Bartók Imre: Tractatus [HÁLÓZATOK HETE]

Bartók Imre: Tractatus

1.16. Valaki rág.

1.16.1. Dinnye. Nyár. Sugárzás és póklábak. Egy hang azt mondja, ne igyál vizet, mert nem illik hozzá. (A víz és dinnye egyszerre lényegazonosak, tehát kizárják egymást.) Hogy mit illik és mit nem, az egyszerre ösztön és tudás, emlék és anatómiai kódex. Hogy mit illik és mit nem, az felidézi a dolgok vélt vagy valós illeszkedéseinek vélt vagy valós követelményeit. Illem és illeszték nem azonosak, de egymásra utalnak. 

1.16.12. Az íz az étel és a nyelv illeszkedése. A nyelv az, ami velünk marad. Halott szájban halott nyelv. A nyelv, amit a szomszéd kivágással fenyeget – elképzelhetetlen. Többé semmi sem lenne mondható. Megrágni (ízlelni) annyi, mint felkészülni az íz kimondására. 

1.16.13. Újabb dinnye. Újabb nyár. Még több sugárzás. Egy hang azt mondja, ha keserű volt, öblítsd le vízzel, hogy elmosd az ízét. Az íz ezek szerint valami, amitől a helyes illeszkedés érdekében szabadulunk. 

1.16.14. A történelemnek füstíze van. A tudományt a papírjával együtt fogyasztom, édeskés. A szerelemnek olyan íze van, mint a cölibátusban élő szerzetesek sajtjainak. 

1.16.2. „Szín, forma és íz / Mondtam már, hogy bízva bízz.”

1.16.21 Isten azért teremtette a csilipaprikát, hogy próbára tegye az igazhitűeket. Egy hang azt mondja, ne igyál vizet, mert nem illik hozzá, és utána csak jobban fáj. Akik körben állnak, tudják, hogy igaza van. 

1.16.22 Valaki rág valamit, amit nem tud elrágni. Lehet a történelem, egy zselékocka vagy egy korty bonyolult víz. Sokféle út vezet a gyönyörig, de a legderűsebb az undoron visz keresztül. 

1.16.3. A propaganda megfoszt az ízleléstől. Miután megfosztott az ízleléstől, megfoszt az illemtől, végül pedig az illesztékektől is. Bort iszik, és vizet prédikál. 

1.16.4. Az angyalok éhesek, de nem esznek, mert az éhség öröm. Az éhség tartja fent az ízlelést, amelynek köszönhetően teremtőjükhöz illeszkednek. 

1.16.7. Az illat elillan, de az íz egyre csak hízik. A bogyósgyümölcsök kiegészítik a fokhagymát, ahogy a bozót farkasa is kiegészíti a kastély vámpírját. A gombák a tárkonyt, az űrállomások csendje a történelem előtti vízmosásokat. Minden vektor más irányba tart, ezért ugyanolyan. Olaszországban egykor az éttermeknek ötpercenként be kellett zárniuk – a pincérek elvitték, majd visszahozták a tálakat –, hogy ne fogyasszanak olyan sebességgel a vendégek.  

1.16.72. Amikor a kacsa megeszi a gyerekét, nem érzi a kacsa ízét. Hasonlóan, a bundás örül a bundásnak, ha látja, de nem érzi, ha megeszi. Illeszkedni csak az tud egymáshoz, ami más. Az egyesülés gyönyör, de mondhatatlan. A nyelv szélmalom. Az ember szomorú kannibál. 

1.69. Az ember rág, de rágalmazni csak az ördög tud. Így illeszkedik az angyalokhoz, mindhiába. 

1.69.1. Goethe Íztanában egész fejezet foglalkozik az ízlelés és az emlékezet viszonyával. A tragikomikus mű záró passzusa így hangzik: „Nagypénteken megkóstoltam az Úr testét. Olyan íze volt, mint az érett görögdinnyének. Egy órára ismét gyermeknek éreztem magam. Valami körbeért.”

1.69.7 A görögdinnye egy gyönyörű ország. A citrom is az, csak kisebb. 

1.69.9. Vizet iszik, és bort prédikál. Befejezi a rágást.