50 éve írta meg első regényét, a Carrie-t (itt írtunk és itt beszélgettünk róla), de a munkakedve nem lankad a 76 éves szerzőnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2024 májusában jelent meg 12 novellát tartalmazó új kötete, a You Like it Darker (Kb. Sötétebben szereted). Stephen King ennek kapcsán adott interjút, melyben egy hosszan készülő szövegről és a sorsról is beszélt.
Fél évszázad – egy szöveg
A Mary Louise Kelly műsorvezetővel folytatott beszélgetésben King először arról a novelláról beszélt, amit 45 évig tartott megírnia. A The Answer Man (kb. A válaszok embere) című szöveget 30 évesen kezdte írni, és csak most fejezte be. Arra a kérdésre, hogy mi volt ennek az oka, az író azt válaszolta, hogy
az írás egyszerűen elveszett.
Vannak ugyanis szövegei, melyeket nem fejez be, és ezeket elrakja a fiókba, aztán sokszor elfeledkezik róluk. Nagyjából 5 éve elkezdték archiválni az összes kéziratát és mindent átnéztek, még a szemeteskosarat is, mert King nem kifejezetten rendszerető ember. Az említett, még a hetvenes években elkezdett novellát az unokaöccse találta meg, és mivel ő jónak találta, arra biztatta az írót, hogy fejezze be.
Az idő kanyonja
A beszélgetésből kiderült, hogy nagyjából az első hat oldal volt kész és ezt bővítette 50 oldalasra, mert tetszett neki az alapötlet. E szerint egy fiatal férfi azon gondolkodik, hogy beszálljon-e a szülei ügyvédi irodájába vagy induljon el a saját útján. Később találkozik egy férfival, aki 25 dollárért bárkinek a kérdéseire válaszol, a lényeg, hogy ezeket a kérdéseket 5 perc alatt kell feltenni. Ezt írta meg King három időben: amikor fiatalon, középkorúan és idősen is megkérdezi a főszereplő ezt az embert, de a legfontosabb kérdés az, akarod-e tudni, mi fog történni a jövőben vagy sem.
A riporter erre azzal reagált, hogy ebben a történetben, csakúgy mint King sok írásában, nagyon fontos szerepe van a sorsnak, és a végzetről faggatta a szerzőt. Az író elmondta, hogy
nem tudja megválaszolni a kérdést, hogy mi irányítjuk-e az életünket vagy előre meg van írva minden.
Beszélt arról is, hogy furcsa volt befejezni a szöveget abból a szempontból is, hogy a hetvenes években, amikor elkezdte, még csak elképzelése lehetett arról, milyen öregnek lenni. Mikor befejezte, akkor viszont már volt konkrét tapasztalata is, a két idő egymásra vetült, mintha megjárta volna az idő kanyonját.
Nem lehet eléggé hátborzongató dolgot írni
Arra a kérdésre, hogy van-e olyan téma, amitől ódzkodik, mert túlságosan rémületesnek és hátborzongatónak tartja, azt válaszolta, a Kedvencek temetője című könyve kapcsán gondolta azt, hogy ez túl sok lesz. De aztán rájött, hogy nem lehet elég messzire menni, az emberek bármit elviselnek. A könyv hatalmas siker volt, ugyanúgy ahogy az Az is a gyilkos bohócról, ami nem kevésbé vérfagyasztó.
Kiderült továbbá, hogy nem tudja, hány könyve van, nagyjából 70 körülire saccolja a számukat, de nem tartja számon pontosan. Elmesélte, hogy gyerekkorában arra gondolt, milyen szép élete lenne, ha írhatna 100 regényt.
(NPR)
