A diktatúra fenntartóinak süketnéma a lelkiismerete

A diktatúra fenntartóinak süketnéma a lelkiismerete

Vajon boszorkány jár be éjszakánként a nagyenyedi fegyintézet udvarára, egy halott szerzetes vagy maga a Szűzanya? És mi köze a hóban talált bakancsnyomoknak ahhoz, hogy az egyik elítélt egykor cirkuszi illuzionista volt? Adrian Alui Gheorghe akasztófahumorú prózakötete a szabadság viszonylagosságáról beszél, és rámutat, hogy a nemtudással párosuló éberség bonyodalmakhoz, a hibáktól való rettegés pedig óhatatlanul hibák elkövetéséhez vezet. A Bookart és a Kalligram gondozásában megjelent A nyom fejezeteiben mindenki amiatt követi csak a szolgálati utat, hogy megússza a kreativitásból adódó esetleges mellékhatásokat, és elkerülje a felelősséggel járó kockázatot. A képtelen epizódokban dúskáló kisregényben jobban rettegnek a fogvatartók, mint a zsizsikes árpakásán élő, napokon át ébren tartott rabok. Ez a hét könyve.

Vass Norbert | 2024. február 12. |

-

Hat évvel azt követően, hogy Bodor Ádám Szamosújvárról szabadult, és tizenhéttel azután, hogy Nicolae Ceaușescu Zsilvásárhelyen Gheorghe Gheorghiu-Dej cellatársa lett, A nyom fikciója szerint történt a nagyenyedi büntetés-végrehajtási intézetben egy különös eset. 1960. november 18-án, „[r]eggel öt óra előtt öt perccel az őrségváltásra siető egyik börtönőr az éjszaka hullott friss havon bakancsnyomokat vett észre, amelyek a szögesdrótos fal felől az elítéltek épületei felé vezettek”. A költőként és publicistaként is jelentős Adrian Alui Gheorghe prózakötetének már a felütését olvasva a szabadság viszonylagosságáról kezdünk töprengeni, hiszen azt vetik fel a hajnali börtönudvaron lelt léptek maradványai,

hogy valaki önként az elzárást választotta a szigorúan őrzött objektumon túli világ helyett.

A Bookart és a Kalligram gondozásában megjelent, Koszta Gabriella által fordított A nyom kíméletlen precizitással és vérfagyasztó humorral mutatja be, ahogy a diktatúra relativizálja a megmagyarázhatatlan eseteket. Megtudjuk például, hogy korábban, egy adminisztrációs hiba miatt a nagyenyedi börtönbe teherautónyi ló- és marhahús érkezett, amit az elítéltek élelmezésére kellett volna fordítani. Ehelyett egymás között osztották szét a szállítmányt a smasszerek, így aztán, amikor másnap odaértek a Szekuritáté szigorú tekintetű munkatársai, hogy az eredetileg az ő állomáshelyüknek szánt ellátmányt átvegyék, a leltár már meglehetősen foghíjasnak mutatkozott. Mit tehettek volna tehát? Letartóztatták a transzportot meglovasító börtönőröket. A tájékozott narrátor szerint egy részük éppen Nagyenyedre került, ahol tetten érése előtt szolgálatot teljesített. Még ha természetesen a szeku állt is az eset mögött, a diktatúra működtetőinek logikája szerint a hallatlan szabotázst nem szervezhette más mint odabentről a rabok. Hisz amennyiben az ítélet készen áll, minden apró részletre akad indok is.

„De hát itt ki a bűnös?” ‒ kopogja a falba a költőinek szánt kérdést az egyik elítélt. Ezt éppenséggel ‒ tanítja Adrian Alui Gheorghe kötete ‒ nem lehet tudni soha. Ahogy azt sem, vajon tényleg földöntúliak-e a hóban hagyott nyomok, vagy a rendszer fenntartói a foglárok tettrekészségét és éberségét tesztelik általuk. Persze, amint a kisregény rámutat, a nemtudással párosuló éberség további bonyodalmakhoz,

a hibáktól való rettegés pedig óhatatlanul hibák elkövetéséhez vezet.

A nyom fejezeteiben mindenki csak amiatt követi a szolgálati utat, hogy megússza a kreativitásból adódó esetleges mellékhatásokat és elkerülje a felelősséggel járó kockázatot. Mivel a gondolkodásnak nem kedvez az efféle ügymenet, nem ritka, hogy a bolhából elefánt lesz, és magától értetődik az is, hogy pár órával a felfedezésük után húsz fegyveres őriz a börtönudvaron néhány elmosódott nyomot. Mindebből továbbá egyenesen következik, hogy a diktatúra működtetője akkor lehet csak nyugodt, ha feszült helyzettel kell szembenéznie. Mert furcsamód nagyobb galibát jelentene, ha feleslegesen riadóztatná a feletteseit valami semmiség miatt.

„[E]zekben az időkben nagyon keskeny volt a határ a kötelességteljesítés és a bűnelkövetés között” – jellemzi a Gheorghiu-Dej korszakot a kötet. És érzékletesen mutatja be, hogy a hierarchiában bárhol van is a helye, egy kollaboránsnak mindenkor csapdától kell tartani, miközben paradox módon éppen a kelepcék elhárításán kell szüntelen mesterkednie. Míg Daniel Bănulescu Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! című regénye a Ceaușescu-éra végnapjairól szól, amikor a regnáló rezsim a saját állításaiban sem hitt már igazán, addig Alui Gheorghe azt világítja meg, hogy az önkényuralmi rendszereket voltaképp az ellenük irányuló (valós vagy kreált) támadások tartják éberen. A kiszolgálóik pedig kizárólag a folyamatos megmérettetés alatt érezhetik valamennyire hasznosnak magukat.

Ceaușescu egy alkoholista apa, aki részegen fegyelmezi a gyerekét
Tovább olvasok

Az elnyomó rezsim – érteti meg velünk A nyom ‒ megállás nélkül döntésekre kényszeríti a működtetésén dolgozót, még ha tetteinek mozgatója csakis az önigazolás lehet. Ezért a feljebbvalótól függ, egy reakció büntetendő-e vagy dicséretet érdemel, az erkölcsi mérce helyett ugyanis pusztán az elvek számítanak. „[E]gy bizonyos szint fölött már nagyban mennek a dolgok, eszmékkel dolgoznak, ott egy olyan forradalomnak a nevében beszélnek, amelynek még nincs vége, még zajlik” – fogalmazza meg a börtönparancsnok. Az viszont bárki számára belátható, hogy a hibáknak következménye van. Egy ponton ezért ugyanő a beosztottaira rivall:

„ha nem meresztitek a szemeteket, oda jutunk, hogy ezek mind megszöknek, forradalmat csinálnak, és titeket dugnak a dutyiba”.

Ezzel vissza is kanyarodtunk ahhoz, hogy a szabadság mennyire viszonylagos. Erre erősít rá Geangu börtönparancsnok jelenete, aki a gyomrában érzi az üvöltést akkor is, amikor épp az alá tartozó tehetetlen foglárokat szúrja le, mert tudja, feletteseinek türelmetlenségével hamarosan ő is szembesülni fog. Ahogy a történet halad, egyre inkább érezzük, hogy a fogvatartók legalább annyira rettegnek, mint a zsizsikes árpakásán élő, napokon át ébren tartott rabok. A zárkák őrzőinek és lakóinak idegőrlő, véget nem érő játszmája kapcsán amúgy, a Részegh Botond Éjbeomlás című sorozatához írt és a csíkszeredai képzőművésznek ajánlott Erőtánc lapjain olvasható tárcáiban Dragomán György is hasonló következtetésre jut.

Dragomán-lexikon ‒ 50 szócikk Annától a zakuszkáig
Dragomán-lexikon ‒ 50 szócikk Annától a zakuszkáig

Dragomán György univerzuma baljós árnyak tükörlabirintusához hasonlítható. Képekből kibontakozó szövegei megérintik mindahány érzékszervet és megmozgatják a fantáziát. Hatnak ránk ezek a megható, képtelen és kegyetlen történetek, melyeknek megkopott, világvégi disztópiadíszletei közül kicsillan olykor egy-egy halvány reménysugár. Dragomán filozófusnak készült eredetileg, ám amikor megtapasztalta, mekkora munka egy regény, eldöntötte, hogy író lesz ehelyett. Azóta három regényt is befejezett, megjelent két novelláskötete, két főzőskönyve, legalább kilencven rövid sci-fije, számos fordítása, valamint egy csíkszeredai festőművésszel közös albuma is. Dragomán György a világirodalom egyetlen szerzője, akitől a konyhánkban, az éjjeliszekrényen és a könyvespolcunkon egyaránt tartunk köteteket, és mivel ma ünnepli az ötvenedik születésnapját, az elmúlt napokban az íróasztalom köré gyűjtöttem az írásait, hogy elkészítsem az ötven szócikkből álló, Annától zakuszkáig tartó Dragomán-szószedet bejegyzéseit. Ez az ötven mozaikdarab nem tárja fel persze a Dragomán-oeuvre minden zugát, de segít tájékozódni az életmű útvesztőjébe tévedőknek, és megmutatja a jellegzetes prózavilág ízeit és számos tónusát. Dragománológia kezdő és haladó fokon, íme, a születésnapi Dragomán-lexikon!

Fotó: Valuska Gábor

Tovább olvasok

A fegyőröknek, fogalmaz Alui Gheorghe, „süketnéma” a lelkiismerete, de mindegyikük múltjában akad valami folt. A történelem szakot állambiztonsági szolgálatra cserélő parancsnokról kiderül, hogy a frontról szökött. A helyettese a sógorasszonyával szemben követett el nemi erőszakot a rossznyelvek szerint, az egyik őr meg feltehetően nagy mennyiségű kukoricadarát lopott. Sokuk slamasztikába keveredett tehát, mielőtt Nagyenyedre osztották volna be, és ezzel a szerző mintha azt is megpedzené, hogy

számukra az intézmény igazgatása a büntetés maga.

A fogvatartóknál megtörtebbnek, élettelenebbnek, ugyanakkor mégiscsak bölcsebbnek tűnnek a banditáknak hívott, politikai ügyekben elmarasztalt rabok, akik „egy folyóvíz által görgetett kő türelmével” várják, hogy múljon az idő. Van közöttük egyetemi tanár, pap, orvos és cirkuszi illuzionista is. Utóbbi ‒ bizonyos Gurij Lovin ‒ felhagyott a varázslattal, mióta Nagyenyeden tölti a fegyencéveit, és bár egy boszorkány, egy halott szerzetes, sőt Szűz Mária is szerepel a gyanúsítottak között, a börtönudvaron hagyott bakancsnyomokkal egy ponton az ő neve is elkerülhetetlenül összefüggésbe kerül.

Lovin kihallgatása a képtelen epizódokban dúskáló kisregény jelenetei közül a legkülönösebb. És nemcsak amiatt, mert a rab eltünteti Popoiu elvtárs nyakkendőjét, vodkává változtat hat marmonkannányi vizet, a szalmát pedig sikerül vanília ízű makarónivá varázsolnia, hanem mert a valóság megmásítására törekvő diktatúra az illuzionistában emberére akad. A börtön személyzetét elsősorban azért bűvöli el a produkció, mert Lovinéhoz nagyon hasonló az ő hivatásuk is – mindkettőnek a valóság megmásításához van köze.

A vég nélküli éberségtől kifáradó személyzet, mielőtt a vízből lett vodkától delíriumos álomba merül, álmélkodva ismeri fel a bebörtönzött mutatványosban a riválisát. Ez a hátborzongató rádöbbenés a könyv legszebb és leginkább hidegrázós pillanata. Meztelennek és tehetetlennek mutatja az önkény embereit, és láttatja, milyen az,

ha a szabályok szigorú betartása a szabályok felborulásához vezet.

A diktatúra persze szívós, rendezi sorait, a kihágásokhoz vezető rövid áramszünetért viszont sokaknak meg kell lakolnia. Gurij elkülönítőbe kerül, ahol magára hagyják a gondolataival. Érdemes szó szerint idézni azt a részt, mely során találkozik velük: „[a]mikor teljesen egyedül vagy valahol, egy barlangban vagy egy börtönzárkában, először körülvesz a csend. Körös-körül, több ezer kilométeres sugárban csend lesz. Anyagszerű, sűrű, folyékony csend, amely a füleden át behatol az agyadba. A bensőd is feloldódik benne, az utolsó repedésig megtelik vele, mint a közlekedőedények. Miután minden tele van azzal a folyékony, sűrű sötéttel, mocorogni kezdenek benne a gondolatok, kíváncsian, hogy kifürkésszék a határokat, amelyek lehetnek arasznyira, de millió kilométerre is. Ez egyesek szerint a képzelőerőtől függ, mások szerint viszont a félelemtől. De adott pillanatban a kettő összekeveredik.

Mert a képzelőerő micsoda, ha nem akut félelem és menekülés a konkrét valóságból?”

A félelem és a képzelőerő Adrian Alui Gheorghe kisregényének legfőbb motívumai. Segítségükkel a szerző olyan virtuóz módon vezet át a reáliák terepéről a totális szürreália felé, hogy minden képtelenséget, amivel szembesít, magától értetődőnek veszünk.

A börtön persze allegória, az elítéltek nevei sem valóságosak, így nemcsak a romániai kommunizmust, hanem a mindenkori önkényuralom abszurditását is bemutatják a nagyenyedi karcerban megesett hajmeresztő sztorik. A nyom ráadásul azt is színre viszi, hogy egyetlen diktatúra sem örök: egy katzenjammeres reggelen ugyanis az illúziónak szükségszerűen meg kell szűnnie.

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

A Sátán Ceauşescu diktatúrájában keresi szabadulása kulcsát

...
Nagy

Ceaușescu egy alkoholista apa, aki részegen fegyelmezi a gyerekét

...
Kritika

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját

A Füveskert merész vágásokkal élő, lírai hangú, látomásos prózakötet. Andrei Dósa ágbogas pop- és magaskulturális hivatkozáshálózattal dolgozik, és utat vesztett szereplőinek beállástörténetein keresztül voltaképp a művészi indulást meséli el. Ez a hét könyve.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

Újraolvasó rovatunkban ezúttal Virginia Woolf legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt poroltuk le, természetesen Tandori Dezső fordításában.

...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok? 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

...
Kritika

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

Alan Moore korszakalkotó képregényes legenda, ami nem gátolta meg abban, hogy páros lábbal szálljon bele az alkotókat kizsákmányoló iparba és az infantilis rajongókba. A Megvilágosodások a hét könyve.

...
Nagy

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Milyen birodalmi hagyományt folytat Putyin a nők elleni erőszakkal? Milyen színes történeteket rejtenek az Andrássy út házai? Milyen események vezettek a ma háborúihoz Izraelben és Ukrajnában? Hogyan fulladt vérbe az európai gőg Mexikóban?

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

Természetesen olvasok
...
Zöld

Peter Attia: a ránk leselkedő betegségek az apokalipszis lovasai

...
Zöld

Orvos-Tóth Noémi könyvével van tele egy horvát könyvesbolt kirakata

...
Zöld

Az ír nomádok meséiben a pitypang napként ragyog

...
Zöld

A Meta dezinformáció elleni csapatot állít fel az EU-s választás idejére

...
Zöld

Darwin bele sem olvasott a neki dedikált Marx-kötetbe

...
Zöld

Az isteneknek szánt fohászt őriz a legrégibb vaszkón nyelvű felirat

...
Zöld

Tányérunkon a változás - a konyhádban is törődhetsz a bolygóval

...
Zöld

Az apák új nemzedéke szívvel-lélekkel vesz részt a gyermeknevelésben

...
Zöld

Darwin hatalmas könyvtára már online is elérhető

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Dűne 2: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

A Dűne ismét monumentális és epikus, minket viszont az is érdekelt, milyen párbeszédben áll a filmklasszikussal, aminek eredetije Frank Herbertet is inspirálta. És az is, hogyan cáfol rá már most egy rendezői döntésre a valós történelem.

...
Szórakozás

A Szegény párák feminista kiáltványként értelmezi újra a Frankensteint

Jórgosz Lánthimosz tizenegy Oscarra jelölt mozija női szemszögből beszéli el Mary Shelley viktoriánus díszletek között játszódó, horrorklisékből, gótikus románcok és pikareszkregények elemeiből összeöltött felnövekedéstörténetet.

...
Szórakozás

Érdekvédelmi terület: Auschwitz parancsnokáról tisztábban beszélnek a zajok, mint a szavak

Jonathan Glazer Cannes-nagydíjas, öt Oscarra jelölt filmje szokatlan módon közelíti meg a holokausztot: Rudolf Hösst és családját követjük benne, a zsidók szenvedését pedig hangok „testesítik meg”.