Keresés
Keresési találatok „” Kifejezésre
Valaki szivárványszínűre mázolja a Szabadság-szobrot Bíró Péter új regényében
A Hosszú árnyék fejezeteiben az apró Budapest környéki zsákfalu, Szentistvánd jól bejáratott mindennapjait rejtélyes haláleset bolygatja meg. Bíró Péter egyszerre tragikus és derűs regénye végső soron azzal vet számot: mi is egy ember élete. Olvass bele!
Biró Zsombor Aurél: Beleraktam mindent, ami én vagyok
Idén már tizedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Hetedikként Biró Zsombor Aurél mesél egyérintőzésről, bevállalós irodalomról és a legfontosabb bizalmasairól.
Gubis Éva: Élőben viccesebb vagyok
Idén tizedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket, elsőként Gubis Éva mesél az alkotói folyamatról és a visszajelzésekről.
Hogy kerül egy emberi fül a könyvszállító kocsiba? – Ebből a krimiből kiderül!
Baróthy Zoltán kultúrkrimijében a könyvtár az egyik legfontosabb szereplő. Olvass bele!
Cserbenhagyás, ha egy fiú nem tér haza beteg anyjához külföldről? – Olvass bele Nagy Gerzson regényébe!
Nagy Gerzson regényében mindenki megfizet az árulásért, amit akár önvédelemből, akár szeretetvágyból követett el, és mindenkinek a maga módján jut ki az egyénileg rászabott szenvedés. Nincs bosszú, nincs igazságszolgáltatás, nincs katarzis. Olvass bele!
A furcsa intézetből szinte túl könnyű a szabadulás – Olvass bele Hegedüs Vera novelláskötetébe!
Hegedüs Vera kötetében különös dolgok történnek: minden kicsit torz és baljós. Most elolvashatod a kötet egyik novelláját.
A családoddal akkor küzdesz csak igazán, ha más akarsz lenni, mint ők
Biró Zsombor Aurél debütregénye nemcsak egy család, hanem a felnőtté és az íróvá válás története is, mindeközben pedig a valóság és igazság kérdéseit feszegeti.
Kukorelly Endre új könyvében semmi teteje semminek ‒ Olvass bele!
Bizonyos dolgokra csak később jövünk rá, többnyire véletlenül. Előfordul, hogy ráfekszünk a szemüvegünkre, ezért nem látjuk tisztán a világot magunk körül. Pedig ott lapul a zsebünk mélyén a kulcs. Erről is szól Kukorelly Endre 32. kötete
