Az első kötet részben a családi vonatkozásai miatt fontos Veiszer Alindának. Nagyon szereti azokat a filmeket, amik valós eseményeket dolgoznak fel egy kicsit fikcióvá alakítva, és egy ilyenben találkozott a francia írónő, Colette személyével. Nem hallott róla korábban, de a Keira Knightley főszereplésével készült film alapján kíváncsi lett rá. “Érdekelt, hogy ez egy jó sztori vagy egy jó sztori egy íróról?” Ahogy a könyveit keresgélte, kiderült, hogy már egy ideje ott pihen a polcán egy Colette-kötet abban a sorozatban, amit a nemrég elhunyt nagymamájától örökölt. “A Kóborélet nagyon feminista. Hogy valaki abban az időszakban ennyire markánsan merjen arról beszélni, hogy miért nehéz egy nőnek, milyen sztereotípiákkal találkozik íróként, mi volt a problémája egy nőnek, aki szerette volna megvalósítani önmagát, és akiben volt egy csomó művészi véna.”
A második könyvet megelőzően szóba került, hogy nagyon ritkán tud puszta szórakozásból olvasni, kíváncsiságból viszont gyakran, így találkozott Gyurkovics Tamás két könyvével is, ezek a Mengele bőröndje és a Migrén, amiket megrázónak talált. Az egyikben az író az ikreken kísérletező, náci Josef Mengele szemszögét vette fel, a másikban Spielmann Ernőét, akinek az volt a feladata, hogy napközben vigyázzon az ikrekre, és aztán több tucat gyereket megmentett és hazajuttatott. “Az ember, aki megment 36 gyereket, azt gondolja magáról, hogy bűnös vagyok; az ember, aki kiirt egy csomó másikat, azt mondja, nem vagyok bűnös, a tudomány oltárán tettem. Ezt a kettőt egymás mellé téve komolyan elgondolkozol az egyes emberek egyéni igazságáról - hangsúlyozom, hogy nagyon nehéz a Mengele kapcsán az igazság szót használni, de az önmentegetése nagyon érdekes. (...) Aztán interjúztam Tamással, és csodálatos volt, ő tényleg nagyon mélyen gondolkodott erről a témáról, és ez látszik a könyvben.”
A harmadik könyv Burger Barna fotográfusé, a 85. Nem is klasszikus könyv, inkább borítók közé rejtett fotósorozat, amit 85 kortárs szerzőről készített. Veiszer saját könyveihez is ő készítette a fotókat. Jóban voltak, interjút is készített vele, ahol Burger mesélt arról, hogyan fordultak el tőle a barátai, mert a miniszterelnök fotósa lett. Aztán jött egy “rettenetes betegség”, és Burger meghalt.
A beszélgetés során kiderült az is, hogy Veiszer sokat húz alá és jegyzetel a könyvekben. “Mindent úgy olvasok, hogy egyszer hasznos lehet.” Vállalja azt is, hogy sznob, nem olvas lektűrt, csak akkor, ha nagyon jó a téma, az alapanyag. “Ez nem arról szól, hogy megvetek-e egy műfajt vagy sem, hanem az időről. Nagyon egyszerű. Itt is számtalan olyan könyvet tudok mondani, amire még nem volt időm. (...) Nagyon kíváncsi vagyok, és mindent szeretnék tudni, ami lehetetlen, sajnos, most már ki merem mondani. De a szándék megvan.”
