Kele Fodor Ákos: Cápakacaj [Olimpia]

Kele Fodor Ákos: Cápakacaj [Olimpia]

Egy olimpiai érem megszerzése az emberi összpopuláció méretéhez és egyéneinek teljesítményéhez képest a „felfoghatatlan” kategóriáival írható le leginkább. És mit tesz erre a szurkolás és a sportkommentálás? Kicsinyít, vicceskedik. Jó lenne visszatalálni az őszinte és komoly ámulathoz. Olimpiai sorozatunkban Finy Petra, Baráth Katalin, Forgách Kinga és Ruff Orsolya írása után most Kele Fodor Ákostól olvashattok.

Kele Fodor Ákos | 2021. augusztus 06. |

A tízkilométeres nyíltvízi úszás véghajrájában a kommentátor egzaltációs performansza kezdődik, és meghallom, amit úgy szerettem volna elfeledni, vagy soha meg sem tudni, s milyen jó is volt eddig eszembe se idézni, hogy Rasovszky Kristóf, a balatoni cápa beleharapott Tokióba.

Rasovszky Kristóf ezüstérme a magyar sporttörténet különös jelentőségű eseménye, és én nem tudok szabadulni a róla való beszédről való beszédtől. Nem a sportkommentátori ökörség az érdekes, hanem amit jelöl, amire utal

Töltekezni szeretnék a dicsőség fényével, de minduntalan a hülye beszéd tolakszik tudatom homlokterébe.

Mire ez a viccelkedés? Mi keresnivalója van sportdicsőségben? A kérdés éppúgy nem mellékes, ahogyan a tudomány területén sem az: az igazság lehet nevetséges? Nos, minden jel arra mutat, hogy a tudományos igazság karaktere szerint szükségképpen komoly, híján van a komikumnak, ugyanakkor a tudomány művelésének ez nem törvényszerű velejárója, elég a szókratészi iróniára gondolnunk. A művészi szép vagy esztétikai igazság már némileg másképpen működik, miért ne működhetne az olimpiai teljesítmény is máshogyan?

Sokat töröm a fejem ezen, de számomra úgy tűnik, a sportbéli testi-lelki kiválóság és a fizikai térben létrehozott rendkívüli emberi eredmény is inkább komoly. De akkor milyen késztetés vezeti a sportzsurnalisztákat, hogy balatonicápázzák a világ legjobbjai közé tartozó kiválóságot? 

Nem tudok másra gondolni, mint hogy nem bírják el a teljesítmény roppant nagyságát.

Muszáj a fiatal sportolókból „kölyköket” vagy kabalaállatokat csináljanak, szükségük van arra, hogy őket emberré fokozzák le, hogy így érezhessék magukat félistennek. A rajongás énerő-protézis, nehogy szembe kelljen nézni hitványságunkkal és az olimpikonok megközelíthetetlen, komoly igazságával.

Hogyhogy megközelíthetetlen? Két órán át elemzik az úszók stratégiáját! Látszólag. Valójában kínos, kínlódásos találgatás. A műsorvezető Rasovszky edzőtársaitól várja, hogy megmondják, mit látunk. De ők nem tudják megmondani, csak értelmezési keretet tudnak adni. Elmondják, a 10 kilométerre milyen stratégiákkal edzenek, és milyen versenystratégiák léteznek, de egyikük nagyon találóan jegyzi meg, ám hiába, a műsorvezető nem veszi a lapot: 

nem tudjuk, Rasovszky Kristóf a történések mentén épp melyik taktikához folyamodik.

Nincs hozzáférésünk a sportoló adott pillanathoz tartozó testi percepcióihoz és testi-lelki appercepcióihoz. Edzője is említi, hogy az elmúlt időkben elért jelentős fejlődése a taktikai kontroll terén történt, vagyis hogy a verseny közbeni, folyamatos taktikai váltásokat hideg fejjel, jól tudja eszközölni. És éppen erről nem tudunk részleteiben semmit – mígnem ő beszámol róla a verseny után. Az olimpia és az olimpiai közvetítés egésze a látásról és a nézésről és a hallgatásról szól, mégis a szolipszizmus fényes tanúságtétele, sokkal inkább szólhatna a „hallgatásról”. A kommentár innen nézve pusztán önmaga cáfolata és a komoly sportigazság fonákja: röhej.

Rasovszky edzőtársa azt mondja, hisz a csodákban, bár nem sokat látott még. Nos, a helyzet az, hogy ezek a versenyteljesítmények hiába épülnek évekig tartó, átracionalizált és szisztematikus cselekvéssorokból és szellemi stratégiákból, az emberi összpopuláció méretéhez és egyéneinek teljesítményéhez képest a „felfoghatatlan” kategóriáival inkább leírhatók. És velük szemben állunk, vagy nem is: inkább diagonálisan álldogálunk és fecsegünk és szurkolunk, pedig szembe kellene néznük velük, hogy elbirtokoljon minket a néma ámulat. Amiben nincs nevettetés, nevetgérezés.

A dicsőségnek inkább a mosolyhoz és a könnyekhez van köze

– jó lenne ismerni, ha van, győzelme fölött kacagó olimpikont. Ki látott már győzelmi hahotát? Vajon megengedné-e egyáltalán ezt a test természettana? Sírva tudunk nevetni, de orgazmus közben lehetséges-e?

A sporttény is úgy nevet, mint a cápa: sehogy. A közvetítés fecsegése csak néma fogsorvicsor – beleképzelsz valami vidámat. A víz ezüstösen ragyog, Rasovszky Kristóf a verseny utáni interjújában szeretteire és kollégáira gondol, három perc alatt háromszor sírja el magát.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Hát tehetek én arról, hogy Japán olyan messze van? [Olimpia]

A tokiói nyári olimpia jelenleg is nézők nélkül zajlik, a szigorú járványintézkedések miatt a szurkolás a helyszínen elveszítette közösségi jellegét. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a magyar csapatok - például a péntek reggeli magyar-görög férfi vízilabdameccs előtt - drukkerek nélkül maradnának. Ruff Orsolya novelláját olvashatjátok.

...
Nagy

Női menekülőfutás 4x400 [Olimpia]

„Ezen az olimpián a futás is másról szól. Most nem sport, hanem politika, nem harc az érmekért, hanem a legalapvetőbb reakció a veszélyre. Menekülés." Folytatódik az olimpiai irodalmi játékunk. Ezúttal Forgách Kinga írását olvashatjátok.

...
Nagy

Baráth Katalin: De hát ez egy balkáni paraszt! [Olimpia]

Irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Baráth Katalin írását olvashatjátok. 

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

...
Podcast

Iamyank: Ki akartam mondani, hogy mind meg fogunk halni

Láttam a jövőt meghalni címmel jelent meg iamyank új albuma, amin, nem kis meglepetésre, magyar dalszöveg is hallható. Fejlődési útról, kockázatvállalásról és technikai fejlődésről is mesélt. Az a.dal.szöveg című podcastsorozat vendége: Herold János.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát

...
Sándor Anna

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

...
Kolozsi Orsolya

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

A hét könyve
Kritika
Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát
...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!

...

Hidas Judit: Nőként gyakran szapuljuk az apákat, különösen, ha elváltak 

...

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

...

Hollywood legendagyártó gépezete Lugosi Bélát sem kímélte