulipánok egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története

Mörk Leonóra új regényében a 17. századi Hollandiában egy fiatal és tehetséges festő, Jan eltűnik. Húga, Helena egy tulipános képekkel teli album és egy ismeretlen nőt ábrázoló festmény nyomán a keresésére indul. Olvass bele a Törött tulipánokba!

...
Beleolvasó

Anne Sexton kertelés nélkül teszi fel élet és halál legalapvetőbb kérdéseit

Anne Sexton Pulitzer-díjjal elismert Élj vagy halj meg című kötete a vallomásos költészet egyik klasszikusa, magyar fordítása hiánypótló. Mutatunk három verset a kötetből!

...
Beleolvasó

Egy úri csirkefogó esete a brit nyomozóval: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Mi történik, ha összetalálkozik a legendás francia tolvaj és a még legendásabb brit nyomozó? Olvass bele az új, modern fordításba!

...
Beleolvasó

Miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk?

Fiala Borcsa legújabb könyvének egypercesei mérgező szülői és házastársi kapcsolatokról, problémás viszonyokról, sorsdöntő helyzetekről és emberi hibákról mesélnek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A járvány sem állította meg a magyar holokauszttúlélőt, hogy elmesélje, hogyen élte túl a haláltábort

Lily Ebert annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. A dédunokája segítségével most megtette. Olvass bele a könyvükbe!