December elején érkezik a mozikba az Átjáróház, amelynek forgatókönyvét az Éjféli iskolák és az Odakint sötétebb szerzője, Veres Attila írta. A film főszereplője Krisztián (Bárnai Péter) vagány és laza srác, aki a nála is furcsább nagynénikéjével (Kútvölgyi Erzsébet) kettesben él, és végre szerzett magának állást: egy hullaház portása lett. A lány, aki tetszik neki (Rujder Vivien), az első találkozásuk után nem sokkal mint ügyfél bukkan fel nála: mármint egy buszbalesetet követően hozzák a fagyasztóba. Krisztián és Ági – bár egy világ választja el őket – nem nyugszik békében. A hullaház pedig nem olyan csendes hely, mint kívülről látszik: éjszakánként bőven történnek olyan csodák, amelyeknek köszönhetően a fiatalok is újra találkozhatnak.
Az Átjáróház két szerelmes főhősének tehát kicsit komolyabb akadályt kell legyőznie, mint ami a romantikus vígjátékokban általában megszokott: a halált. A filmterv Muhi András és Ferenczy Gábor producer segítségével valósult meg, a forgatást Madarász Isti irányította. A filmben fontos szerepet kapott Kulka János és Kútvölgyi Erzsébet, valamint játszik benne Mészáros Máté, Galla Miklós, Székely B. Miklós, Dobó Kata, Árpa Attila és a két Pamkutya is.
Nézd meg az előzetesét:
A film forgatókönyvét Veres Attila írta, ő az év elején interjúnkban ezt nyilatkozta a projektről nekünk:
„ Szerencsére nem ez volt az első alkalom, hogy a forgatókönyvemből film készült, ezért olyan nagyon komoly sokk nem is ért, bár minden filmprodukció egyedileg tervezett buktatókkal és kihívásokkal teli kaland. Ebben az esetben Madarász Istivel dolgoztam együtt, és élveztem minden pillanatát, mert Isti kreatív, nagyszerű, csupaszív ember. Mindig hatalmas élmény látni, ahogy megvalósul az, amit leírtam, még akkor is, sőt, akkor különösen, ha a film esztétikájában másfelé gondolkodnak a filmalkotók, mint én. Az Átjáróház az eddigi legnagyobb szabású film, ami az én ötletemből és forgatókönyvemből valósul meg. Volt egy nap, amikor kimentem a forgatásra, és már vagy egy órája mászkáltam egy kávézó körül az utcán, mire rájöttem, hogy a kávézó csak díszlet, ahogy az utca egy jelentős része is. Szédítő és vicces pillanat volt, mert bizonyos szempontból a saját fejembe kerültem, de valójában a film világában jártam, ami arra az időre, számomra legalábbis, teljesen valóságossá vált.”
Veres Attila legfrissebb kötetébe, A valóság helyreállításába itt olvashattok bele, a kritikánkat pedig itt olvashatjátok. Friss interjúnk a szerzővel ITT.
