1974-ben, 26 évesen jelent meg Stephen King első regénye, a Carrie, amelyben egy középiskolás lány első menstruációjának a következménye több száz halott és egy kisváros elpusztítása. Bibliaivá erősödő bosszútörténet egy vallásos családról, ahol a lánynak különleges képessége van. A telekinézis ugyanis azt jelenti, hogy valaki bármit meg, el, át, le, fel tud mozgatni az elméjével.
Bár 50 éve jelent meg a Carrie, újraolvasva is ijesztő, meglepően aktuális és örökérvényűen brutális még ma is. Van egy 16 éves, pattanásos, félénk, zárkózott, középiskolás lány, akinek az anyja vallási fanatizmusa minimum terápiás eset, és van egy erőszakos, mérgező, elnyomó iskolai közeg, ami körülveszi a főszereplőt. A Carrie hétköznapi, kisvárosi világa a Maine állambeli Chamberlainben játszódik, a kegyetlensége és a hatalmi dinamizmusai viszont tértől és időtől függetlenül mindenhol ismerősek lehetnek.
Stephen King ötlete a kukából került elő
A cselekmény az Ewen gimnázium diákjai között bonyolódik, akik a báljukra készülnek, miközben a zárkózott Carrie-t szívatják a zuhanyzóban. King a regény írásakor még középiskolai tanár volt, irodalmat és nyelvtant tanított, szabadidejében férfimagazinoknak írt novellákat, a Carrie is annak készült.
A legenda szerint a megírt három oldalt kidobta a szemetesbe, mert nem pörgött rá, és érezte, hogy ez novellának túl hosszú lenne.
A felesége szó szerint kikukázta a 3000 szavas írást, a cigarettahamut lesöpörte róla, az ágyban elkezdte olvasni, majd meggyőzte az írót, hogy fejezze be.
A tanítás mellett King minden éjszaka legalább egy órát írt a felesége, Tabitha Olivetti írógépén. A Life magazinban olvasott egy cikket a telekinézisről, amiről beugrott neki az alapsztori egy tinédzser lányról, és nem sokkal ezután az első jelenetet is kitalálta: mikor a lány – korához képest későn – menstruálni kezd az iskola tornatermének öltözőjében, a zuhany alatt, az osztálytársai megdobálják tamponnal.
A kamasz Carrie White-ból lehetett volna szuperhős is a képességével, de nem sok esélye volt, ha ilyen körülmények között telt egy szerda este: mániákus, vallási fanatikus anya, elhunyt apa, a szegénység, a reménytelenség, a kiúttalanság, a hitre épülő hatalmi helyzet.
Hideg és távolságtartó karakter jön létre a különböző szempontú elbeszélésekből, ami folyamatosan filmszerű vágásokkal meséli párhuzamosan a lineáris eseményeket és a visszaemlékezéseket. A visszaemlékezések, újságcikkek, rendőrségi jelentések, tanulmányok, könyvek, sajtóhírek mixéből már a hetvenes években létrejött a mi kortárs problémánk: az igazságon túli világban élünk, a médianyilvánosságban zajlanak a közös nyomozások, a tudatipar nemcsak beszámol, hanem alakítja is a történetet. Az elbeszélési technika erős feszültséget teremt azzal, hogy a sztori elejét és végét együtt olvassuk, amik egy nagy fináléban csúcsosodnak.
Ő sem gondolta, hogy megéli
King a kikukázott szövegből megírta a regényt, de az interjúkban elmondja, hogy bár az életét megváltoztatta a Carrie, ő igazán soha nem szerette. Ő csak főállású író akart lenni.
A Carrie első, keménykötésű kiadásából 13.000 példányt adtak el. Összehasonlításul: ugyanebben az évben, 1974-ben jelent meg Peter Benchley A fehér cápa című regényéből, 9 millió példány fogyott, megjelenése után fél évvel már moziban ment Steven Spielberg adaptációja. A Carrie-ből Brian De Palma rendezett két évvel később filmet (és ekkor megcsinálták a filmhez kapcsolódó kiadást is, amin Carrie White-ként Sissy Spacek látható teljesen véres elázott báli ruhájában, plusz John Travolta – 4 millió példányban adták el).
A Carrie megélte a puhaborítós kiadást is, vagyis szélesebb körben is terjeszteni kezdték, ezért már 400 ezer dollárt fizettek Kingnek (ma ez kb. 2,7 millió dollár). Minden megváltozott egyik pillanatról a másikra, megszületett egy író, aki nemcsak népszerűvé tette széles körben a horrort, de a popkultúrát is meghatározta. Hatvannál is több könyvet írt, amik 400 millió eladott példányban keltek el (a 10 kedvencünket itt gyűjtöttük össze).
Az élete felfordult, az alkoholról és a kábítószerekről nem tudott lejönni mindaddig, amíg a családja döntési helyzet elé nem állította (portrécikk). Nem meglepő, hogy a X-en azt írta, hogy nehéz elhinnie, hogy megélhette a Carrie megjelenésének ötvenedik évfordulóját.
Hamupipőke bosszút áll?
Visszatérve Carrie-re, az első menstruációja sokként éri őt is és az őt kigúnyoló osztálytársait is. A horror a hétköznapi rettegeséink, félelmeink műfaja.
Sokszor emlegetik fordított Hamupipőke-történetként, és tényleg minden elemében az: a fiatal lány bálba megy.
A különbségek fontosak, és főleg, amit a családi környezet ad: Hamupipőke egy gazdag ember lánya, anyja meghalt. Az új mostoha minden szar melóval őt bízta meg, így lett a saját élete cselédje, foglya. Carrie szegény családban él, apja meghalt, az anyja hozza létre a börtönt számára. Carrie álma valószínűleg nem a bál volt, de ahogy Hamupipőkének, neki is meg kellett jelennie az eseményen. Mindkettő emlékezetes buli volt. Hamupipőke mostohái levágták a lábujjukat, hogy beleférjenek a cipőbe, és hát ennél sokkal durvább dolgok történtek az amerikai városban.
Hétfő, kedd, horror
Stephen King regénye mégsem a lehetséges szuperképességek miatt válik horrorrá, hanem az apróságok miatt, amikkel megteremti ezt az iszonyú hangulatot. A lány felnövéstörténetét csak azért kell elindítani, hogy bukása segítségével ábrázolja, mindenkiben ott van a Gonosz. És King rögtön az első pár oldalon bemutatja a legfontosabb szereplőket, akik a figyelemért, a sikerért és valamiféle közösségen belüli hatalomért is versenyeznek. Ismerjük, minden Gonosz egyforma, és minden Gonosz a maga módján gonosz.
King regénye potenciálisan lehetne coming-of-age sztori, és bizonyos szempontból az is, mert Carrie a bosszún és a büntetésen keresztül felnő. A társadalom által kiközösített lányt a múltján és családi hagyományán keresztül a saját anyja zárja be egy fojtogató életbe: ha valakit így nevelnek, akkor nem kell csodálkozni, hogy bosszúálló angyallá válik.
Carrie White-nak csak az egyik problémája az, hogy első menstruációja nyilvánosan történik. Ötven évvel később, ma ez a korosztály a nyilvánosságban éli az életét, közvetíti azt, az internetes zaklatás ebben a korosztályban magas.
Carrie többi problémája abból következik, hogy az anyja, Margareth vallási fanatikus, aki a Jó és a Gonosz harcából vezeti le szülői és életvezetési tanácsait, bigott, szűklátókörű és elnyomó.
Kollektív traumatudat és popkultúra
Margaret Atwood a New York Timesban írt a Carrie-ről az évfordulóhoz kapcsolódva, szerinte King sikeresen merült alá a kor és a társadalom kollektív tudattalanjába. Atwood rámutat, hogy a horror csak a felszín, a valódi, elbeszélésre váró történet ez alatt mutatkozik meg: milyen szegénynek lenni, elhanyagoltnak, iskolázatlannak, és hogyan lesz a hétköznapok része az erőszak mint kommunikációs nyelv.
Carrie anyja olyan toxikus buborékot hozott létre, amelyben kizárólag a vallási törvények számítanak – még pontosabban a saját szabályértelmezései. A tudatlanságból következik a bezárkózás, a rettegetés az ismeretlentől. A Carrie című regény attól bravúros, hogy nemcsak a címszereplő, hanem az anyja és az osztálytársai is mérgező világot alakítanak ki, amiben Carrie-nek az áldozat szerepe juthat csak. Carrie egy ponton ezért is lázad fel az anyja ellen: ő tök átlagos szeretne lenni, akit az iskolatársai is elfogadnak, de ahhoz meg kell ismernie azt a világot. Ez egy túlvédett, a négy falon túli világ vélt vagy valós támadásaitól rettegő családi környezetben nem jöhet létre.
